Pozsonypüspöki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice)
Podunajske Biskupice 2.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Pozsonyi II.
Turisztikai régió Pozsony és vidéke
Rang Pozsony városrésze
Első írásos említés 1221
Polgármester Alžbeta Ožvaldová
Irányítószám 821 06
Körzethívószám 02
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 20 611 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 485 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 133 m
Terület 42,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozsonypüspöki (Szlovákia)
Pozsonypüspöki
Pozsonypüspöki
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 07′ 30″, k. h. 17° 12′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 30″, k. h. 17° 12′ 40″
Pozsonypüspöki weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonypüspöki témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Pozsonypüspöki elhelyezkedése a mai Pozsonyon belül

Pozsonypüspöki (szlovákul Podunajské Biskupice, korábban Biskupice pri Dunaji, németül Bischdorf) Pozsony településrésze Szlovákiában. Pozsony délkeleti városrészét alkotja a Kis-Duna jobb partján a város központjától 7 km-re délkeletre. 1944-től Szunyogdi tartozott hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét onnan kapta, hogy eredetileg püspöki birtok volt. Névelőtagja az egykori vármegyei hovatartozásra utal.

Története[szerkesztés]

Pozsonypüspöki területe már a római korban lakott volt. Ezt bizonyítják a templom falába épített latin feliratos kövek, a római katonai tábor pecsétjével ellátott téglák és cseréptöredékek, valamint az itt megtalált római mérföldkő. A hagyomány szerint már 836-ban állt itt keresztény templom. A települést a 13. században említik először, az esztergomi káptalan birtoka volt. Templomát 1221-ben említik. Fél évezreden át az esztergomi érsek birtokaként mezőváros, az egykori érseki várkastély ma kórház. Kezdetben mezőgazdasági jellegű település volt, a 17. századtól azonban teret nyert a kézművesség és megalakultak első géhei. 1683-ban a Bécs ostromára vonuló török elpusztította. Néhány évvel később a kuruc háborúkban szenvedett súlyos károkat. 1704-ben csata zajlott itt a dán és kuruc seregek között, előbbiek a császáriak segédcsapatai voltak és Pozsonyba igyekeztek.

Vályi András szerint „PÜSPÖKI. Mezőváros Pozsony Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, a’ kinek szép kastéllyával, ’s jeles kertyével ékesíttetik, lakosai katolikusok, Szentegyháza nagy, és régi, fekszik Szúnyogdinak szomszédságában. Nevezetesítik az 1797-dik esztendőbéli Nemesek’ felűlésekkor itten tartatott hertzegi, és pompás múlatságok, mellyeket itten adott Hertzeg ő Eminentziája mind a’ Kir. Fő Hertzegnek, mind pedig a’ Vitéz Nemes Uraságoknak; kertyében igen szép múlató épűlet van, mellyben a’ tántz-szobán kivűl 18 más szobák vagynak hertzegi módon készítve. 1704-dikben tsata esett vala itten a’ Tsászári, és Rákótzinak Katonái között. Az erdőben szép, és nevezetes vadászatok tartatnak. Ormósdy Uraságnak is szép épűlete, ’s kertye vagyon itten; határja jeles, vagyonnyai külömbfélék, eladásra jó módgyok, első osztálybéli.”[2]

Fényes Elek szerint „Püspöki, magyar m. v., Poson vmegyében, Posonhoz 1 mfd. a somorjai országút mellett, közel az öreg Dunához. Számlál 1195 kath., 4 evang. lak. Nevezetességei közé tartozik a régi nagy kath. paroch. templom, a primás épülete, Chernelféle kastély, csinos kertével, több urasági, s curialis házakkal, stb. Vásárokat nem tart, határa bőtermékenységű; a Duna mellett, és szigetjeiben igen szép erdeje van, s benne sok őz, szarvas, vaddisznó legel. F. u. a primás, de birnak benne három jövedelmes curiát Chernel, Galgóczy, és Albert családok is. Ezen curiákat a primás szokta donatioval conferalni, de csupán a férfi ágra. Jegyzést érdemel az is hogy a lakosok közt sok golyvás találtatik.”[3]

Pozsony vármegye monográfiájában "Püspöki, felsőcsallóközi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, Pozsony közelében, 258 házzal és 1160 róm. kath. vallású lakossal. Ősi német telep, mely a 13. század elején az esztergomi érsekek birtoka és lakóhelye volt. Bél Mátyás említi az esztergomi érsek díszes kastélyát és a község egyéb díszes épületeit, műkertjeit és körfalait. A hajdami prímási palotában, mely az idők folyamán többszörösen átalakítva, régi rendeltetését ma már alig árulja el, most a községi hivatalok vannak elhelyezve. Az 1553-iki összeírás szerint az érsekségnek 41 portája volt itt. Később más birtokosai is felmerülnek, és pedig az Ormosdy, Chernel, özv. Reidnerné, Albert és Galgóczy családok, kiknek itt régi kúriáik is voltak. Ma is van itt még két régi úrilak, melyek közül az egyik özv. Draskovics György grófnéé, a másik pedig Galgóczy Antalé. Ma is az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. Ősi temploma már 1229-ben szóban forog. Mai templomát 1889-ben megújították, de ez nem az ősi templom volt; egyes részletei ugyanis azt bizonyítják, hogy a 16. század elejéről való. Az egyház gótikus szentségtartót őriz a 14. századból. 1859-ben tűz pusztította el a község nagy részét, mely a gyakori vízáradásoktól is sokat szenvedett. Határában a Thököly-féle szabadságharcz alatt kisebb ütközet volt. A 16. században lakosai vámmentességet nyertek és ekkortájt mezőváros volt. Van itt hitelszövetkezet és gazdakör. Ide tartoznak Friedrich és Gyuri majorok, Galgóczy, Jegenyés, Kötélszer, Mogyorós és Téglaház puszták és Kovácsszigeti erdőőrlak. A községnek postája, távírója és vasúti állomása van."[4]

1910-ben 2148, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1911-ben az esztergomi érsekség a birtokot Lónyai Menyhértnek adta el. 1928-tól Biskupice pri Dunaji, 1944-től pedig Podunajské Biskupice lett a hivatalos neve. A Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben 29 magyar családot deportáltak Csehországba, valamint 95 családot telepítettek ki Magyarországra. A települést 1972. január 1-jén csatolták a fővároshoz. Területén ma hat alapiskola (ebből egy magyar tannyelvű), három magán középiskola és egy állami gimnázium működik.

A Szent Miklós templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1221-ben kezdték építeni, később gótikus stílusban építették át, 1937-ben két oldalszárnnyal bővítették, majd 1954-ben neogótikus stílusban restaurálták. Itt látható a Magyarországon talált legrégibb alakos sírkő Péter kanonok sírköve 1360-ból. Az 1980-as években a sekrestye restaurálásakor középkori falfestményekre bukkantak. A templom hátsó részén a koronát felajánló Szent Istvánt ábrázoló falfestmény látható. Tornyának érdekessége, hogy a négyszög alaprajzú építmény a harangtérben hatszögűbe megy át.
  • Az egykori Keresztesnővérek kolostorában a háború utáni években felépült a Szent Kereszt templom, melynek felszentelésére csak 1992-ben került sor. A kolostor ma kórház, amelyben tüdő és légzőszervi megbetegedéseket gyógyítanak.
  • Kétemeletes barokk érseki kastélya a 18. század második felében épült. A 19. és 20. században átépítették.
  • Klasszicista kúriája a 18. században épült.
  • Szentháromság-oszlopa 1730-ban épült.
  • Határában a Duna szigetein ezrével fészkelnek a kormoránok.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szelepcsényi Sándor 2010: Pozsonypüspöki, ahogyan az emlékeinkben él. Budapest.
  • Fukári, V. - Stifterné Csefalvay, M. 2000: Adalékok Pozsonypüspöki iskolatörténetéhez. II. köt. Huszadik század. Pozsonypüspöki.
  • Püspöki Nagy Péter 1969: Püspöki mezőváros története. Komárno.