Nagylévárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagylévárd (Veľké Leváre)
Velke levare 01.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Malackai
Turisztikai régió Hegyentúli
Rang község
Első írásos említés 1377
Polgármester Štefan Kudlička
Irányítószám 908 73
Körzethívószám 034
Forgalmi rendszám MA
Népesség
Teljes népesség 3550 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 134 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 170 m
Terület 26,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagylévárd (Szlovákia)
Nagylévárd
Nagylévárd
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 17° 00′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 17° 00′ 00″
Nagylévárd weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagylévárd témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagylévárd (szlovákul Veľké Leváre, németül Gross-Schützen) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Malackától 8 km-re északra fekszik.

Története[szerkesztés]

Valószínűleg 10. századi keletkezésű falu, melyet határvédő íjászok laktak. Első alakja valószínűleg "Nagylő" volt. A település a tatárjáráskor elpusztult, ezután német, szlovák és cseh telepesekkel telepítették be. Miután I. Lajos király 1377-ben híveinek, a Szentgyörgyi és Bazini grófoknak adományozta, a 14. századtól a család borostyánkői uradalmához tartozott. 1378-ban a pozsonyi káptalan okelvelében "Noglew" alakban szerepel. 1397-ben és 1413-ban "Leuar" alakban említik. 1397-ben tesznek említést templomáról és plébéniájáról is. A 15. század közepén a husziták foglalták el a környéket, akik a szomszédos Gajar területén építették fel erődített táborukat. 1488-ban Hunyadi Mátyás a községet Johannes Haubitz de Pasthwytznek adta. A 16. században Nagylévárd az alsőausztriai Lembach család birtoka lett. Az 1553-as adóösszeírás szerint Lembach Lipótnak 28 adózó portája volt a községben.

1547-ben a Rajnavidékről menekült habánok eretnek szektájának tagjai telepedtek itt le, később katolikusokká lettek és beleolvadtak a morva és szlovák lakosságba. Emléküket a Habán-udvar őrzi, melynek főterén barokk kápolna áll. A század folyamán délről menekült szerbek és horvátok is letelepedtek itt. 1595-ben 58 adózó háztartása volt, közülük 18 egész, 34 fél, és 4 negyed porta. A habánok 16 portával rendelkeztek. Ezen kívül szeszfőzde és kocsma, valamint a Lembach család fából épített udvarháza, három további nemesi kúria (Balassa Menyhért, Rafel Gábor és Rác István kúriái), továbbá 7 ház nélküli zsellér található a településen. A családnevek alapján vegyesen lakták szlovákok, németek és horvátok.

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Lévárd. Két tót falu Posony Várm. Kis Lévárdnak földes Ura G. Pálfy Uraság, Nagy Lévárdnak pedig G. Károlyi, és Kollonics Uraságok, ennek harmintzadgya, és Ispotállya is vagyon, lakosai katolikusok, és evangelikusok, Kis Lévárd, Nagy Lévárdnak filiája, fekszenek sík helyen, ’s némelly lakosai híres kés vasakat készítenek, határbéli földgyeik csekély termékenységüek, rozsot, és árpát teremnek, erdejek, réttyek, ’s legelőjök van, szőlejek nints." [2]

Fényes Elek szerint "Lévárd (Nagy), Grosz-Schüczen, Velke Levári, vegyes tót-német m.-város, Pozson vgyében, a Rudava patakja mellett, a holicsi országutban, Pozsontól 6 mfldnyire. Van itt egy kath. paroch. templom; harminczadhivatal; kastély és kert; evang. anyaszentegyház; synagoga; fürészmalom. Lakja 2198 kath., 256 evang., 28 zsidó. Régi anabaptisták maradékai itt is laknak, mint Sz.-Jánoson s különös papot tartanak. Lakosai sok és jó cserép edényt, s a habánok azaz a régi anabaptisták kapos késeket, vas eszközöket készitenek. Határja Lévárdnak is homokos, de jól mivelt; van itt sok kender, rozs, árpa, szép szarvasmarha; erdeje nagy, és vadakkal bővölködő; nagy baromvásárok. F. u. gr. Kolonics Maximilian. Ut. p. Malaczka." [3]

Pozsony vármegye monográfiájában "Nagylévárd, a morvavölgyi vasútvonal mentén fekszik. Kisközség, körjegyzőségi székhely, melynek 2977 lakosa magyar, német és tót, de ezek közt a tótok vannak a legtöbben. A házak száma 493. E községet mai nevén csak az 1553-iki portális összeírás említi, a mikor Lampatzer Lipót a birtokosa s ennek 28 portája adózik itt. 1647-ben Kollonich Nándort, 1683-ban már Kollonich Zsigmond grófot találjuk birtokosául, kinek révén a birtok és az e család által épített nagyszabású és díszes kastély a Wenckheim grófi család birtokába került. Most Wenchkeim István grófnak van itt nagyobb birtoka és az övé az említett kastély is. A XVII. században mezőváros volt. E községben a XVIII. század első felében habanusok telepedtek meg, kik itt 1760-ban kápolnát építettek. E német települők megjelenése óta a községnek német Gross-Schützen neve is ismeretes, de ugyanekkor Velke-Levari tót nevével is találkozunk. Azelőtt a községben harminczad-hivatal és serfőző is volt, most pedig az uradalomnak szeszgyára s gőz- és hengermalma van itt. Ezenkívül van a községben kaszinó, Szent-Erzsébet nőegyesület és katholikus legényegylet. Van itt apáczák vezetése alatt álló leányiskola és a Pálos-rend kisebb telepe, mely bérházban van elhelyezve. A szép katholikus templom 1729-ben épült, az ág. h. ev. templom pedig 1790-ben. 1836-ban a kolera tizedelte a lakosokat, 1709-ben és 1866-ban tűzvész pusztította el a község nagy részét. Ide tartoznak a Berger, Dil és Plavala téglavetők, a Jelinek és a Nyirky majorok, a Miohal erdészlak, a Pila malom és a Wenkckheim ménes. A községben van posta, távíró és vasúti állomás." [4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2871 lakosából 2340 szlovák, 284 német és 191 magyar.

2011-ben 3550 lakosából 3412 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária Neve tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1729 és 1733 között Kollonich Zsigmond érsek építtette.
  • Evangélikus temploma 1787 és 1791 között, a vallási tolerancia idején épült torony nélkül. Tornyát 1938-ban építették.
  • Barokk Kollonich-Wenckheim várkastélya a 17. század végén, 1683 és 1685 között épült, 1723-ban nyerte el mai formáját.
  • A község jellegzetes épületegyüttese a község délnyugati részén található habánudvar. A habán kézművesek 17. és 19. század között épített házai találhatók meg itt.

Források[szerkesztés]

  • Faust Ovidius 1931: Cechová listina veľkolevárskych ševcov. In: Príspevky k praveku, dejinám a národopisu Slovenska - Sborník musea v Bratislave za rok 1924-1931. Bratislava.

Külső hivatkozások[szerkesztés]