Zuzana Čaputová

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zuzana Čaputová
Zuzana Čaputová (20.6.2019)VII.jpg
Született 1973. június 21. (46 éves)
Pozsony
Állampolgársága
Nemzetisége szlovák
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
  • aktivista
  • környezetvédő
  • ügyvéd
Tisztség Szlovákia elnöke (2019. június 15. – )
Iskolái Comenius Egyetem Jogtudományi Kar (–1996, jogtudomány)
Kitüntetései Goldman Környezetvédelmi Díj (2016)
Politikai pályafutása
Párt Progresszív Szlovákia (2017-2019)
Szlovák Köztársaság 5. köztársasági elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. június 15.
Előd Andrej Kiska
A Wikimédia Commons tartalmaz Zuzana Čaputová témájú médiaállományokat.

Zuzana Čaputová (kiejtés: ˈzuzana ˈtʃaputɔʋaː; született Zuzana Strapáková) (Pozsony, 1973. június 21. –) szlovák liberális politikus, jogász, aktivista, Szlovákia megválasztott elnöke, aki 2019. június 15-én foglalta el hivatalát. Ő az első nő ezen a poszton, és 45 évével az ország történetének eddigi legfiatalabb elnöke.[1][2]

Először azzal vált ismertté, hogy szülővárosában, Bazinban évtizedes küzdelmet folytatott egy tervezett hulladéklerakó ellen, amiért 2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd).

Pályafutása[szerkesztés]

Pozsonyban született, és a közeli Bazinban nőtt fel. Apja Štefan Strapák, anyja Katarína Strapáková. Egy testvére van: Daniel. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán tanult,[2] ahol 1996-ban kapott diplomát.[3] 1998–1999-ben általános menedzsment, változásmenedzsment, 1999-ben pedig az oktatási minisztérium által akkreditált mediáció képzést végzett.[4] A szlovák mellett angolul beszél, az oroszt saját bevallása szerint fel kell frissítenie.[2] Választási kampányában beszélt magyarul is.[5] A beiktatási ceremónia végén magyar, roma és ruszin nyelven is mondott néhány köszönő szót. [6]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Először a bazini önkormányzat hivatalában dolgozott jogi asszisztensként,[3] majd a hivatal vezetőjének helyetteseként.[4] 1998-tól a civil szférában dolgozott,[3] többek között az EQ Klub civil szervezetnél helyi közösségfejlesztés témában,[4] valamint az Open Society Foundationsnél;[7] 2001-ben kezdett együttműködni a Via Iuris szervezettel,[3][4] amely az embereket a jogaikért való kiállásban és a közéleti részvételben segíti, 2010-től a szervezet jogászaként. Ezen belül elsősorban a közhatalom társadalmi ellenőrzése, a közszolgálati tisztviselők felelőssége, valamint a nagyberuházásokról szóló döntésben való társadalmi részvétel témáival foglalkozott.[4]

1999-ben csatlakozott a meglévő bazini hulladéklerakó mellett tervezett új, mérgező szemétlerakó elleni évtizedes küzdelemhez, melynek a vezetőjévé vált.[1][2] Mind a meglévő, mind a tervezett új hulladéklerakó területe közel feküdt a lakott területhez, és a kommunális hulladék mellett vegyipari üzemek és kórházak hulladékát is fogadta volna, valamint – a hivatalos állásponttal szemben – feltehetőleg külföldi, Európából származó hulladékot is.[8] A legintenzívebb időszak a telephelyengedély 2007-es kiadása és az azt követő tiltakozások 2008-as tetőzése volt.[4] Az ügy jogi részében a Via Iuris, a kampánytervezésben a Greenpeace működött együtt.[8] Az ügyet végül 2013-ban megnyerte,[1][2] amikor a szlovák legfelsőbb bíróság a lakossági ellenállás javára döntött, megsemmisítve a hulladéklerakó létesítési engedélyét.[2] Végül a meglévő, az 1960-as évek óta illegálisan működő hulladéklearkót is bezáratták.[8] Ez alatt az időszak alatt kiismerte az intézmények működését és a visszaélési lehetőségeket, és megedződött a személyes támadásokban is.[1]

2017-ben elhagyta a Via Iuris csapatát, és ügyvédként környezetvédelmi témákra specializálódott.[3] Több publikáció társszerzője[4] és a környezetvédelemmel foglalkozó ügyvédek Environmental Law Alliance Worldwide nevű világszervezetének a tagja.[2]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1998-ban részt vett a Vladimír Mečiar amnesztiái elleni aláírásgyűjtésben.[3]

2017-ben a Progresszív Szlovákia (PS) alapító tagja, 2018 januárjában alelnöke lett.[3][9][10] Azt nyilatkozta, hogy nem gondolt választásokon való indulásra, de Ján Kuciak és jegyese 2018. februári meggyilkolása(wd) után úgy érezte, nem ülhet tovább a partvonalon.[1] Csatlakozott a tömegtüntetésekhez (melyek a bársonyos forradalom óta a legnagyobbak voltak).[1][2]

Robert Mistrík bejelenti visszalépését Zuzana Čaputová javára a 2019-es elnöválasztási kampányban

A 2019-es szlovákiai elnökválasztáson pártja jelöltjévé választották,[10] és januárban 18 400 támogató aláírást leadva indította el kampányát.[3] Február 26-án fő ellenzéki riválisa, Robert Mistrík visszalépett a javára.[11] A választások március 16-i első fordulójában az élen végzett.[3] 2019. március 30-án a szavazatok 58%-ával megnyerte a választás második fordulóját a kormányzó Smer jelöltje, a 42%-ot szerző Maroš Šefčovič előtt.[1][12] Ezt megelőzően megszüntette párttagságát.[2]

Politikai nézetei[szerkesztés]

Liberális nézeteket képvisel, például a melegjogok kérdésében[1][7] vagy az abortuszt illetően.[2][7]

Magánélete[szerkesztés]

Elnökké választásakor is Bazinban élt. Elvált, két tizenéves lánya van;[1] jelenlegi élettársa zenész-fotográfus. Szabadidejét szívesen tölti rajzolással, kosárlabdával, túrázással és úszással.[2]

A Goldman Környezetvédelmi Díj(wd) átadásán 2016-ban, Nancy Pelosival és a többi kitüntetettel

Elismerések[szerkesztés]

2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd) a Bazinban tervezett hulladéklerakó megnyitása elleni kitartó küzdelméért,[1][2] melyet San Franciscóban vett át. Hosszú és végül sikeres küzdelmét az amerikai Erin Brockovichéhoz hasonlították.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k Marc Santora, Miroslava Germanova: Zuzana Caputova Is Elected Slovakia’s First Female President (angol nyelven). The New York Times, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l Laszlo Juhasz: Outsider Caputova wins Slovak presidency (angol nyelven). AFP / Yahoo! News, 2019. március 31. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  3. ↑ a b c d e f g h i Profile of Presidential Candidate Zuzana Caputova (angol nyelven). The News Agency of the Slovak Republic (TASR), 2019. március 17. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  4. ↑ a b c d e f g Profil prezidentskej kandidátky Zuzany Čaputovej (szlovák nyelven). Teraz.sk, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  5. ↑ Nem tőlem, hanem tőlünk félnek. Körkép, Szovákia. (Hozzáférés: 2019. június 22.) "Azt akarom, hogy magyarok és a szlovákok közt ne legyen szakadék."
  6. ↑ Zuzana Čaputová. Mandiner. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  7. ↑ a b c Elections in Slovakia: What Zuzana Čaputová's victory means for Ukraine? (angol nyelven). News Agency 112.ua, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  8. ↑ a b c Q&A with Zuzana Čaputová (angol nyelven). Goldman Környezetvédelmi Díj(wd), 2016. november 9. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  9. ↑ Peter Kováč: Progresívne Slovensko neprekvapilo, povedie ho Štefunko. Trúfa si na 15 percent (szlovák nyelven). Sme, 2018. január 20. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  10. ↑ a b Rajcsányi Gellért: Progresszív jogásznő lehet Szlovákia új elnöke (magyar nyelven). Mandiner.hu, 2019. március 2. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  11. ↑ Claudia Patricolo: Robert Mistrík pulls out of Slovak presidential race, backs Zuzana Čaputová (angol nyelven). Emerging Europe, 2019. február 27. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  12. ↑ Origo: Zuzana Caputová nyerte a szlovák elnökválasztást (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2019. március 31.)

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zuzana_Čaputová&oldid=21533047”