Zuzana Čaputová

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zuzana Čaputová
Zuzana Čaputová (20.6.2019)VII.jpg
Született 1973. június 21. (46 éves)[1]
Pozsony
Állampolgársága
Nemzetisége szlovák
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
  • aktivista
  • környezetvédő
  • ügyvéd
Tisztség Szlovákia elnöke (2019. június 15. – )
Iskolái Comenius Egyetem Jogtudományi Kar (–1996, jogtudomány)
Kitüntetései Goldman Környezetvédelmi Díj (2016)
Politikai pályafutása
Párt Progresszív Szlovákia (2017-2019)
Szlovák Köztársaság 5. köztársasági elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. június 15.
Előd Andrej Kiska
A Wikimédia Commons tartalmaz Zuzana Čaputová témájú médiaállományokat.

Zuzana Čaputová (kiejtés: ˈzuzana ˈtʃaputɔʋaː; született Zuzana Strapáková) (Pozsony, 1973. június 21. –) szlovák liberális politikus, jogász, aktivista, Szlovákia megválasztott elnöke, aki 2019. június 15-én foglalta el hivatalát. Ő az első nő ezen a poszton, és 45 évével az ország történetének eddigi legfiatalabb elnöke.[2][3]

Először azzal vált ismertté, hogy szülővárosában, Bazinban évtizedes küzdelmet folytatott egy tervezett hulladéklerakó ellen, amiért 2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd).

Pályafutása[szerkesztés]

Pozsonyban született, és a közeli Bazinban nőtt fel. Apja Štefan Strapák, anyja Katarína Strapáková. Egy testvére van: Daniel. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán tanult,[3] ahol 1996-ban kapott diplomát.[4] 1998–1999-ben általános menedzsment, változásmenedzsment, 1999-ben pedig az oktatási minisztérium által akkreditált mediáció képzést végzett.[5] A szlovák mellett angolul beszél, az oroszt saját bevallása szerint fel kell frissítenie.[3] Választási kampányában beszélt magyarul is.[6] A beiktatási ceremónia végén magyar, roma és ruszin nyelven is mondott néhány köszönő szót. [7]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Először a bazini önkormányzat hivatalában dolgozott jogi asszisztensként,[4] majd a hivatal vezetőjének helyetteseként.[5] 1998-tól a civil szférában dolgozott,[4] többek között az EQ Klub civil szervezetnél helyi közösségfejlesztés témában,[5] valamint az Open Society Foundationsnél;[8] 2001-ben kezdett együttműködni a Via Iuris szervezettel,[4][5] amely az embereket a jogaikért való kiállásban és a közéleti részvételben segíti, 2010-től a szervezet jogászaként. Ezen belül elsősorban a közhatalom társadalmi ellenőrzése, a közszolgálati tisztviselők felelőssége, valamint a nagyberuházásokról szóló döntésben való társadalmi részvétel témáival foglalkozott.[5]

1999-ben csatlakozott a meglévő bazini hulladéklerakó mellett tervezett új, mérgező szemétlerakó elleni évtizedes küzdelemhez, melynek a vezetőjévé vált.[2][3] Mind a meglévő, mind a tervezett új hulladéklerakó területe közel feküdt a lakott területhez, és a kommunális hulladék mellett vegyipari üzemek és kórházak hulladékát is fogadta volna, valamint – a hivatalos állásponttal szemben – feltehetőleg külföldi, Európából származó hulladékot is.[9] A legintenzívebb időszak a telephelyengedély 2007-es kiadása és az azt követő tiltakozások 2008-as tetőzése volt.[5] Az ügy jogi részében a Via Iuris, a kampánytervezésben a Greenpeace működött együtt.[9] Az ügyet végül 2013-ban megnyerte,[2][3] amikor a szlovák legfelsőbb bíróság a lakossági ellenállás javára döntött, megsemmisítve a hulladéklerakó létesítési engedélyét.[3] Végül a meglévő, az 1960-as évek óta illegálisan működő hulladéklearkót is bezáratták.[9] Ez alatt az időszak alatt kiismerte az intézmények működését és a visszaélési lehetőségeket, és megedződött a személyes támadásokban is.[2]

2017-ben elhagyta a Via Iuris csapatát, és ügyvédként környezetvédelmi témákra specializálódott.[4] Több publikáció társszerzője[5] és a környezetvédelemmel foglalkozó ügyvédek Environmental Law Alliance Worldwide nevű világszervezetének a tagja.[3]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1998-ban részt vett a Vladimír Mečiar amnesztiái elleni aláírásgyűjtésben.[4]

2017-ben a Progresszív Szlovákia (PS) alapító tagja, 2018 januárjában alelnöke lett.[4][10][11] Azt nyilatkozta, hogy nem gondolt választásokon való indulásra, de Ján Kuciak és jegyese 2018. februári meggyilkolása(wd) után úgy érezte, nem ülhet tovább a partvonalon.[2] Csatlakozott a tömegtüntetésekhez (melyek a bársonyos forradalom óta a legnagyobbak voltak).[2][3]

Robert Mistrík bejelenti visszalépését Zuzana Čaputová javára a 2019-es elnöválasztási kampányban

A 2019-es szlovákiai elnökválasztáson pártja jelöltjévé választották,[11] és januárban 18 400 támogató aláírást leadva indította el kampányát.[4] Február 26-án fő ellenzéki riválisa, Robert Mistrík visszalépett a javára.[12] A választások március 16-i első fordulójában az élen végzett.[4] 2019. március 30-án a szavazatok 58%-ával megnyerte a választás második fordulóját a kormányzó Smer jelöltje, a 42%-ot szerző Maroš Šefčovič előtt.[2][13] Ezt megelőzően megszüntette párttagságát.[3]

Politikai nézetei[szerkesztés]

Liberális nézeteket képvisel, például a melegjogok kérdésében[2][8] vagy az abortuszt illetően.[3][8]

Magánélete[szerkesztés]

Elnökké választásakor is Bazinban élt. Elvált, két tizenéves lánya van;[2] jelenlegi élettársa zenész-fotográfus. Szabadidejét szívesen tölti rajzolással, kosárlabdával, túrázással és úszással.[3]

A Goldman Környezetvédelmi Díj(wd) átadásán 2016-ban, Nancy Pelosival és a többi kitüntetettel

Elismerések[szerkesztés]

2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd) a Bazinban tervezett hulladéklerakó megnyitása elleni kitartó küzdelméért,[2][3] melyet San Franciscóban vett át. Hosszú és végül sikeres küzdelmét az amerikai Erin Brockovichéhoz hasonlították.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b c d e f g h i j k Marc Santora, Miroslava Germanova: Zuzana Caputova Is Elected Slovakia’s First Female President (angol nyelven). The New York Times, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  3. ↑ a b c d e f g h i j k l Laszlo Juhasz: Outsider Caputova wins Slovak presidency (angol nyelven). AFP / Yahoo! News, 2019. március 31. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  4. ↑ a b c d e f g h i Profile of Presidential Candidate Zuzana Caputova (angol nyelven). The News Agency of the Slovak Republic (TASR), 2019. március 17. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  5. ↑ a b c d e f g Profil prezidentskej kandidátky Zuzany Čaputovej (szlovák nyelven). Teraz.sk, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  6. ↑ Nem tőlem, hanem tőlünk félnek. Körkép, Szovákia. (Hozzáférés: 2019. június 22.) "Azt akarom, hogy magyarok és a szlovákok közt ne legyen szakadék."
  7. ↑ Zuzana Čaputová. Mandiner. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  8. ↑ a b c Elections in Slovakia: What Zuzana Čaputová's victory means for Ukraine? (angol nyelven). News Agency 112.ua, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  9. ↑ a b c Q&A with Zuzana Čaputová (angol nyelven). Goldman Környezetvédelmi Díj(wd), 2016. november 9. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  10. ↑ Peter Kováč: Progresívne Slovensko neprekvapilo, povedie ho Štefunko. Trúfa si na 15 percent (szlovák nyelven). Sme, 2018. január 20. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  11. ↑ a b Rajcsányi Gellért: Progresszív jogásznő lehet Szlovákia új elnöke (magyar nyelven). Mandiner.hu, 2019. március 2. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  12. ↑ Claudia Patricolo: Robert Mistrík pulls out of Slovak presidential race, backs Zuzana Čaputová (angol nyelven). Emerging Europe, 2019. február 27. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  13. ↑ Origo: Zuzana Caputová nyerte a szlovák elnökválasztást (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2019. március 31.)

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zuzana_Čaputová&oldid=21533047”