Zuzana Čaputová

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zuzana Čaputová
Зузана Чапутова (02-11-2021).jpg
Született Zuzana Strapáková
1973. június 21. (49 éves)[1]
Pozsony[2][3]
Állampolgársága szlovák (1993. január 1. – )
Nemzetisége szlovák
Házastársa Ivan Čaputa ( – 2018. szeptember)[4]
Élettársa Juraj Rizman (2020–)[5]
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
  • aktivista
  • környezetvédő
  • jogász
Tisztsége Szlovákia elnöke (2019. június 15. – )
Iskolái
  • Comenius Egyetem Jogtudományi Kar (1991–1996, jogtudomány)
  • Comenius Egyetem (1991–1996, mesterfokozat)
Kitüntetései
  • Goldman Környezetvédelmi Díj (2016)[6]
  • Andrej Hlinka Order Class I (2019. június 15.)[7]
  • Ľudovít Štúr Order 1st class (2019. június 15.)[7]
  • Milan Rastislav Štefánik Cross, First Class (2019. június 15.)[7]
  • Cross of Pribina class I (2019. június 15.)[7]
  • Commemorative Medal of the Czech Senate (2021. november 16.)[8]
  • Grand Cross of the Order of the Redeemer (2022. szeptember 6.)[9][10]
  • Freedom Prize (2022. november 5.)[11][12]
Politikai pályafutása
Párt Progresszív Szlovákia (2017-2019)
Szlovák Köztársaság 5. köztársasági elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. június 15.
Előd Andrej Kiska
Zuzana Čaputová aláírása
Zuzana Čaputová aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Zuzana Čaputová témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zuzana Čaputová (IPA: [ˈzuzana ˈtʃaputɔʋaː], született Zuzana Strapáková, Pozsony, 1973. június 21. – ) szlovák liberális politikus, jogász, aktivista, 2019. június 15. óta Szlovákia köztársasági elnöke. Ő az első nő ezen a poszton, és 45 évével ő lett az ország történetének eddigi legfiatalabb elnöke.[13][14]

Először azzal vált ismertté, hogy Bazinban évtizedes küzdelmet folytatott egy tervezett hulladéklerakó ellen, amiért 2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd).

Pályafutása[szerkesztés]

Pozsonyban született, és a közeli Bazinban nőtt fel. Apja Štefan Strapák, anyja Katarína Strapáková. Egy testvére van: Daniel. A pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán tanult,[14] ahol 1996-ban kapott diplomát.[15] 1998–1999-ben általános menedzsment, változásmenedzsment, 1999-ben pedig az oktatási minisztérium által akkreditált mediáció képzést végzett.[16] A szlovák mellett angolul beszél, az oroszt saját bevallása szerint fel kell frissítenie.[14] Választási kampányában beszélt magyarul is.[17] A beiktatási ceremónia végén magyar, roma és ruszin nyelven is mondott néhány köszönő szót. [18]

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

Először a bazini önkormányzat hivatalában dolgozott jogi asszisztensként,[15] majd a hivatal vezetőjének helyetteseként.[16] 1998-tól a civil szférában dolgozott,[15] többek között az EQ Klub civil szervezetnél helyi közösségfejlesztés témában,[16] valamint az Open Society Foundationsnél;[19] 2001-ben kezdett együttműködni a Via Iuris szervezettel,[15][16] amely az embereket a jogaikért való kiállásban és a közéleti részvételben segíti, 2010-től a szervezet jogászaként. Ezen belül elsősorban a közhatalom társadalmi ellenőrzése, a közszolgálati tisztviselők felelőssége, valamint a nagyberuházásokról szóló döntésben való társadalmi részvétel témáival foglalkozott.[16]

1999-ben csatlakozott a meglévő bazini hulladéklerakó mellett tervezett új, mérgező szemétlerakó elleni évtizedes küzdelemhez, melynek a vezetőjévé vált.[13][14] Mind a meglévő, mind a tervezett új hulladéklerakó területe közel feküdt a lakott területhez, és a kommunális hulladék mellett vegyipari üzemek és kórházak hulladékát is fogadta volna, valamint – a hivatalos állásponttal szemben – feltehetőleg külföldi, Európából származó hulladékot is.[20] A legintenzívebb időszak a telephelyengedély 2007-es kiadása és az azt követő tiltakozások 2008-as tetőzése volt.[16] Az ügy jogi részében a Via Iuris, a kampánytervezésben a Greenpeace működött együtt.[20] Az ügyet végül 2013-ban megnyerte,[13][14] amikor a szlovák legfelsőbb bíróság a lakossági ellenállás javára döntött, megsemmisítve a hulladéklerakó létesítési engedélyét.[14] Végül a meglévő, az 1960-as évek óta illegálisan működő hulladéklearkót is bezáratták.[20] Ez alatt az időszak alatt kiismerte az intézmények működését és a visszaélési lehetőségeket, és megedződött a személyes támadásokban is.[13]

2017-ben elhagyta a Via Iuris csapatát, és ügyvédként környezetvédelmi témákra specializálódott.[15] Több publikáció társszerzője[16] és a környezetvédelemmel foglalkozó ügyvédek Environmental Law Alliance Worldwide nevű világszervezetének a tagja.[14]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1998-ban részt vett a Vladimír Mečiar amnesztiái elleni aláírásgyűjtésben.[15]

2017-ben a Progresszív Szlovákia (PS) alapító tagja, 2018 januárjában alelnöke lett.[15][21][22] Azt nyilatkozta, hogy nem gondolt választásokon való indulásra, de Ján Kuciak és jegyese 2018. februári meggyilkolása(wd) után úgy érezte, nem ülhet tovább a partvonalon.[13] Csatlakozott a tömegtüntetésekhez (melyek a bársonyos forradalom óta a legnagyobbak voltak).[13][14]

Robert Mistrík bejelenti visszalépését Zuzana Čaputová javára a 2019-es elnöválasztási kampányban

A 2019-es szlovákiai elnökválasztáson pártja jelöltjévé választották,[22] és januárban 18 400 támogató aláírást leadva indította el kampányát.[15] Február 26-án fő ellenzéki riválisa, Robert Mistrík visszalépett a javára.[23] A választások március 16-i első fordulójában az élen végzett.[15] 2019. március 30-án a szavazatok 58%-ával megnyerte a választás második fordulóját a kormányzó Smer jelöltje, a 42%-ot szerző Maroš Šefčovič előtt.[13][24] Ezt megelőzően megszüntette párttagságát.[14]

Politikai nézetei[szerkesztés]

Liberális nézeteket képvisel, például a melegjogok kérdésében[13][19] vagy az abortuszt illetően.[14][19]

Magánélete[szerkesztés]

Elnökké választásakor is Bazinban élt. Elvált, két tizenéves lánya van;[13] jelenlegi élettársa zenész-fotográfus. Szabadidejét szívesen tölti rajzolással, kosárlabdával, túrázással és úszással.[14]

A Goldman Környezetvédelmi Díj(wd) átadásán 2016-ban, Nancy Pelosival és a többi kitüntetettel

Elismerések[szerkesztés]

2016-ban megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat(wd) a Bazinban tervezett hulladéklerakó megnyitása elleni kitartó küzdelméért,[13][14] melyet San Franciscóban vett át. Hosszú és végül sikeres küzdelmét az amerikai Erin Brockovichéhoz hasonlították.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ szlovák, https://www.prezident.sk/page/zivotopis/
  3. ↑ angol, https://www.prezident.sk/en/page/biography/
  4. ↑ https://www.ktojeto.sk/osobnosti/zuzana-caputova/
  5. ↑ Mária Benedikovičová: Juraj Rizman: Keď sme už so Zuzanou Čaputovou doma, poradu o práci si nerobíme (szlovák nyelven). N Press, 2021. szeptember 23. (Hozzáférés: 2022. szeptember 19.)
  6. ↑ https://www.goldmanprize.org/blog/introducing-the-2016-goldman-prize-winners/
  7. ↑ a b c d 522/2008 Z. z. § 13/1 (szlovák nyelven). (Hozzáférés: 2022. október 16.)
  8. ↑ Čaputová na Národní třídě uctila výročí sametové revoluce. Od předsedy Senátu obdržela pamětní medaili (cseh nyelven), 2021. november 16. (Hozzáférés: 2022. október 16.)
  9. ↑ Δηλώσεις των Προέδρων της Ελληνικής Δημοκρατίας και της Σλοβακίας Κατερίνας Σακελλαροπούλου και Zuzana Čaputová κατά τη συνάντησή τους στο Προεδρικό Μέγαρο (görög nyelven), 2022. szeptember 6. (Hozzáférés: 2022. október 16.)
  10. ↑ Prezidentka sa stretla s gréckou prezidentkou a premiérom (szlovák nyelven), 2022. szeptember 6. (Hozzáférés: 2022. október 16.)
  11. ↑ Z. Čaputová si prevzala Cenu slobody, zdôraznila ochranu demokracie (szlovák nyelven), 2022. november 5. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
  12. ↑ Freiheitspreis für die slowakische Präsidentin Zuzana Čaputová (német nyelven), 2022. október 31. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
  13. ↑ a b c d e f g h i j k Marc Santora, Miroslava Germanova: Zuzana Caputova Is Elected Slovakia’s First Female President (angol nyelven). The New York Times, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  14. ↑ a b c d e f g h i j k l Laszlo Juhasz: Outsider Caputova wins Slovak presidency (angol nyelven). AFP / Yahoo! News, 2019. március 31. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  15. ↑ a b c d e f g h i Profile of Presidential Candidate Zuzana Caputova (angol nyelven). The News Agency of the Slovak Republic (TASR), 2019. március 17. [2019. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  16. ↑ a b c d e f g Profil prezidentskej kandidátky Zuzany Čaputovej (szlovák nyelven). Teraz.sk, 2019. február 1. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  17. ↑ Nem tőlem, hanem tőlünk félnek. Körkép, Szlovákia. (Hozzáférés: 2019. június 22.) "Azt akarom, hogy magyarok és a szlovákok közt ne legyen szakadék."
  18. ↑ Zuzana Čaputová. Mandiner. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  19. ↑ a b c Elections in Slovakia: What Zuzana Čaputová's victory means for Ukraine? (angol nyelven). News Agency 112.ua, 2019. március 30. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  20. ↑ a b c Q&A with Zuzana Čaputová (angol nyelven). Goldman Környezetvédelmi Díj(wd), 2016. november 9. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  21. ↑ Peter Kováč: Progresívne Slovensko neprekvapilo, povedie ho Štefunko. Trúfa si na 15 percent (szlovák nyelven). Sme, 2018. január 20. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  22. ↑ a b Rajcsányi Gellért: Progresszív jogásznő lehet Szlovákia új elnöke (magyar nyelven). Mandiner.hu, 2019. március 2. (Hozzáférés: 2019. március 3.)
  23. ↑ Claudia Patricolo: Robert Mistrík pulls out of Slovak presidential race, backs Zuzana Čaputová (angol nyelven). Emerging Europe, 2019. február 27. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
  24. ↑ Origo: Zuzana Caputová nyerte a szlovák elnökválasztást (magyar nyelven). https://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2019. március 31.)

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zuzana_Čaputová&oldid=25529196”