Nancy Pelosi
| Nancy Pelosi | |
| 2019-ben | |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának 52. házelnöke | |
| Hivatali idő 2019. január 3. – 2023. január 3. | |
| Előd | Paul Ryan |
| Utód | Kevin McCarthy |
| Hivatali idő 2007. január 4. – 2011. január 3. | |
| Előd | Dennis Hastert |
| Utód | John Boehner |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának ellenzéki vezetője | |
| Hivatali idő 2011. január 3. – 2019. január 3. | |
| Helyettes | Steny Hoyer |
| Előd | John Boehner |
| Utód | Kevin McCarthy |
| Hivatali idő 2003. január 3. – 2007. január 3. | |
| Helyettes | Steny Hoyer |
| Előd | Dick Gephardt |
| Utód | John Boehner |
| A Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezetője | |
| Hivatali idő 2003. január 3. – 2023. január 3. | |
| Helyettes | John Spratt Xavier Becerra Chris Van Hollen Jim Clyburn Ben Ray Luján Katherine Clark |
| Előd | Dick Gephardt |
| Utód | Hakeem Jeffries |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának ellenzéki whipje | |
| Hivatali idő 2002. január 15. – 2003. január 3. | |
| Ellenzéki vezető | Dick Gephardt |
| Előd | David Bonior |
| Utód | Steny Hoyer |
| Az Amerikai Egyesült Államok képviselője Kalifornia államból | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 1987. június 2. | |
| Előd | Sala Burton |
| A kaliforniai Demokrata Párt elnöke | |
| Hivatali idő 1981. február 27. – 1983. április 3. | |
| Előd | Richard J. O’Neill |
| Utód | Peter Kelly |
| Születési név | Nancy Patricia D’Alesandro |
| Született | 1940. március 26. (85 éves)[1][2][3][4][5] |
| Párt | Demokrata Párt |
| Választókerület | Kalifornia 5. (1987–1993) Kalifornia 8. (1993–2013) Kalifornia 12. (2013–) |
| Szülei | Annunciata M. D’Alesandro Thomas D’Alesandro Jr. |
| Házastársa | Paul Pelosi (1963–) |
| Gyermekei | 5 |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Trinity Főiskola (BA) |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak |
|
| Nancy Pelosi aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Pelosi témájú médiaállományokat. | |
Nancy Patricia Pelosi (született D'Alesandro) (Baltimore, Maryland, 1940. március 26. –) amerikai politikus, az Egyesült Államok Képviselőházának 52. elnöke. Az első nő, aki ezt a posztot betöltötte.[6]
A tisztséget elsőként 2007. január 4. és 2011. január 3. között viselte a Demokrata Párt jelöltjeként. Ezt követően a kisebbségbe kerülő demokrata képviselőcsoport vezetője volt nyolc évig. 2018. január 3-tól – miután a demokraták ismét többséget szereztek a képviselőházban – újra elnökké választották. 2022 novemberében bejelentette, hogy lemond, mint a párt képviselőházi frakcióvezetője, nem indul az ellenzéki vezetői posztért.[7] 2025 végén bejelentette, hogy 2027 januárjában véget érő mandátuma lesz az utolsó, 39 év kongresszusi hivatal után visszavonul a politikától.[8]
1987-től folyamatosan megválasztották a képviselőház tagjának Kaliforniában. Ez idő alatt három választókerületet képviselt: 1987–1993 között Kalifornia 5., 1993–2013 között a 8., 2013-tól kezdődően pedig a 12. választókerület képviselője volt.
Élete
[szerkesztés]Fiatalkora
[szerkesztés]Erős politikai indíttatással rendelkező, baltimore-i családba született: édesapja, Thomas D’Alesandro, Jr., kongresszusi képviselő, majd 12 éven át Baltimore polgármestere volt. Később bátyja, Thomas D'Alesandro III is viselte a Baltimore-i polgármesteri tisztséget.[6][9]
A washingtoni Trinity College-ban tanult politikatudományt, 1962-ben szerezte meg diplomáját. Itt ismerkedett meg Paul Pelosival, akivel 1963-ban összeházasodtak. A házaspár New Yorkba, majd hat évvel később Kaliforniába, San Franciscóba költözött. Öt gyermekük született: négy lány és egy fiú.[6][9]
Politikai pályafutásának kezdete
[szerkesztés]Politikai pályafutása Kaliforniához kötődik. Eleinte a gyermeknevelési politika mellett, a San Franciscó-i demokraták önkénteseként dolgozott. Összejöveteleket szervezett, kampányokban vett részt, és hatékonynak bizonyult a forrásszervezésben, adományok gyűjtésében. Sikerei révén ismertsége is növekedett, és 1976-tól már Kaliforniát képviselte a demokrata párt országos választmányában (DNC). 1981 és 1983 között a Kaliforniai Demokrata Párt vezetője volt.[6][9]
Kongresszusi képviselőként
[szerkesztés]Tevékenysége során baráti kapcsolatba került Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselőjével, Phil Burtonnel és feleségével, Salával. Burton 1983-as halála után özvegyét választották meg kongresszusi képviselőnek, ám Sala Burton szintén megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Halála előtt arra biztatta Pelosit, hogy induljon megüresedő helyéért. Pelosi az időközi választáson bejutott a Kongresszusba. A következő évben, 1988-ban rendezett választáson mandátumát megvédte a hagyományosan demokrata többségű körzetben, ahogyan ettől kedve minden választáson – 2018-ig 16 alkalommal. 2002-ben az ellenzéki demokrata frakció vezetőjévé választották. Ezzel ő lett az első nő az amerikai történelemben, aki ezt a posztot betölthette.[6][9]
Első házelnöki megbízatása
[szerkesztés]A 2006-os félidős választásokon a demokraták többséget szereztek az amerikai Kongresszusban, és Pelosit 2007. január 4-én a Kongresszus elnökévé választották. Ezen a poszton is ő volt az első női elnök az Egyesült Államok történetében. A republikánus elnök George W. Bush heves kritikusaként lépett föl, ellenezte az iraki háborút, kiállt a fegyvertartás szigorítása és az abortuszhoz való jog mellett. Ugyanakkor 2009-ben ellentmondásos helyzetbe került, amikor a CIA azt állította, hogy tudnia kellett a CIA által alkalmazott, vízbefojtást imitáló vallatási technikákról, amik ellen Pelosi nyilvánosan szót emelt, ám ő tagadta, hogy tudott volna a gyakorlatról.[6][9]
A 2008-as amerikai elnökválasztáson a demokraták jelöltje, Barack Obama lett az ország elnöke. Pelosi – a képviselőházi többség vezetőjeként – fontos támasza volt az első színesbőrű elnök politikájának. Így jelentős szerepe volt a sok, korában biztosítással nem rendelkező (többnyire friss bevándorlói hátterű) amerikai polgárnak egészségbiztosítást eredményező, de heves belpolitikai vitát kiváltó társadalombiztosítási reform, az Obamacare keresztülvitelében.[6][9]
A 2010-es félidős választáson a demokraták elvesztették képviselőházi többségüket, így a képviselőház élére republikánus jelölt került John Boehner személyében. Pelosi ismét az ellenzéki demokrata frakció vezetője lett.[6][9]
Az ellenzéki frakció vezetője
[szerkesztés]Pelosi a következő nyolc évben az ellenzéki, demokrata frakció vezetője volt. Tevékenységét és a vezetése alatt álló demokraták gyenge eredményeit számos kritika érte. 2016-ban Tim Ryan demokrata képviselő versenybe szállt, hogy átvegye a képviselőcsoport irányítását, de alulmaradt Pelosival szemben. 2018. február 8-án, az amerikai történelemben rekord hosszúnak számító felszólalást mondott el a képviselőház ülésén: 8 óra 7 percen át beszélt a gyermekként az Egyesült Államokba került illegális bevándorlók jogainak tervezett megnyirbálása ellen tiltakozva.[6][9][10][11]
Második házelnöki megbízatása
[szerkesztés]A demokraták a 2018. novemberi félidős választásokon visszaszerezték a többséget a képviselőházban, így Pelosit 2019. január 3-án ismét a ház elnökévé választották, így ő lett Donald Trump ellenzékének egyik legmeghatározóbb vezetője.[6][9][12]
Látogatása Tajvanba
[szerkesztés]2022. augusztus 2-án meglátogatta a Kínai Köztársaságot (Tajvant), ázsiai körtúrájának részeként, ahol megállói voltak Szingapúrban, Malajziában, Dél-Koreában és Japánban is.[13] Nem sokkal érkezését követően Pelosi azt nyilatkozta, hogy látogatása egyértelmű jele annak, hogy az Egyesült Államok „rendületlenül támogatja Tajvan életteljes demokráciáját.”[14] Meglátogatta az ország törvényhozó szerveit és találkozott az ország elnökével, Caj Jing-vennel,[15] aki kitüntette a Kegyes Felhők Rendje kitüntetéssel.
Magánélete
[szerkesztés]2022 novemberében Pelosi férjét, Paul Pelosit megtámadta otthonukban David DePape. Egy kalapáccsal verte fejbe többször is Pelosit, azt kérdezve, hogy „Hol van Nancy? Hol van Nancy?”[16][17] A támadó elmondása szerint a célja az volt, hogy Nancy Pelosit elrabolja.[18] Az esemény nagy szerepet játszott azon döntésében, hogy nem indul a demokraták frakcióvezetői pozíciójáért.[7]
Bennfentes kereskedési vádak
[szerkesztés]Pelosit bírálták családja részvénykereskedelmi tevékenységei miatt, különösen azután, hogy jelentések szerint befektetési portfóliója 2024-ben 54%-os hozamot ért el, felülmúlva számos fedezeti alapot és az S&P 500-at. A kritikusok szerint a kongresszus tagjai, köztük Pelosi, hozzáférhetnek nem nyilvános információkhoz, amelyek személyes befektetéseik előnyére válhatnak, annak ellenére, hogy a 2012-es STOCK törvény megtiltja a törvényhozók számára a bennfentes kereskedelmet.[19]
2024 júliusában Pelosi férje, Paul, ötszázezer és 1 millió dollár közötti értékben adott el Visa-részvényeket röviddel azelőtt, hogy az Igazságügyi Minisztérium trösztellenes pert indított a cég ellen.[20] Ez a tranzakció bennfentes kereskedelem vádját vonta maga után. Pelosi szóvivője kijelentette, hogy ő nem birtokol egyedi részvényeket, és nem vett részt férje befektetési döntéseiben.[21] 2025-ig nem jelentettek be hivatalos vizsgálatot vagy vádemelést.
Az eset felerősítette a kétpárti felhívásokat új törvényhozásra, amely megtiltaná a kongresszus tagjainak és közvetlen családtagjaiknak a részvénykereskedelmet. Válaszként Josh Hawley szenátor 2025 elején újra benyújtotta a Választott Vezetők Részvény- és Befektetéstulajdonának Megakadályozásáról szóló (PELOSI) törvényt.[22]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ FemBio database (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f g h i j Biography
- ↑ a b Sotomayor, Marianna; Kane, Kane: Nancy Pelosi will step down as top House Democrat after two decades in leadership. The Washington Post, 2022. november 17. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ Knight, Heather: Pelosi Plans to Retire in 2027 After 39 Years in Congress. The New York Times, 2025. november 6. (Hozzáférés: 2025. november 6.)
- ↑ a b c d e f g h i Encyclopædia Britannica Online
- ↑ NBC, 2018.02.08.
- ↑ Index, 2018.02.08.
- ↑ Index, 2019.01.03.
- ↑ Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ US speaker makes late-night landing - Taipei Times. www.taipeitimes.com, 2022. augusztus 3. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
- ↑ Collinson, Stephen: Paul Pelosi attack unleashes partisan finger-pointing and sows fresh fears of political violence | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. október 31. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Martin, Jamie Gangel,Augie: Paul Pelosi released from hospital | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. november 3. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Man charged over attempted kidnap of Nancy Pelosi and husband's attack (angol nyelven). euronews, 2022. november 1. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Walsh, Deirdre. „Bipartisan Senate group pushes ban on lawmaker stock trading”, NPR, 2024. július 10. (Hozzáférés: 2025. augusztus 1.) (angol nyelvű)
- ↑ Trump calls for Nancy Pelosi to be ‘prosecuted’ over Visa stock trade (amerikai angol nyelven), 2024. szeptember 27. (Hozzáférés: 2025. augusztus 1.)
- ↑ House Democrats suddenly in array on congressional stock trading. POLITICO, 2025. április 16. (Hozzáférés: 2025. augusztus 1.)
- ↑ Metzger, Bryan: The overlooked reason both Democrats and Republicans promote stock trading bans (amerikai angol nyelven). Business Insider. (Hozzáférés: 2025. augusztus 1.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Biography: Nancy Pelosi Biography (angol nyelven). biography.com. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
- ↑ Encyclopædia Britannica Online: Nancy Pelosi, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés ideje: 2019. január 9.
- ↑ NBC, 2018.02.08.: Phil McCausland: Pelosi sets House record with eight-hour speech backing DACA (angol nyelven). NBC, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ Index, 2018.02.08.: Nancy Pelosi 8 órás beszédet tartott az illegális bevándorlók gyerekeiről. Index.hu, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ Index, 2019.01.03.: Nancy Pelosit választották a képviselők házelnöknek. Index.hu, 2019. január 3. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ BBC, 2019.01.02.: Anthony Zurcher: Nancy Pelosi: The remarkable comeback of America's most powerful woman (angol nyelven). BBC, 2019. január 2. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
További információk
[szerkesztés]- Háziasszonyból vált az amerikai politika egyik úttörőjévé – 24.hu, 2023. január 15.