Nancy Pelosi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nancy Pelosi
2019-ben
2019-ben
Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának 52. házelnöke
Hivatali idő
2019. január 3. 2023. január 3.
Előd Paul Ryan
Hivatali idő
2007. január 4. 2011. január 3.
Előd Dennis Hastert
Utód John Boehner
Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának kisebbségi vezetője
Hivatali idő
2011. január 3. 2019. január 3.
Helyettes Steny Hoyer
Előd John Boehner
Utód Kevin McCarthy
Hivatali idő
2003. január 3. 2007. január 3.
Helyettes Steny Hoyer
Előd Dick Gephardt
Utód John Boehner
A Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezetője
Hivatali idő
2003. január 3. 2023. január 3.
Helyettes John Spratt
Xavier Becerra
Chris Van Hollen
Jim Clyburn
Ben Ray Luján
Katherine Clark
Előd Dick Gephardt
Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának kisebbségi whipje
Hivatali idő
2002. január 15. 2003. január 3.
Kisebbségi vezető Dick Gephardt
Előd David Bonior
Utód Steny Hoyer
Az Amerikai Egyesült Államok képviselője Kalifornia államból
Hivatalban
Hivatalba lépés: 1987. június 2.
Előd Sala Burton
A kaliforniai Demokrata Párt elnöke
Hivatali idő
1981. február 27. 1983. április 3.
Előd Richard J. O’Neill
Utód Peter Kelly

Születési név Nancy Patricia D’Alesandro
Született 1940. március 26. (82 éves)[1][2][3][4][5]
Amerikai Egyesült Államok Baltimore, Maryland
Párt Demokrata Párt
Választókerület Kalifornia 5. (1987–1993)
Kalifornia 8. (1993–2013)
Kalifornia 12. (2013–)

Szülei Annunciata M. D’Alesandro
Thomas D’Alesandro Jr.
Házastársa Paul Pelosi (1963–)
Gyermekei 5
Foglalkozás politikus
Iskolái Trinity Főiskola (BA)
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (2007. június 2.)
  • National Women's Hall of Fame (2013)
  • Profile in Courage Award (2019)
  • honorary doctor of Brandeis University
  • Dr. Nathan Davis Award for United States Representatives (2016)
  • Grand Cross of the Order of the Golden Heart
  • Olga hercegnő-érdemrend, 3. fokozat (2022. április 30.)
  • Order of Propitious Clouds (2022. augusztus 3., 一等特種大綬卿雲勳章, Nancy Pelosi látogatása Tajvanba, Caj Jing-ven)
  • Order of Prince Yaroslav the Wise, 2nd class

Nancy Pelosi aláírása
Nancy Pelosi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Pelosi témájú médiaállományokat.

Nancy Patricia Pelosi (született D'Alesandro) (Baltimore, Maryland, 1940. március 26. –) amerikai politikus, az Egyesült Államok Képviselőházának (52. és 55.) elnöke. Az első nő, aki ezt a posztot betöltötte.[6]

A tisztséget elsőként 2007. január 4. és 2011. január 3. között viselte a Demokrata Párt jelöltjeként. Ezt követően a kisebbségbe kerülő demokrata képviselőcsoport vezetője volt nyolc évig. 2018. január 3-tól – miután a demokraták ismét többséget szereztek a képviselőházban – újra elnökké választották. 2022 novemberében bejelentette, hogy lemond, mint a párt képviselőházi frakcióvezetője, nem indul a kisebbségi vezetői posztért.[7]

1987-től folyamatosan megválasztották a képviselőház tagjának Kaliforniában. Ez idő alatt három választókerületet képviselt: 1987–1993 között Kalifornia 5., 1993–2013 között a 8., 2013-tól kezdődően pedig a 12. választókerület képviselője volt.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Erős politikai indíttatással rendelkező, baltimore-i családba született: édesapja, Thomas D’Alesandro, Jr., kongresszusi képviselő, majd 12 éven át Baltimore polgármestere volt. Később bátyja, Thomas D'Alesandro III is viselte a Baltimore-i polgármesteri tisztséget.[6][8]

A washingtoni Trinity College-ban tanult politikatudományt, 1962-ben szerezte meg diplomáját. Itt ismerkedett meg Paul Pelosival, akivel 1963-ban összeházasodtak. A házaspár New Yorkba, majd hat évvel később Kaliforniába, San Franciscóba költözött. Öt gyermekük született: négy lány és egy fiú.[6][8]

Politikai pályafutásának kezdete[szerkesztés]

Politikai pályafutása Kaliforniához kötődik. Eleinte a gyermeknevelési politika mellett, a San Franciscó-i demokraták önkénteseként dolgozott. Összejöveteleket szervezett, kampányokban vett részt, és hatékonynak bizonyult a forrásszervezésben, adományok gyűjtésében. Sikerei révén ismertsége is növekedett, és 1976-tól már Kaliforniát képviselte a demokrata párt országos választmányában (DNC). 1981 és 1983 között a Kaliforniai Demokrata Párt vezetője volt.[6][8]

Kongresszusi képviselőként[szerkesztés]

Tevékenysége során baráti kapcsolatba került Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselőjével, Phil Burtonnel és feleségével, Salával. Burton 1983-as halála után özvegyét választották meg kongresszusi képviselőnek, ám Sala Burton szintén megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Halála előtt arra biztatta Pelosit, hogy induljon megüresedő helyéért. Pelosi az időközi választáson bejutott a Kongresszusba. A következő évben, 1988-ban rendezett választáson mandátumát megvédte a hagyományosan demokrata többségű körzetben, ahogyan ettől kedve minden választáson – 2018-ig 16 alkalommal. 2002-ben a kisebbségi demokrata frakció vezetőjévé választották. Ezzel ő lett az első nő az amerikai történelemben, aki ezt a posztot betölthette.[6][8]

Első házelnöki megbízatása[szerkesztés]

A 2006-os félidős választásokon a demokraták többséget szereztek az amerikai Kongresszusban, és Pelosit 2007. január 4-én a Kongresszus elnökévé választották. Ezen a poszton is ő volt az első női elnök az Egyesült Államok történetében. A republikánus elnök George W. Bush heves kritikusaként lépett föl, ellenezte az iraki háborút, kiállt a fegyvertartás szigorítása és az abortuszhoz való jog mellett. Ugyanakkor 2009-ben ellentmondásos helyzetbe került, amikor a CIA azt állította, hogy tudnia kellett a CIA által alkalmazott, vízbefojtást imitáló vallatási technikákról, amik ellen Pelosi nyilvánosan szót emelt, ám ő tagadta, hogy tudott volna a gyakorlatról.[6][8]

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a demokraták jelöltje, Barack Obama lett az ország elnöke. Pelosi – a képviselőházi többség vezetőjeként – fontos támasza volt az első színesbőrű elnök politikájának. Így jelentős szerepe volt a sok, korában biztosítással nem rendelkező (többnyire friss bevándorlói hátterű) amerikai polgárnak egészségbiztosítást eredményező, de heves belpolitikai vitát kiváltó társadalombiztosítási reform, az Obamacare keresztülvitelében.[6][8]

A 2010-es félidős választáson a demokraták elvesztették képviselőházi többségüket, így a képviselőház élére republikánus jelölt került John Boehner személyében. Pelosi ismét a kisebbségi demokrata frakció vezetője lett.[6][8]

A kisebbségi frakció vezetője[szerkesztés]

Pelosi a következő nyolc évben a kisebbségi, demokrata frakció vezetője volt. Tevékenységét és a vezetése alatt álló demokraták gyenge eredményeit számos kritika érte. 2016-ban Tim Ryan demokrata képviselő versenybe szállt, hogy átvegye a képviselőcsoport irányítását, de alulmaradt Pelosival szemben. 2018. február 8-án, az amerikai történelemben rekord hosszúnak számító felszólalást mondott el a képviselőház ülésén: 8 óra 7 percen át beszélt a gyermekként az Egyesült Államokba került illegális bevándorlók jogainak tervezett megnyirbálása ellen tiltakozva.[6][8][9][10]

Második házelnöki megbízatása[szerkesztés]

A demokraták a 2018. novemberi félidős választásokon visszaszerezték a többséget a képviselőházban, így Pelosit 2019. január 3-án ismét a ház elnökévé választották, így ő lett Donald Trump ellenzékének egyik legmeghatározóbb vezetője.[6][8][11]

Látogatása Tajvanba[szerkesztés]

2022. augusztus 2-án meglátogatta a Kínai Köztársaságot (Tajvant), ázsiai körtúrájának részeként, ahol megállói voltak Szingapúrban, Malajziában, Dél-Koreában és Japánban is.[12] Nem sokkal érkezését követően Pelosi azt nyilatkozta, hogy látogatása egyértelmű jele annak, hogy az Egyesült Államok „rendületlenül támogatja Tajvan életteljes demokráciáját.”[13] Meglátogatta az ország törvényhozó szerveit és találkozott az ország elnökével, Caj Jing-vennel,[14] aki kitüntette a Kegyes Felhők Rendje kitüntetéssel.

Magánélete[szerkesztés]

2022 novemberében Pelosi férjét, Paul Pelosit megtámadta otthonukban David DePape. Egy kalapáccsal verte fejbe többször is Pelosit, azt kérdezve, hogy „Hol van Nancy? Hol van Nancy?”[15][16] A támadó elmondása szerint a célja az volt, hogy Nancy Pelosit elrabolja.[17] Az esemény nagy szerepet játszott azon döntésében, hogy nem indul a demokraták frakcióvezetői pozíciójáért.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. FemBio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. GeneaStar
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b c d e f g h i j Biography
  7. a b Sotomayor, Marianna; Kane, Kane: Nancy Pelosi will step down as top House Democrat after two decades in leadership. The Washington Post, 2022. november 17. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
  8. a b c d e f g h i Encyclopædia Britannica Online
  9. NBC, 2018.02.08.
  10. Index, 2018.02.08.
  11. Index, 2019.01.03.
  12. Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  13. Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  14. US speaker makes late-night landing - Taipei Times. www.taipeitimes.com, 2022. augusztus 3. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
  15. Collinson, Stephen: Paul Pelosi attack unleashes partisan finger-pointing and sows fresh fears of political violence | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. október 31. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  16. Martin, Jamie Gangel,Augie: Paul Pelosi released from hospital | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. november 3. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  17. Man charged over attempted kidnap of Nancy Pelosi and husband's attack (angol nyelven). euronews, 2022. november 1. (Hozzáférés: 2022. november 13.)

Források[szerkesztés]