Marian Anderson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marian Anderson
Carl Van Vechten felvétele; 1940
Carl Van Vechten felvétele; 1940
Életrajzi adatok
Született 1897. február 27.
Philadelphia
Elhunyt 1993. április 8. (96 évesen)
Portland
Sírhely Eden Cemetery
Házastársa Orpheus Hodge Fisher
Szülei John Berkley Anderson
Annie Delilah Rucker
Iskolái South Philadelphia High School
Pályafutás
Műfajok opera
Híres dal Deep River
Hangszer énekhang
Hang alt
Díjak
  • Spingarn Medal (1939)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1991)
  • National Women's Hall of Fame (1973)
  • Connecticut Women's Hall of Fame (1994)
  • Kongresszusi Aranyérem
  • Kennedy Center Honors (1978)
  • Elizabeth Blackwell Award (1972)
  • National Medal of Arts (1986)
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Grammy-díj
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • Litteris et Artibus
  • honorary degree from Spelman College (1979)
  • Ladies' Home Journal Women of the Year (1977)
Tevékenység énekesnő
Kiadók RCA Victor
Hangminta

Marian Anderson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Marian Anderson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marian Anderson (Philadelphia, Pennsylvania, 1897. február 27.Portland, Oregon, 1993. április 8.) amerikai opera-énekesnő, alt. Hangterjedelme közel három oktávnyi volt.

Az első afroamerikai énekesnő volt, aki állandó tagja lett a New York-i Metropolitan Operának 1955-ben Az álarcosbál Ulricájának szerepével.

Pályája[szerkesztés]

Képe 1920-ból

Apja jeget, szenet, sőt italt árult Philadelphiában. Édesanyja a főiskola hallgató volt (Virginia Seminary and College), majd tanárként próbálkozott, de nem taníthatott Philadelphiában egy olyan törvény alapján, amely a fekete tanárokra is vonatkozott. Ezért kisgyermekek gondozásából éltek.

Unokaöccse (nővérének, Ethelnek fia), James Anderson DePreist neves karmester lett.

Nagynénje segítségével hatéves korától kezdve énekelt, gyakran 25-50 cent fizetségért. Tizenéves korában már négy-öt dollárt is kapott. Csatlakozott a városi kórushoz (People’s Chorus of Philadelphia), ahol alkalomadtán szólista volt.

1925-ben egy énekversenyen 300 jelentkezőt megelőzve első díjat nyert és felléphett a New York-i Filharmonikusokkal.

Felnőtt pályafutásán hangversenykörutak indították el. Az 1930-as évek elején bejárta Európát és olyan helyeken lépett fel, mint Berlin, London és Párizs, valamint Spanyolországban, Lengyelországban, Olaszországban, Lettországban és Oroszországban; többek között Norvégia, Svédország, Anglia és Dánia uralkodói előtt. Jean Sibelius, Arturo Toscanini dirigált neki. Amikor 1936-ban Bruno Walterrel Bécsben adott koncertet, az afroamerikai sztár halálos fenyegetést kapott.

Utolsó koncertturnéján, 1965-ben 50 amerikai városban lépett fel. A befejező koncertet húsvét vasárnap tartották a Carnegie Hallban.

Díjak[szerkesztés]

  • 1963: Presidential Medal of Freedom
  • 1977: Congressional Gold Medal
  • 1978: Kennedy Center Honors
  • 1986: National Medal of Arts
  • 1991: Grammy Lifetime Achievement Award

Lemezei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]