Aretha Franklin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aretha Franklin
Aretha Franklin 2015-ben a Fehér Házban, Washingtonban.
Aretha Franklin 2015-ben a Fehér Házban, Washingtonban.
Életrajzi adatok
Születési név Aretha Louise Franklin
Született 1942március 25. (76 éves)
Memphis, Tennessee
Származás Egyesült Államok amerikai
Házastársa Glynn Turman (1978. április 11.–1984. február 7., Detroit)
Szülei Clarence LaVaughn Franklin
Barbara Siggers Franklin
Iskolái
  • Juilliard School (1997–)
  • Northern High School
Pályafutás
Műfajok gospel, blues, soul, dzsessz, R&B
Aktív évek 1956
Hangszer zongora
Hang Mezzoszoprán
Díjak
  • National Medal of Arts
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Grammy Lifetime Achievement Award (1994)
  • Grammy Legend Award (1991)
  • MusiCares Person of the Year (2008)
  • GMA Gospel Music Hall of Fame and Museum
  • Grammy Award for Best R&B Performance (1967)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1967)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1968)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1969)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1970)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1971)
  • Grammy Award for Best Soul Gospel Performance (Amazing Grace, 1972)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (Young, Gifted and Black, 1972)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1973)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1974)
  • American Music Award (1976)
  • American Music Award (1977)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1981)
  • Favorite Soul/R&B Album (Jump to It, 1983)
  • American Music Award (1984)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (1985)
  • American Music Award (1986)
  • Grammy Award for Best R&B Performance by a Duo or Group with Vocals (1987)
  • Grammy Award for Best Female R&B Vocal Performance (Aretha, 1987)
  • Grammy Award for Best R&B Performance by a Duo or Group with Vocals (George Michael, 1987)
  • Grammy Award for Best Soul Gospel Performance, Female (One Lord, One Faith, One Baptism, 1988)
  • Grammy Lifetime Achievement Award (Arthur Rubinstein, Bill Evans, 1993)
  • Kennedy Center Honors (1994)
  • Grammy Hall of Fame (1997)
  • NAACP Image Award – Hall of Fame Award (George Clinton, 1997)
  • Grammy Hall of Fame (Amazing Grace, 1998)
  • Grammy Hall of Fame ((You Make Me Feel Like) A Natural Woman, 1998)
  • Grammy Hall of Fame (2000)
  • Grammy Award for Best Traditional R&B Performance (2003)
  • Grammy Award for Best Traditional R&B Performance (2005)
  • Grammy Award for Best Gospel/Contemporary Christian Music Performance (Mary J. Blige, 2007)
  • Grammy Hall of Fame (I Never Loved a Man the Way I Love You, 2008)
  • Michigan Women's Hall of Fame (2001)
Tevékenység
Kiadók Columbia, Atlantic, Arista

Aretha Franklin weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aretha Franklin témájú médiaállományokat.

Aretha Louise Franklin (Memphis, 1942. március 25. –) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző. Az amerikai zene és előadóművészet egyik önmagán is túlmutató jelentőségű művésze. A gospel- és blueseredetű soul stílus (amelyet az érzelmes, érzéki előadásmód jellemez) királynőjének tartják.

Franklin már gyerekkorában gospelt énekelt tiszteletes édesapja templomában. 1960-ban, 18 évesen elkezdett érdeklődni a világi zene iránt, így karrierjét is erre építette fel. A Columbia Records kiadó számára kezdett felvenni dalokat, a siker azonban nem volt áttörő. 1967-ben leszerződött az Atlantic Records kiadóhoz, amely gondozásában olyan kritikailag és kereskedelmileg sikeres dalokat adtak ki, mint a Respect, a (You Make Me Feel Like) A Natural Woman, a Spanish Harlem és a Think. Felvételei közül összesen 112 került fel a Billboard slágerlistáira: a Billboard Hot 100 listán 77, a legjobb tíz popdal között 17 dala szerepelt, az R&B slágerlista csúcsát pedig hússzor érte el, amivel a Billboard történetében a listákon legtöbbet szereplő női előadóvá vált. Franklin olyan sikeres albumokat vett fel a 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején, mint az I Never Loved a Man the Way I Love You, a Lady Soul, a Young, Gifted and Black és az Amazing Grace. Az 1970-es közepére lemezkiadó cégével problémák merültek fel. 1979-ben Franklin otthagyta az Atlanticot és átszerződött az Arista Records kiadóhoz, aminek támogatásával szerepelt a Blues Brothers című zenés filmben, illetve felvette a Jump to It és a Who's Zoomin' Who? című albumokat. 1998-ban újabb nemzetközi sikert ért el, amikor a 40. Grammy-gálán Luciano Pavarotti helyett elénekelte a Nessun dorma című áriát. Ugyanabban az évben érte el utolsó Top 40-es helyezését az A Rose Is Still a Rose című felvételével. Franklin diszkográfiájában olyan további híres dalok szerepelnek, mint a Rock Steady, a Jump to It, a Freeway of Love, a Who's Zoomin' Who, a Chain Of Fools, az I Knew You Were Waiting (For Me) (George Michaellel), valamint a The Rolling Stones zenekar Jumpin' Jack Flash című dalának feldolgozása.

Több évtizedes karrierje során összesen 18 Grammy-díjjal jutalmazták Franklint. 75 millió példányszámban értékesített lemezeivel minden idők egyik legsikeresebb előadója.[1] 1987-ben az első női előadóként választották be a Rock & Roll Hírességek Csarnokába. 2005-ben az UK Music Hall of Fame-be, 2012-ben pedig a GMA Gospel Music Hall of Fame-be került be.[2] Franklin többször is említésre kerül a Rolling Stone magazin „minden idők legjobbjai” listáin: szerepel többek között a „Minden idők 100 legjobb előadója”, valamint a „Minden idők 100 legjobb énekese” listákon.[3][4]

Korai élete[szerkesztés]

Aretha Louise Franklin a Tennessee állambeli Memphisben született Barbara Siggers Franklin és Clarence LaVaughn „C. L.” Franklin gyermekeként. Édesapja a Mississippi állami Shelbyből származó prédikátor, édesanyja elismert zongorista és énekes volt.[5] Testvérei Carolyn és Erma, a szülőknek azonban házasságon kívül is születtek gyermekeik. Franklin kétéves korában a család a New York állambeli Buffalóba költözött. Ötödik születésnapja előtt nem sokkal, C.L. Franklin a Michigan államban található Detroitba költöztette családját, ahol a New Bethel Baptist Church lelkészeként dolgozott. Franklin szülei 1948-ban elváltak egymástól a férfi személyisége miatt. Barbara visszaköltözött Buffalóba az előző kapcsolatából való Vaughn nevű fiával.

Barbara nem hagyta el gyerekeit: Franklin nyaranta meglátogatta őt Buffalóban, valamint édesanyja is többször visszatért Detroitba, hogy gyerekeivel töltsön időt.[6] Franklin édesanyja 1952. március 7-én hunyt el.

Karrier[szerkesztés]

A kezdetek (1952–1960)[szerkesztés]

Édesanyja halála után Franklin a New Bethel templomban kezdett énekelni. Egyik első éneke a Jesus, Be a Fence Around Me volt.[7] Négy évvel később, tizennégy éves korában Franklint édesapja kezdte menedzselni: apja magával vitte Franklint a különböző templomokba, ahol a lány gospel stílusú dalokat énekelt.[8] C. L. mindenben segítette lányát, többek között hozzájárult ahhoz is, hogy Franklin megkösse élete első lemezszerződését a J.V.B. Records kiadóval, ahol 1956-ban Songs of Faith címmel megjelent első albuma. Az albumról két dal jelent meg kislemezként (Never Grow Old és a Precious Lord, Take My Hand), amiket a gospel rádióknak is kiküldtek. Franklin néhány alkalommal együtt utazott a The Caravans és a The Soul Stirrers elnevezésű gospel zenekarokkal, amely során megismerkedett Sam Cooke-kal.

18 éves korában Franklin tudatta édesapjával, hogy Sam Cooke-kal kíván tovább dolgozni a popzene világában. Mint menedzsere, C. L. beleegyezett lánya döntésébe és segített neki felvenni egy kétdalos demót, ami aztán a Columbia Records figyelmét is felkeltette. A lemezkiadó 1960-ban szerződést kötött Franklinnel. A szerződés megkötését megelőzően Sam Cooke megpróbálta meggyőzni Franklin édesapját, hogy az RCA kiadóhoz küldje lányát. Franklin első Columbia-kislemeze, a  Today I Sing the Blues 1960 szeptemberében jelent meg és bejutott a Billboard Hot Rhythm & Blues Sellers listájának legjobb tíz dala közé.[9]

Kezdeti sikerek (1961–1966)[szerkesztés]

1961 januárjában a Columbia kiadta Franklin első világi zenei albumát Aretha: With The Ray Bryant Combo címmel. Ezen albumon szerepelt az első dala, amely bejutott a Billboard Hot 100-as kislemezlistára. A Won't Be Long emellett a hetedik helyig jutott az R&B dalokat rangsoroló slágerlistán. A főleg Clyde Otis keze által készített Columbia-felvételek több zenei műfaj között váltakoztak, úgy mint standardok, vocal jazz, bluesdoo-wop és rhythm and blues. Év vége előtt Franklin megszerezte első Top 40-es helyezését a Rock-a-Bye Your Baby with a Dixie Melody sajátos feldolgozásával, amelynek B oldalán a Operation Heartbreak című R&B sláger volt megtalálható. A Rock-a-Bye lett Franklin első nemzetközileg is sikeres dala, bejutott a Top 40-es mezőnybe Ausztráliában és Kanadában is. 1961 végén a Down Beat magazin Franklint új sztárnak nevezte meg és kimagasló énektudásáról írt. 1962-ben két újabb album jelent meg a Columbia gondozásában: ezek a The Electrifying Aretha Franklin és a The Tender, the Moving, the Swinging Aretha Franklin voltak. Utóbbi a 69. helyig jutott a Billboard Pop LPs listán.[10]

1964-ig Franklin folyamatosan vette fel az újabb és újabb popdalokat. A Runnin' Out of Fools című felvételével 1965 elején bejutott az R&B slágerlista legjobb tíz dala közé. 1965-ben és 1966-ban két dala jutott be az R&B listára, ezek a One Step Ahead és a Cry Like a Baby voltak, míg You Made Me Love You és (No, No) I'm Losing You című felvételei az  Easy Listening listákra kerültek fel. A 60-as évek közepére Franklin kb. 100 ezer dollárt keresett a klubokban és színházakban vállalt fellépéseivel.[10] Ebben az időszakban Franklin olyan rock and roll műsorokban tűnt fel, mint a Hollywood A Go-Go és a Shindig!. Többen vitatták azonban, hogy Franklin kitörési lehetőségeit kiadója elhanyagolta.

Kereskedelmi sikerek (1967–1979)[szerkesztés]

Aretha Franklin 1967-ben

1966 novemberében, hat év után Franklin úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg szerződését a Columbia kiadóval, helyette átszerződött az Atlantic Recordshoz.[11] 1967 januárjában Alabama államba utazott, hogy a FAME Studiosban felvegye az I Never Loved a Man (The Way I Love You) című dalt a híres Muscle Shoals Rhythm Section zenekar előtt.[9] A dalt végül februárban ki is adták, amely a Billboard Hot 100 listán a kilencedik helyig jutott, ezzel Franklin megszerezte első Top 10-es helyezését, míg az R&B listán listavezető pozícióig is elért. A B oldalon található Do Right Woman, Do Right Man bekerült az R&B Top 40-be. Áprilisban az Atlantic kiadta Otis Redding Respect című dalát Franklin feldolgozásában. A felvétel az R&B és a popdalokat rangsoroló listákon egyaránt listavezető volt és Franklin egyik leghíresebb dalává vált. A későbbiekben a polgárjogokért folyó küzdelem és a feminizmus egyik legfontosabb himnusza lett.[9]

Franklin első Atlantic-albuma, az I Never Loved a Man the Way I Love You kereskedelmileg sikeresnek bizonyult, később az aranyminősítést is elérte. 1967-ben Franklin további két dallal tűnt fel a listák élvonalában: ezek a Baby I Love You és a (You Make Me Feel Like A) Natural Woman voltak. A producer Jerry Wexler segítsége nagyban hozzájárult az énekesnő sikereihez. 1968-ban Franklin két újabb sikeres albummal jelentkezett: januárban a Lady Soul, júniusban az Aretha Now jelent meg. Ez a két album tartalmazza az énekesnő leghíresebb dalainak többségét (Chain of Fools, Ain't No Way, Think és I Say a Little Prayer). 1968 februárjában Franklin megkapta első két Grammy-díját, köztük a legjobb R&B énekesnőnek járó elismerést.[12] 1968 júniusában Franklin a Time magazin címlapján szerepelt.[13]

Franklin jelentős sikerei az 1970-es évek elejéig folytatódtak. Ekkor olyan Top 10-es dalokat vett fel, mint a Spanish Harlem, a Rock Steady és a Day Dreaming, illetve olyan sokak által méltatott lemezeket, mint a Spirit in the Dark, a Young, Gifted & Black és az Amazing Grace című gospel album, amely több mint 2 millió példányban kelt el. 1971-ben Franklin volt az első R&B előadó, aki a Fillmore West főfellépője volt, ugyanabban az évben megjelent Aretha Live at Fillmore West című koncertalbuma.[14] Franklin karrierje hullámvölgybe került Hey Now Hey című albumának felvételekor, melyen Quincy Jones is dolgozott. Angel című kislemeze ugyan sikeresnek bizonyult, az album az 1973-as megjelenést követően megbukott. Franklin az R&B slágerlistákon továbbra is sikeresen teljesített. Olyan dalokkal tűnt fel rajtuk, mint az Until You Come Back to Me és az I'm in Love. 1975-re az énekesnő albumai és dalai már nem voltak listavezetők. Miután Jerry Wexler átszerződött az Atlantictól a  Warner Bros. Records kiadóhoz, Franklin Curtis Mayfielddel kezdett dolgozni a Sparkle című dráma filmzenéjén. Az album meghozta Franklin számára az évtizedben utoljára a Top 40-es helyezést a Something He Can Feel című dallal, amely első helyezett lett az R&B listán. Franklin soron következő albumai az Atlantic kiadónál, a Sweet Passion, az Almighty Fire és a La Diva mind megbuktak a slágerlistákon, aminek következtében 1979-ben az énekesnő úgy döntött, hogy otthagyja kiadóját.

Későbbi évek (1980–)[szerkesztés]

1980-ban, miután kilépett az Atlantic Recordstól, Franklin leszerződött Clive Davis Arista Records kiadójához. Ugyanabban az évben fellépett a londoni Royal Albert Hall színpadán II. Erzsébet brit királynő előtt. Szintén 1980-ban egy vendégszerep erejéig feltűnt a Blues Brothers című filmben. Új kiadójánál megjelent első albumáról, az Aretha-ról megjelent United Together című dala, amely a harmadik helyet szerezte meg az R&B slágerlistán. Az albumon szerepelt továbbá Otis Redding I Can't Turn You Loose című dalának feldolgozása, melyet Grammy-díjra is jelöltek. Következő, 1981-ben kiadott Love All the Hurt Away című lemezén kapott helyet a címadó dal George Bensonnal közösen felvett duettje, valamint a Grammy-díjat is nyert Hold On, I'm Comin című feldolgozás. 1982-ben jelent meg Jump to It című nagylemeze, melynek címadó dalával hat év eltelte után Franklin visszatért a poplisták Top 40-es mezőnyébe.

1985-ben került kiadásra ötödik albuma az Arista kiadónál, amely a Who's Zoomin' Who? címet kapta. Ez volt az énekesnő első albuma, amely elérte a platinaminősítést, miután meghaladta az egymilliós eladást az olyan slágereknek köszönhetően, mint a Freeway of Love, a Who's Zoomin' Who? és az Another Night.[15] Aretha című 1986-os albuma hasonló sikereket hozott, olyan slágerekkel rajta, mint a Jumpin' Jack Flash, a Jimmy Lee és az I Knew You Were Waiting for Me, melyet George Michaellel közösen vett fel és világszerte listavezető volt. Franklin részt vett az A Different World és a Together című műsorokhoz készített betétdalok felvételében.[16] 1987-ben adta ki harmadik gospel albumát, amely a One Lord, One Faith, One Baptism címet kapta. A dalokat az elhunyt édesapja New Bethel templomában vették fel. 1989-ben a lemezt a Through the Storm követte. Az 1991-ben megjelent What You See is What You Sweat című albuma nem teljesített jól a slágerlistákon. Franklin 1993-ban tért vissza a listákra A Deeper Love című dalával, majd 1994-ben a Top 40-be is bejutott a Willing to Forgive-vel.

Aretha Franklin 2009-ben Barack Obama amerikai elnök beiktatásán

1998-ban karrierjében utoljára Franklin visszatért a slágerlisták Top 40-es mezőnyébe A Rose Is Still a Rose című dalával, melynek produceri munkálatait Lauryn Hill végezte. A hasonló című album aranyminősítést szerzett. Ugyanabban az évben újabb nagy sikert ért el, amikor a 40. Grammy-gálán a gyengélkedő Luciano Pavarotti helyett elénekelte a Nessun dorma című áriát. Franklin fellépését a szakmabeliek azóta is a Grammy-gálák történetének egyik legkiemelkedőbb előadásának tartják.[17][18] Az Arista-nál 2003-ban jelent meg utoljára albuma, ez a So Damn Happy, melyen helyen kapott a Grammy-díjat nyert Wonderful című felvétel.[19] 2004-ben Franklin bejelentette, hogy húsz év után otthagyja az Arista kiadót. A kiadó felé való kötelezettségei miatt Franklin 2007-ben kiadta a Jewels in the Crown: All-Star Duets with the Queen című duett válogatáslemezt. A következő évben a DMI Records gondozásában jelent meg karácsonyi albuma, a This Christmas, Aretha.

2006-ban Detroitban, a Super Bowl XL-n elénekelte az amerikai himnuszt Aaron Neville-lel és Dr. Johnnal együtt.[20] Később, 2009-ben sokan méltatták előadását, amely során a My Country 'Tis of Thee című dalt énekelte el Barack Obama amerikai elnök beiktatási ünnepségén.[21] 2011-ben saját, Aretha's Records kiadóján keresztül megjelentette Aretha: A Woman Falling Out Of Love című albumát.[22]

2014. szeptember 29-én feltűnt a Late Show with David Letterman című műsorban, ahol nagy sikerrel előadta Adele Rolling in the Deep című dalát, valamint az Ain't No Mountain High Enough-t.[23] Többek között a Rolling in the Deep is helyet kapott a 2014. október 21-én megjelent Aretha Franklin Sings the Great Diva Classics című negyvenegyedik stúdióalbumán.[24] 2014 októberében Franklin az első női előadóvá vált, akinek 100 dala jutott be a Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs listára, miután a Rolling in the Deep feldolgozásával a 47. helyet szerezte meg rajta.[25]

2015 decemberében előadta a (You Make Me Feel Like) A Natural Woman című dalt a 2015-ös Kennedy Center Honors-on, amely során dalszerzőtársa, Carole King előtt tisztelgett. Előadását a közönség állva tapsolta meg, köztük Barack Obama is.[26]

Zenei stílusa és megítélése[szerkesztés]

Richie Unterberger amerikai szakújságíró szerint Franklin „a soul és önmagában az amerikai popzene legnagyobbjai közé tartozik”. Zenei stílusát leginkább a soul és a gospel keveredése jellemzi.[27] Karrierje során a legtöbb kritikus kiváló énekesnőként és zenészként írt róla: többen is kiemelték énekhangjának rugalmasságát, zongoratudását, illetve érzelmes előadásmódját.[28] Franklin hangja mezzoszoprán.[29] Szakmabeliek általában méltatták Franklin feldolgozásait, melyeket más előadók dalaiból vett fel.[30] Első stúdióalbumát, a Songs of Faith-et tizennégy éves korában jelentette meg; Jerry Wexler zenei producer szerint Franklin hangja „korántsem volt olyan, mint egy gyereké”.[31] Az énekesnő arculata többször is átalakulásokon esett át a karrierje során. Az 1960-as években tupírozott frizurájáról és extravagáns megjelenéséről volt közismert. Gyakran nercbundában, valamint tollakkal díszített öltözékekben lépett fel.[32] Szőrmebundái miatt Franklin többször is a PETA állatvédő szervezet célkeresztjébe került, akik többször is megválasztották őt az év legrosszabbul öltöző személyének.[33]

Magánélet[szerkesztés]

Detroiti tartózkodása után, az 1960-as években Franklin New Yorkba költözött, ahol egészen a 70-es évekig élt; ekkor Los Angelesbe helyezte át székhelyét. Egészen 1982-ig élt az amerikai nagyvárosban. Ezután Franklin visszaköltözött Michigan államba, hogy gyengélkedő édesapja és testvérei mellett legyen. 1984 óta egy balesetnek köszönhetően Franklin fél a repüléstől, melynek következtében csakis Észak-Amerikában vállal fellépéseket.[34]

Franklinnek négy fia született. Első gyermekével (Clarence, 1955. január 28.) 12 éves korában lett várandós.[35] A gyermek édesapja Donald Burk, az énekesnő korábbi iskolatársa. 1957-ben, 14 évesen szülte meg második gyermekét, Edwardot. Mindkét fia édesanyja családnevét kapta meg.[36] Míg Franklin karrierjével volt elfoglalva, a gyermeknevelésben nagymamája, Rachel és testvére, Erma segítettek.[37] Franklin harmadik fia Ted White Jr., vagy ismertebb nevén Teddy Richards 1964-ben született. Édesanyja koncertjein a zenekar tagja volt.[38] Franklin legfiatalabb gyereke, Kecalf Cunningham 1970. március 28-án született az énekesnő menedzserétől.

Franklin kétszer élt házasságban. 1961-ben édesapja kifogásai ellenére hozzáment Ted White-hoz. A családon belüli erőszakkal tarkított, vitákkal teli házasság 1969-ben ért véget.[5] 1978. április 11-én összeházasodott a színész Glynn Turmannel. Turman előző házasságából három gyerek született, akiknek Franklin lett a mostohaanyjuk. A pár 1982-ben különvált, amikor Franklin Kaliforniából visszaköltözött Michiganbe. 1984-ben elváltak egymástól. Új párjával, Willie Wilkersonnal többször is eljegyezték egymást, a házasság azonban egyszer sem valósult meg.[39][40]

Franklin lánytestvérei, Erma és Carolyn hivatásos zenészek voltak. Részt vettek Franklin dalainak felvételein is, amelyek során háttérvokáloztak. A Ted White-tal zátonyra futott házassága után Franklin menedzsere bátyja, Cecil lett egészen 1989. december 26-ig, amikor Cecil tüdőrákban elhunyt. Húga, Carolyn 1988 áprilisában mellrákban, míg nővére, Erma 2002 szeptemberében torokrákban halt meg. Franklin féltestvére, Vaughn két hónappal Erma halála után, 2002 végén hunyt el. 1979. június 10-én Franklin a Las Vegas-i Aladdin Hotelben lépett fel, amikor édesapját, C. L.-t kétszer meglőtték detroiti otthonában.[41] Hat hónapos kórházi kezelés után, C. L.-t hazaküldték 24 órás felügyelet mellett. 1982 végén Aretha visszaköltözött Detroitba, hogy édesapja ellátását segítse, aki 1984. július 27-én hunyt el.[42]

Karrierje során Franklin olyan művészekkel kötött barátságot, mint Dionne WarwickMavis Staples és Cissy Houston, aki a Sweet Inspirations lánycsapat tagjaként többször is együtt énekelt Franklinnel. Cissy részt vett Aretha Ain't No Way című dalának felvételén.[43] Franklin az 1970-es évek elején ismerte meg Cissy lányát, Whitney Houstont.[44] Franklin Whitney keresztanyja lett.[45] Whitney Houston 2012. február 11-én hunyt el, halála Aretha Franklint is meglepte.[46] Eredetileg Franklin is fellépett volna a Whitney számára szervezett megemlékezésen február 18-án, lábfájdalmai miatt azonban nem tudott részt venni az eseményen. Távolléte miatt sok kritika illette Franklint, aki válaszul csak annyit mondott, hogy „Isten tudja, hogy ott akartam lenni, de nem tudtam.”[47]

Egészségügyi problémák[szerkesztés]

Franklin évek óta küzd testsúlyproblémákkal. 1974-ben egy gyorsított diétának köszönhetően 18 kilótól szabadult meg, majd tartotta is új súlyát az évtized végéig.[5] Az 1990-es évek elején újra sikerült pár kilót leadnia, később azonban nem sikerült megtartania súlyát.[48] Franklin korábban láncdohányos volt, illetve az alkohollal is akadtak problémái. A dohányzást 1992-ben abbahagyta.[5] 1994-ben elárulta, hogy életmódja rossz hatással volt a hangjára. Később, 2003-ban elárulta, hogy miután letette a cigarettát, testsúlya kezelhetetlenné vált.[49]

Aretha Franklin 2007-ben

2010-ben Franklin több koncertet is lemondott, hogy egy, a média elől eltitkolt daganat miatt megműtsék.[48] 2011-ben orvosát idézve úgy nyilatkozott az operációról, hogy „15-20 évvel hosszabbíthatja meg az életét”. Franklin tagadta azon pletykákat, melyek arról szóltak, hogy hasnyálmirigyrák miatt betegeskedett.[50] 2011. május 19-én került sor visszatérő fellépésére Chicagóban.[51] 2013 májusában ismét lemondta néhány koncertjét, hogy újabb orvosi kezelések alá vesse magát.[52] A rákövetkező hetekben Franklin sorra mondta le fellépéseit.[53] Az eredeti tervektől eltérően a július 27-i clarkstoni (Michigan) koncertet is elhalasztották orvosi kezelések miatt.[54] Augusztusban szintén több megjelenését visszamondta.[55] További egészségügyi okokra hivatkozva szeptember 21-i atlantai koncertjét is lemondta.[56] Egy telefonos interjú során az Associated Pressnek Franklin elárulta, hogy csodával határos módon gyógyult fel nem nyilvános betegségéből, kijelentve, hogy „85%-ban egészséges” és annak érdekében hogy ez sikerüljön, több fellépését is le kellett mondania.[57] Felépülését követően Franklin visszatért a színpadra. 2013 végén karácsonyi koncertet adott Detroitban.[58] 2014 nyarán kisebb turnéra indult Észak-Amerikában. A miniturné 2014. június 14-én indult a New York-i Radio City Music Hallból.[59]

2017-ben Franklin ismét több koncertet lemondott egészségügyi problémákra hivatkozva. Egy szabadtéri detroiti fellépése során arra kérte a közönséget, hogy „imádkozzanak érte”.[60] 2017 júliusában tért vissza Franklin a színpadra Virginia államban. Az énekesnő szemmel láthatóan leadott súlyából.[61]

Hagyatéka[szerkesztés]

Aretha Franklin viaszszobra a New York-i Madame Tussaud-panoptikumban

Franklin 1979-ben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, hangját pedig 1985-ben Michigan „természeti kincsének” nevezték meg.[5] 1987-ben az első női előadóvá vált, akit beválasztottak a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A Hangfelvételművészetek és -tudományok Nemzeti Akadémiája (NARAS) 1991-ben Grammy Legenda-díjjal illette, három évvel később, 1994-ben pedig Franklin megkapta a Grammy-életműdíjat.[12] 1994-ben a Kennedy Center Honors kitüntetettje volt, több előadó is előtte tisztelgett előadásával. 1999-ben többek között neki is odaítélték a legmagasabb szintű, művészeknek szánt állami kitüntetést, a National Medal of Arts elismerést, melyet személyesen az amerikai elnöktől vehetett át. 2005-ben az Elnöki Szabadság-érdemrend díjazottja volt, ezzel elismervén kiemelkedő munkásságát a zenében.[62]

Madonnát követően Franklin volt a második női előadó, akit beválasztottak a brit Hall of Fame-be, 2005-ben. 2008-ban a MusiCares Év embere díját nyerte el. 2011-ben műtétét és felépülését követően az 53. Grammy-gálán megemlékezést szerveztek Franklin számára, amely során olyan előadók léptek színpadra, mint Christina AguileraFlorence WelchJennifer HudsonMartina McBride és Yolanda Adams.[63] Ugyanabban az évben a Billboard minden idők legjobb Hot 100-as előadói között említette meg Franklint,[64] míg a Rolling Stone magazin minden idők egyik legjobb énekeseként írt róla.[65]

2005-ben Aretha Franklin az Elnöki Szabadság-érdemrend díjazottja volt, melyet a Fehér Házban vehetett át könnyek között George W. Bush amerikai elnöktől

Franklint 2012-ben a GMA (gospel zenészek támogatására létrejött szervezet) beválasztotta a Gospel Zenei Hírességek Csarnokába. Franklint az amerikai polgárjogi mozgalmak egyik kulcsfontosságú személyének, a fekete Amerika egyik legjelentősebb hangjának, illetve a fekete egyenjogúság szimbólumának tartották.[28][66] 2014-ben 249516 Aretha néven kisbolygót neveztek el róla.[67]

„Életre kel az amerikai történelem, amikor Aretha énekel. Senki nem testesíti meg tökéletesebben az afroamerikai spiritualitás, a blues, az R&B és a rock and roll közti kapcsolatot... azt a folyamatot, amely során a sok nehézség és bánat egyfajta szépségbe, életerőbe és reménybe vált át.” – Barack Obama amerikai elnök Aretha Franklin előadását követően 2015-ben.[68]

2017. június 8-án Detroit városvezetése úgy döntött, hogy Aretha Franklin tiszteletére utcát neveznek el a városban: a Madison Street Brush és Witherell Street közti szakasza megkapta az „Aretha Franklin Way” címet.[69]

2014-ben Franklin tiszteletbeli diplomát kapott a Harvard Egyetemtől.[70] Zenei munkásságáért tiszteletbeli doktorátust adományoztak neki a következő felsőoktatási intézmények: Princetoni Egyetem (2012), Yale Egyetem (2010), Brown Egyetem (2009), Berklee College of Music (2006), New England Conservatory of Music (1995) és Michigani Egyetem (1987).[71]

Díjak és elismerések[szerkesztés]

Grammy-díjak
Év Kategória Jelölt felvétel Eredmény Forr.
1967 Legjobb R&B felvétel Respect Elnyerte [12]
Legjobb női R&B előadó Elnyerte
1968 Chain of Fools Elnyerte
1969 Share Your Love with Me Elnyerte
1970 Don't Play That Song Elnyerte
1971 Bridge over Troubled Water Elnyerte
1972 To Be Young, Gifted and Black Elnyerte
Legjobb soul gospel előadás Amazing Grace Elnyerte
Precious Memories Jelölve
Legjobb női popénekes teljesítmény Day Dreaming Jelölve
1973 Legjobb női R&B előadó Master of Eyes Elnyerte
1974 Ain't Nothing Like the Real Thing Elnyerte
1976 Something He Can Feel Jelölve
1977 Break It to Me Gently Jelölve
1978 Almighty Fire (album) Jelölve
1980 I Can't Turn You Loose Jelölve
1981 Hold On! I'm Comin Elnyerte
1982 Jump to It (album) Jelölve
1983 Get It Right (album) Jelölve
1985 Freeway of Love Elnyerte
Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat Sisters Are Doin' It For Themselves Jelölve
1986 Legjobb női R&B előadó Jumpin' Jack Flash Jelölve
1987 Aretha Elnyerte
Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat I Knew You Were Waiting (For Me) Elnyerte
1988 Legjobb női soul gospel előadás One Lord, One Faith, One Baptism Elnyerte
Legjobb soul gospel előadás – duó, csapat vagy kórus Oh Happy Day Jelölve
1989 Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat Gimme Your Love Jelölve
It Isn't, It Wasn't, It Ain't Never Gonna Be Jelölve
Legjobb női R&B előadó Through the Storm (album) Jelölve
1991 What You See Is What You Sweat (album) Jelölve
Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat Doctor's Orders Jelölve
1993 Legjobb női R&B előadó Someday We'll All Be Free Jelölve
1994 A Deeper Love Jelölve
1998 A Rose Is Still a Rose (dal) Jelölve
Legjobb R&B album A Rose Is Still a Rose (album) Jelölve
1999 Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat Don't Waste Your Time Jelölve
2003 Legjobb R&B album So Damn Happy Jelölve
Legjobb hagyományos R&B előadás Wonderful Elnyerte
2005 A House Is Not a Home Elnyerte
2007 Legjobb gospel előadás Never Gonna Break My Faith Elnyerte
2010 Legjobb R&B előadás – duó vagy csapat You've Got A Friend Jelölve

Diszkográfia[szerkesztés]

Aretha Franklin ezidáig összesen negyvenegy stúdióalbumot jelentetett meg:

  • Songs of Faith (1956)
  • Aretha: With The Ray Bryant Combo (1961)
  • The Electrifying Aretha Franklin (1962)
  • The Tender, the Moving, the Swinging Aretha Franklin (1962)
  • Laughing on the Outside (1963)
  • Unforgettable: A Tribute to Dinah Washington (1964)
  • Runnin' Out of Fools (1964)
  • Yeah!!! (1965)
  • Soul Sister (1966)
  • Take It Like You Give It (1967)
  • I Never Loved a Man the Way I Love You (1967)
  • Aretha Arrives (1967)
  • Take a Look (1967)
  • Lady Soul (1968)
  • Aretha Now (1968)
  • Soft and Beautiful (1969)
  • Soul '69 (1969)
  • This Girl's in Love with You (1970)
  • Spirit in the Dark (1970)
  • Young, Gifted and Black (1972)
  • Hey Now Hey (The Other Side of the Sky) (1973)
  • Let Me in Your Life (1974)
  • With Everything I Feel in Me (1974)
  • You (1975)
  • Sparkle (1976)
  • Sweet Passion (1977)
  • Almighty Fire (1978)
  • La Diva (1979)
  • Aretha (1980)
  • Love All the Hurt Away (1981)
  • Jump to It (1982)
  • Get It Right (1983)
  • Who's Zoomin' Who? (1985)
  • Aretha (1986)
  • Through the Storm (1989)
  • What You See Is What You Sweat (1991)
  • A Rose Is Still a Rose (1998)
  • So Damn Happy (2003)
  • This Christmas, Aretha (2008)
  • Aretha: A Woman Falling Out of Love (2011)
  • Aretha Franklin Sings the Great Diva Classics (2014)

Első helyezést elért R&B felvételek[szerkesztés]

Az amerikai Billboard Hot R&B/Hip-Hop Songs listán az alábbi dalok értek el első helyezést:[72]

  1. I Never Loved a Man (The Way I Love You) (1967)
  2. Respect (1967)
  3. Baby I Love You (1967)
  4. Chain of Fools (1967)
  5. (Sweet Sweet Baby) Since You've Been Gone (1968)
  6. Think (1968)
  7. Share Your Love with Me (1969)
  8. Call Me (1970)
  9. Don't Play That Song (You Lied) (1970)
  10. Bridge Over Troubled Water (1971)
  11. Spanish Harlem (1971)
  12. Day Dreaming (1972)
  13. Angel (1973)
  14. Until You Come Back to Me (That's What I'm Gonna Do) (1973)
  15. I'm in Love (1974)
  16. Something He Can Feel (1976)
  17. Break It to Me Gently (1977)
  18. Jump to It (1982)
  19. Get It Right (1983)
  20. Freeway of Love (1985)

Filmográfia[szerkesztés]

  • Black Rodeo (1972)
  • Blues Brothers (1980)
  • Listen Up: The Lives of Quincy Jones (1990)
  • Blues Brothers 2000 (1998)
  • Tom Dowd & the Language of Music (2003)
  • The Zen of Bennett (2012)
  • Muscle Shoals (2013)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. That's Dr. Aretha Franklin to you”, Call and Post, 2011. november 2.. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  2. Aretha Franklin inducted into Gospel Music Hall of Fame | Music | Detroit Free Press | freep.com 
  3. 100 Greatest Singers: Aretha Franklin. Rolling Stone, 2008. november 27. (Hozzáférés: 2013. május 16.)
  4. 100 Greatest Artists of All Time. Rolling Stone. (Hozzáférés: 2013. május 16.)
  5. ^ a b c d e Bego, Mark. Aretha Franklin: The Queen of Soul (angol nyelven). Da Capo Press [2010. február 10.]. ISBN 978-0-78675-229-4 
  6. McAvoy, Jim. Aretha Franklin (angol nyelven). Infobase Publishing [2002]. ISBN 978-1-43812-161-1 
  7. Dave Hoekstra. „Aretha Franklin's roots of soul”, 'Chicago Sun-Times', 2011. május 12. (Hozzáférés ideje: 2012. április 18.) 
  8. Jillian, Carroll. Aretha Franklin [2004]. ISBN 0-7398-7029-7 
  9. ^ a b c Show 52 – The Soul Reformation: Phase three, soul music at the summit. [Part 8 : UNT Digital Library]
  10. ^ a b Swingin' Aretha. Ebony 
  11. Aaron, Cohen. Aretha Franklin's Amazing Grace. Bloomsbury Publishing, 28. o. [2011]. ISBN 9781441103925 
  12. ^ a b c Aretha Franklin. The Grammys. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
  13. TIME Magazine Cover: Aretha Franklin - June 28, 1968. Time. (Hozzáférés: 2017. december 20.)
  14. Aretha Franklin songs. [2012. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. – from the Bill Graham archives; requires free login.
  15. Rolling Stone magazine, "Aretha Franklin's New Wave of Pop" by Eliza Graham, page 11.
  16. Patrick Goldstein. „Writer's Ballad Tapped For Abc-tv Fall Theme”, 'South Florida Sun-Sentinel', 1986. július 18. (Hozzáférés ideje: 2012. április 18.) 
  17. Unterberger, Andrew: Soy Bomb, ODB, Aretha & the Craziest Grammys Ever: An Oral History of the 1998 Grammys. Billboard, 2018. január 22. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  18. LeDonne, Rob: 10 Best New York City Awards Show Performances, From JAY-Z to Lady Gaga. Billboard, 2018. január 26. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  19. Smith, Jack: BBC - Music - Review of Aretha Franklin - So Damn Happy. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  20. The Most Memorable Super Bowl National Anthems. Rolling Stone, 2012. január 30. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  21. From Dylan to Beyonce: Most Legendary Inauguration Performances. Rolling Stone, 2017. január 19. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  22. Michaels, Sean: Aretha Franklin to release first album in eight years. The Guardian, 2011. április 27. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  23. Aretha Franklin Gets Standing Ovation from Letterman Audience With Knockout Performance. Showbiz411, 2014. szeptember 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 30.)
  24. Aretha Franklin Sings the Great Diva Classics. Apple iTunes. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  25. Aretha Franklin becomes first woman to join R&B chart's 100 club. Express.co.uk. (Hozzáférés: 2014. október 18.)
  26. Aretha Franklin Dropping Her Fur Coat at 'Kennedy Center Honors' is Ultimate Life Goals!. Jawbreaker, 2015. december 30. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
  27. Unterberger, Richie: Aretha Franklin | Biography. AllMusic. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  28. ^ a b Dobkin, Matt. I Never Loved A Man The Way I Love You: Aretha Franklin, Respect, and the Making Of A Soul Music Masterpiece. New York: St. Martin's Griffin (2006). ISBN 0-312-31828-6 
  29. Farley, Christopher John: The Soul Musician Aretha Franklin. Time, 1998. június 8. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  30. Whitaker, Matthew C.. Icons of Black America: Breaking Barriers and Crossing Boundaries [Three Volumes (Google eBook)], 312. o. (2011. március 1.). ISBN 978-0-31337-643-6. Hozzáférés ideje: 2018. január 28. 
  31. McMahon, Thomas. Creative and Performing Artists for Teens. Gale Group, 373. o. (2000). ISBN 978-0-78763-975-4 
  32. Bunion, Chrystin: The Style Transformation of Aretha Franklin, Queen of Soul. W Magazine, 2017. március 25. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  33. PETA Takes On Aretha Franklin. Access Online, 2008. február 21. (Hozzáférés: 2018. január 28.)
  34. Interview, The Wendy Williams Show, March 2011, YouTube.com, at Minute 2:00, retrieved at 16. August 2011
  35. The Secret Life Of Aretha Franklin Included A Huge Appetite For Sex, Shopping And Fried Chicken”, The Inquisitr, 2014. október 28. (en-US nyelvű) 
  36. Aretha's diva tantrums and an insatiable appetite for sex and spending”, Mail Online 
  37. Aretha Talks About Men, Marriage, Music & Motherhood. Ebony [1995] 
  38. Aretha Franklin gets engaged”, NDTV, 2012. január 3.. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. április 18.) 
  39. Soul singer Aretha Franklin is engaged”, CNN, 2012. január 2. 
  40. Aretha Franklin to get married this summer | Celebrity Buzz | a Chron.com blog. Blog.chron.com, 2012. január 2. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  41. Rev. C. L. Franklin shot”, Baltimore Afro-American, 1979. június 12. 
  42. Queen of Soul's Father Rev. C. L. Franklin, 69, Dies After 5 Years in Coma”, Jet 
  43. Roger Friedman. „Who Is Cissy Houston? A Primer”, Showbiz411, 2012. február 17. (Hozzáférés ideje: 2012. április 18.) 
  44. Whitall, Susan: Aretha Franklin recalls meeting a young Whitney Houston. Aretha Franklin, who will sing at Whitney Houston's funeral Saturday, spoke to Al Roker on the "Today" show Friday morning about the first time she met Houston, as a wide-eyed 8- or 9-year-old.. The Detroit News. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  45. Whitall, Susan: Aretha Franklin recalls meeting a young Whitney Houston. The Queen of Soul corrected one thing about her relationship to Houston. She says she wasn't really Houston's godmother, but a sort of honorary aunt.. The Detroit News. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  46. Singer Whitney Houston dies at 48 - CNN.com”, CNN, 2012. február 12. 
  47. Aretha Franklin Talks Turning 70 Years Old , Shares Update on Her Health”, Access Hollywood 
  48. ^ a b Aretha Franklin Reveals Tumour Scare. Contact News, 2012. január 10. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  49. Aretha Franklin Returns With Soulful CD, So Damn Happy. Jet, 62-63. o. [2003. szeptember 29.] 
  50. Aretha Franklin Sets The Record Straight On Her Health: ‘I Don’t Know Where Pancreatic Cancer Came From’. Access Online, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  51. Aretha Franklin in glorious form at Chicago Theatre. Chicago Tribune, 2011. május 20. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  52. Lewis, By Randy: Aretha Franklin cancels 2 shows for undisclosed medical treatment. Los Angeles Times, 2013. május 13. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  53. Aretha Franklin taking June off, postponing shows. USA Today, 2013. május 22. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  54. Aretha Franklin cancels hometown show citing treatment. CBS News, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  55. Aretha Franklin not attending baseball luncheon”, 2013. augusztus 19. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 22.) 
  56. Aretha Franklin Cancels September Show, Sparking Concerns Over Her Health. Artist direct, 2013. augusztus 20. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  57. Aretha Franklin says she's 85% healed. USA Today, 2013. augusztus 21. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  58. Aretha Franklin back on stage at Detroit casino. The Grio, 2013. november 1. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  59. Aretha Franklin happily sheds weight, embraces future. USA Today, 2014. június 12. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  60. Aretha Franklin gives Detroit something to remember. The Detroit News, 2017. június 10. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  61. The Diva Has Returned: Aretha Franklin Reveals Stunning Weight Loss. Hello Beautiful, 2017. július 31. (Hozzáférés: 2018. január 25.)
  62. Singer Franklin awarded US medal. BBC News, 2005. november 10. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  63. Grammy Awards tribute to Aretha Franklin Franklin has been cited as a major influence of singers such as Jennifer Hudson, Jill Scott, and many others.
  64. Greatest of All Time - Hot 100 Artists. Billboard. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  65. 100 Greatest Artists: Aretha Franklin. Rolling Stone, 2011. április 20. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
  66. Bego, Mark. Aretha Franklin: The Queen Of Soul. New York: St.Martin's Press, 108. o. (1989). ISBN 978-0-7090-4053-8 
  67. Minor Planet Center. (Hozzáférés: 2015. április 7.)
  68. Obama quoted in David Remnick, "Soul Survivor: The revival and hidden treasure of Aretha Franklin." The New Yorker, April 4, 2016. Retrieved on April 4, 2016.
  69. 'Aretha Franklin Way' street unveiled for tearful Queen of Soul. Freep.com , 2017. június 8. (Hozzáférés: 2017. június 25.)
  70. Honorary Degrees. Harvard University. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  71. Aretha Franklin awarded her 12th honorary doctorate degree. The Jackson Advocate. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  72. Aretha Franklin Chart History - Hot R&B/Hip-Hop Songs. Billboard. (Hozzáférés: 2018. január 27.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap