Székelyfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Székelyfalva (Sekule)
A község látképe
A község látképe
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzenicei
Turisztikai régióErdőháti
Rang község
Első írásos említés 1402
Polgármester Pavla Maxianová
Irányítószám 908 80
Körzethívószám 034
Forgalmi rendszám SE
Népesség
Teljes népesség 1700 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság158 m
Terület23,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Székelyfalva (Szlovákia)
Székelyfalva
Székelyfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 00″, k. h. 17° 00′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 00″, k. h. 17° 00′ 00″
Székelyfalva weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyfalva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Székelyfalva (szlovákul Sekule, németül Sekeln) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Malackától 20 km-re északra, a cseh határ közelében.

Története[szerkesztés]

A települést 1402-ben "Zekel" alakban említik először. Nevét egykori határvédő székely lakosairól kapta. Ősi, 10.–11. századi határvédő székely település, eredeti neve Székelyboldogasszonyfalva volt. Határában a Pétervára dűlőnév egykori székely erősségre utal. Később Éleskő várának uradalmához tartozott. A 16. században a török elől menekülő horvátok érkeztek a községbe. Lakói mezőgazdasággal, szőlő- és dohánytermesztéssel és Ausztriába átkelve idénymunkákkal foglalkoztak.

Vályi András szerint "SZÉKELYFALVA. Magyar falu Pozsony Várm., földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik tér helyen, Sz. Jánosnak szomszédságában, mellynek filiája; 2 nyomásbéli határja leginkább gabonát, árpát, és kendert terem, szőleje nints, réttye, mezője elég van, erdője fenyves, és tserfás, Morva vize nedvesíti, piatza Sassinban van." [2]

Fényes Elek szerint "Szekula, (Székelyfalva), tót f., Poson vmegyében, Sz. János mezővárossal egyben függésben, s táplál 1159 kath., 100 zsidó lak. Synagoga. F. u. gr. Batthyáni Jánosné örök." [3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Székelyfalu, morvavölgyi tót nagyközség, 271 házzal és 1428 róm. kath. vallású lakossal. Ősi székely telep, melynek hajdan Székely-Boldogasszonyfalva volt a neve. Morva-Szentjánossal van összeépítve és az idők folyamán teljesen eltótosodott; de egyes dűlőnevei bizonyítják hajdani magyarságát és a telep régiségét. Ezek Osrit (Ősrét), Petervarák (Pétervára), mely dombos dűlőn, a hagyomány szerint, a székelyek erőssége volt, továbbá Kalifás, mely talán a török idők emlékét tartja fenn, s Czivános és Harraszeg nevű dűlői is némi történeti jelentőségre látszanak utalni. Ősi birtokosai a Czoborok voltak, kiket a Jeszenák, a Batthyány és a Zichy családok követték; ma meg Hohenlohe herczegnek van itt nagyobb birtoka. Ősi temploma a mai kis kápolna, mely a község közepén áll. 1692-ben újabb templomot építettek, mely azonban a örök világban elpusztult. Mai temploma 1878-ban épült. 1708-ban a község négy ízben leégett. Hajdan a jezsuitáknak is volt itt házuk. Ide tartoznak Csernepole erdészlak, Hohenlohe vadászlak, Hohenlohe major, Tauber csárda, Uszihelne téglagyár és Czigánytelep. A községnek van saját vasúti állomása, de postája és távírója Morvaszentjános." [4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1518, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1618 lakosából 1591 szlovák volt.

2011-ben 1700 lakosából 1572 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1878-ban épült a korábbi, 17. századi templom helyén.
  • Két kápolnája a Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelve.
  • A falu kézművesudvaráról is híres, minden év júniusában kézművesvásárokat rendeznek.
  • Sekulánek nevű népi együttese.

Közlekedés[szerkesztés]

Vasúti[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
  • Linda Kovácsová - Ján Rajtár 2017: Urny zdobené ozubeným kolieskom z vybraných hrobov pohrebísk v Kostolnej pri Dunaji a v Sekuliach Zborník SNM 111 - Archeológia 27.
  • Iván, R. - Knoll, M. - Ölvecky, R. - Rajtár, J. 2013: Germánske žiarové pohrebisko v Sekuliach. In: Zborník príspevkov konferencie CSTI 2013, 276-281.

Külső hivatkozások[szerkesztés]