Horvát bánok listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Horvát bánok listája a báni méltóság viselőinek névsorát tartalmazza a mai Horvátország területén a középkori önálló Horvát Fejedelemség és Horvát Királyság, majd a Magyar Királyság, a Szerb–horvát–szlovén Királyság és a Jugoszláv Királyság idejéből.

Bánság az önálló Horvátországban[szerkesztés]

Horvát királyok korában[szerkesztés]

A Magyar Királyság korában[szerkesztés]

Könyves Kálmán magyar uralkodót 1102-ben Horvátország és Dalmácia királyává koronázták Biogradban. Ezt követően 1105-ben egy hadjárat során elfoglalta Zárát, Trogirt, Splitet, valamint a Közép- és Észak-Dalmáciához tartozó főbb szigeteket. Az avar eredetű, Horvátországban is ismert báni különkormányzat intézményének az átültetése is Kálmán királyhoz köthető. A bánok feladata a tartomány: Szlavónia, Dalmácia és Horvátország kormányzata volt, amely elsősorban az igazságszolgáltatást, pénzügyigazgatást, a bíráskodást és a hadügyeket jelentette. A bánokat az 1210-es évekig elsősorban latin banus elnevezéssel illették, az 1210-es évek után megjelent a banus Sclavonie (Szlavónia bánja) kifejezés. Az 1220-as évektől kezdve egy újabb elnevezés, a banus totius Sclavonie (egész Szlavónia bánja) vált kizárólagossá. Az 1160-as évekig a bánok hatalma Horvátországra és Szlavóniára terjedt ki, majd azután, hogy III. Béla visszafoglalta Dalmáciát a Bizánci Birodalomtól, Szlavónia kormányzása is a bán hatáskörébe került. Ettől az időszaktól kezdve ad hoc jelleggel a szlavón bánok helyetteseket neveztek ki maguk helyett, akiket tengermelléki bánoknak neveztek, és Horvátország illetve Dalmácia kormányzata tartozott hozzájuk. A 13. század közepétől kezdve Szlavóniában is megjelent a bánnak egy helyettese, a vicebán. Volt arra is példa a 13. század végén, hogy Horvátország és Dalmácia kormányzata teljesen elvált Szlavóniától, ekkor saját horvát bán irányította ezt a két területet.[1]

Szlavón bánok és szlavón vicebánok Árpád-korban[1][szerkesztés]

Tengermelléki bánok és tengermelléki vicebánok az Árpád-korban[1][szerkesztés]

  • Mór tengermelléki bán (1182)
  • Damianus tengermelléki bán és zárai comes (1188)
  • Makariás tengermelléki vicebán (1189)
  • Voinc tengermelléki bán (1225)
  • István tengermelléki bán (1243)
  • Sándor tengermelléki bán és szlavón vicebán (1259)
  • Butheco tengermelléki bán (1259)
  • Mór tengermelléki bán (1273)
  • Pál tengermelléki vicebán (1273)

Horvát bánok az Árpád-korban[1][szerkesztés]

Az Anjou-korban[szerkesztés]

A vegyes házi magyar királyok időszakában, Mohácsig[szerkesztés]

A török háborúk időszaka, Mohácstól Buda visszavételéig[szerkesztés]

A Habsburg Birodalomban, a kiegyezésig[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchiában[szerkesztés]

Név hivatal kezdete hivatal vége párt megjegyzés
Rauch Levin (Levin Rauch) 1868. december 8. 1871. január 26.
Horvát Unionista Párt
A horvát-magyar kiegyezés sikeréért tett erőfeszítéseiért cserébe
Bedekovics Kálmán (Koloman Bedeković) 1871. január 26. 1872. február 17.
?
Vakanovics Antal (Antun Vakanović) 1868. december 8. 1873. szeptember 20.
?
báni helytartóként
Mazsuranics Iván (Ivan Mažuranić) 1873. szeptember 20. 1880. február 21.
?
A modern 100 kunás bankjegyen az ő arcképe szerepel
Pejacsevich László (Ladislav Pejačević) 1880. február 21. 1883. szeptember 4.
?
a Horvátországgal egyesített katonai határőrvidék kir. biztosa is
Ramberg Hermann (Hermann Ramberg) 1883. szeptember 4. 1883. december 1.
?
királyi biztos
Khuen-Héderváry Károly 1883. december 1. 1903. július 1.
Horvát Nemzeti Párt
Pejacsevich Tivadar (Teodor Pejačević) 1903. július 1. 1907. június 26.
?
Rakodzay Sándor (Aleksandar Rakodczaj) 1907. június 26. 1908. január 8.
?
nyéki Rauch Pál (Pavao Rauch z Nyeku) 1908. január 8. 1910. február 5.
?
Tomassich Miklós (Nikola Tomašić) 1910. február 5. 1912. január 19.
Horvát Nemzeti Párt
Cuvaj Ede (Slavko Cuvaj) 1912. január 19. 1913. július 21.
?
1912. december 20-tól Unkelhäusser Károly helyettesítette
Skerlecz Iván (Ivan Škrlec) 1913. július 21. 1917. június 29.
?
Az utolsó kinevezett horvát bán
Mihalovich Antal (Antun Mihalović) 1917. június 29. 1919. január 20.
?
1918. október 29-től a zágrábi Nemzeti Tanács kinevezése alapján

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. ^ a b c d A szlavón bánok listájának összeállításakor felhasznált forrás Zsoldos Attila akadémikus Árpád-házi világi és egyházi méltóságok névsorát tartalmazó munkája. Zsoldos, Attila. Magyarország világi archontológiája 1000-1301. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 41-48.. o. ISBN 978 9627 38 (2011)   
  2. ^ a b Fügedi, Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó. ISBN 963-14-0582-6 (1986) 
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq ar as at au av aw ax ay az ba bb bc bd be bf bg bh bi bj bk bl bm bn bo bp bq br bs bt bu bv bw bx by bz ca cb cc cd ce cf cg ch ci cj ck cl cm cn co cp cq cr cs ct cu cv cw cx cy cz da db dc dd de df dg dh di dj dk dl Markó, László. A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, 226. o. ISBN 963-14-0582-6 (2000) 
  4. ^ a b szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Szlavónia, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 
  5. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Lackfi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994)