Frangepán Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Frangepán Ferenc (egyértelműsítő lap), Frangepán János (egyértelműsítő lap)
Nem tévesztendő össze a következővel: Frangepán Ferenc Kristóf.
Frangepán Ferenc
Kalocsa püspöke
Született1490 körül
Modrus
Elhunyt1543 januárja (kb. 50 évesen)
Pozsony
Nemzetiséghorvát
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1528 – 1538
Előző püspök
Következő püspök
Tomori Pál
Gregoriánc Pál
Frangepán Ferenc a Catholic Hierarchy-n

Frangepán Ferenc János (1490 körül – Pozsony, 1543. január) a Frangepán családból származó kalocsai érsek, egri püspök, korának egyik legjelentősebb diplomatája.

Családja[szerkesztés]

Ferenc dédapja Frangepán János vegliai, zenggi és modrusi gróf, dalmát-horvát kormányzó volt. Nelipics Katalinnal kötött házasságából született fia György, ugyancsak vegliai, zenggi és modrusi gróf, a győri püspökség kormányzója. Györgynek négy fia (János, András, Miklós és Gergely) és három lánya (Dorottya, Ilona és Katalin) volt. Közülük Gergely kalocsai érsek lett.[1] A legidősebb fiú, János 1481 február 20-án már nős volt, sőt házasságából egy Katalin nevű lánya is született. Egy-két évvel később megszületett fia is, akit a János névre kereszteltek. Ő lett a Frangepán család cetini ágának utolsó férfi tagja.[1] Nővére Katalin később Perényi Gábor kamarásmester felesége lett.

Élete[szerkesztés]

A család többnyire Cetin várában élt, ahol ferences kolostor is volt.[1] 1493 szeptember 11-én apja elesett a törökkel vított udbinai csatában.[1] Ettől fogva neveléséről nagybátyja, Frangepán Gergely gondoskodott.[2] 1503. július 20-án Budán kelt rendeletével II. Ulászló király azt a megbízást adta a zágrábi káptalannak, hogy Cetini Gergely veszprémi püspököt, a kalocsai és bácsi érseki szék várományosát, valamint unokaöcscsét Jánost, néhai Cetini János gróf fiát iktassa be a Zágráb vármegyei Boskóc és Bisztra birtokába, majd egy évvel később megszerezték az ugyancsak Zágráb megyei Kersztina birtokát is.[3]

1514-ben zarándokútra ment Róma városába, majd 1515-ben belépett a minorita rendbe.[2] Szerzetesi fogadalmát annak ellenére is megtartotta, hogy nagybátyja kérelmére X. Leó pápa még az év szeptember 25-én felmenetette fogadalma alól.[4] 1520-ban nagybátyja Frangepán Gergely kalocsai érsek látva, hogy unokaöccse minden birtokáról lemondott, beleérteve Cetin, a két Kladusa, Hotes és Verhovina várait is, Frangepán Györgynek és Mátyásnak adományozta azokat.[4] Ebben az időben Ferenc már Rómában élt, és rendjének római tartományfőnöke lett.[4]

1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesett sógora, Perényi Gábor is. Ennek hírére hazatért, hogy gondoskodjon özvegyen maradt nővéréről és annak gyermekeiről.[5] Meghallva hazatérését VII. Kelemen pápa diplomáciai szolgálattal bízta meg. A II. Lajos halálát követő trónviszányban békítő szerepet szánt neki. Először Habsburg Ferdinándot kereste fel, majd Pozsonyban Mária királynéval és Brodarics Istvánnal találkozott. Ferdinándot azonban hiába próbálta meg rávenni, hogy mondjon le a magyar trónról Szapolyai János javára.[5] Ezután Szapolyait is felkereste, és hamarosan bizalmas tanácsadója és diplomatája lett. 1528-ban kalocsai érsekké nevezték ki.[2] Szapolyai megbízottja volt Zsigmond lengyel királynál, majd 1533-ban V. Károly császárnál Spanyolországban, végig közvetítve Szapolyai és Habsburg Ferdinánd között.[6]

1534-ben beszámolt Pál pápának a protestantizmus magyarországi terjedéséről, a pápa pedig 1535. augusztus 5-én a katolikus hit őrévé nevezte ki felkérve, hogy a ferencesekkel együtt fojtsák el a protestantizmust.[6] 1538-ban III. Pál pápa egri püspökké nevezte ki.[2] Ezután többnyire már ezt a címet használta, mivel a kalocsai főegyházmegye szinte teljes egészében török uralom alatt állt.[6] Jelentős szerepet játszott a váradi béke (1538) megkötésében. I. János halála után (1540) I. Ferdinándhoz pártolt remélve, hogy az uralma alá tartozó országok képesek lesznek megakadályozni a török további terjeszkedését.[6] 1541-ben Magyarország követe volt a regensburgi birodalmi gyűlésen, ám segélykérő beszédére a császár és a rendek kitérő választ adtak.[2] V. Károly császár és a német rendek előtt elmondott beszédét három helyen nyomtatták ki.[6] Augusztus 29-én a török sereg csellel elfoglalta Buda várát.

Frangepán ekkor már súlyos beteg volt. 1542-ben, hogy egészsége megjavuljon Itáliába utazott, majd rövid idő után hallva, hogy Perényi Péter megszállta székvárosát Egert, Magyarországra utazott. Alig ért haza, augusztus elején rosszul lett, és már éjjel-nappal bántotta a köszvény. Mindkét kezét úgy összehúzta, hogy írni sem tudott.[7] Ősszel kudarccal végződött Buda visszafoglalásának kísérlete. Közben Frangepán mindent elkövetett, hogy Egert visszaszerezze. Ennek eredményeként október 10-én Ferdinánd lefogatta Perényit, de felelősségre sosem vonták. November 12-én azt kérte a pápától, hogy arra az időre, mikor a köszvény kínozza, felmentést kért a böjtök alól, és ne legyen kötelezve a papi zsolozsma végzésére.[8] 1543. január 22-én, „testében betegen, elméjében épen” Pozsonyban végrendelkezett. [9] Halálának pontos ideje ismeretlen, de minden bizonnyal még január végén elhunyt, mert február 2-án már végrendeletének végrehajtásáról intézkedtek.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Sörös 3. o.
  2. ↑ a b c d e Katolikus
  3. ↑ Sörös 4. o.
  4. ↑ a b c Sörös 5. o.
  5. ↑ a b Sörös 6. o.
  6. ↑ a b c d e Biografski leksikon
  7. ↑ Sörös 75. o.
  8. ↑ Sörös 76. o.
  9. ↑ Sörös 77. o.
  10. ↑ Sörös 78. o.

Források[szerkesztés]


Előde:
Tomori Pál
Kalocsai érsek
1528–1543
 Utóda:
Gregoriánc Pál
Előde:
Szalaházi Tamás
Egri püspök
1538–1543
 Utóda:
Oláh Miklós
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frangepán_Ferenc&oldid=24609875”