Ampud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ampud (vagy Ampod, Apod, Ompud, Ampudinus) magyar főnemes és hadvezér, aki a 12. században, 1164 és 1176 között, III. István és III. Béla király idejében volt Horvátország bánja és Magyarország nádora.

Juhász Péter történész neve alapján úgy vélte, hogy Ampud a besenyő eredetű Tomaj nemzetségbe tartozott.[1] Egy 1162-ből származó királyi oklevél „ispánként” említi.[2] Ampud hűséges támogatója volt a fiatal III. Istvánnak, akinek a koronához való jogát két nagybátyja, II. László és IV. István megkérdőjelezte, akik testvérük, II. Géza uralkodása idején a Bizánci Birodalomba menekültek, és I. Mánuel bizánci császártól kaptak támogatást. A IV. István bitorló felett aratott győzelmet követően 1163 júniusában Manuel békét kötött III. Istvánnal, aki beleegyezett, hogy öccsét, Bélát Konstantinápolyba küldi, és lehetővé teszi, hogy a bizánciak elfoglalják Béla hercegségét, amelybe Horvátország, Dalmácia és Sirmium is tartozott. Péter spalatoi érsek 1164-es oklevele azonban Ampud bán uralmára hivatkozva keltezett, ami arra utal, hogy Béla hercegségének legalább egy része (Közép-Dalmácia) abban az évben István uralma alatt állt, így István hamarosan felbontotta a Mánuellel kötött szerződést.[3]

Ampud képzett hadvezér volt. Részt vett István dalmáciai hadjáratában. Szlavóniai bánként büntetőexpedíciót vezetett, és 1164-ben elfoglalta Zárát.[2] Amikor III. István berontott Sirmiumba és 1166 tavaszán visszafoglalta az egész tartományt, az Ampud vezette magyar sereg megszállta Dalmáciát, és elfogta Szebasztosz Nikephorosz Chaloupheszt, a tartomány bizánci kormányzóját. Sikertelenül ostromolta Spalatót, de visszafoglalta Biogradot és Sebenicot, mivel a magyar uralkodó és III. István nevében kiadott királyi oklevelek is megerősítették a két városban a birtokokat.[4] Kristó Gyula történész szerint Dalmácia túlnyomó része bizánci ellenőrzés alatt állt, és Ampud idejében a bán fennhatósága alatt álló terület az 1160-as évektől drasztikusan lecsökkent.[5]

Egy nem hiteles királyi oklevél szerint Ampud 1171-ben Csanád vármegye ispánja volt.[6] Pozícióit III. Béla 1172-es megkoronázása után is megőrizte, ami bizonyítja, hogy Ampud támogatta őt a Géza herceg elleni trónharcban.[2]

1176-ban Ampud egyike volt a magyar segédcsapatok két parancsnokának, a Rátót nembeli Leusták vajda mellett, akit III. Béla küldött a bizánciak mellett harcolni a szeldzsukok ellen a müriokephaloni csatában. A csata súlyos vereséget jelentett a bizánci-antiochiai-magyar csapatok számára[2][7] Ampud az Annales Posonienses szerint 1186-ban halt meg.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Juhász 66. o.
  2. a b c d Markó 216. o.
  3. Makk 161. o.
  4. Makk 167. o.
  5. Gál2 137. o.
  6. Zsoldos 145. o
  7. Makk 113. o.
  8. Thoroczkay 411. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ampud című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Gál2: Gál Judit: Dalmatia and the Exercise of Royal Authority in the Árpád-Era Kingdom of Hungary. Arpadiana III. (hely nélkül): Research Centre for the Humanities. 2020. ISBN 978-963-416-227-8  
  • Juhász: Juhász Péter: Anonymus: fikció és realitás. Az Álmos-ág honfoglalása. Szeged: Belvedere Meridionale. 2019. ISBN 978-615-5372-96-4  
  • Makk: Makk Ferenc: The Árpáds and the Comneni: Political Relations between Hungary and Byzantium in the 12th century. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1989. ISBN 963-05-5268-X  
  • Markó: Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Életrajzi Lexikon. Budapest: Helikon Kiadó. 2006. ISBN 963-547-085-1  
  • Romhányi: F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon: Katalógus. Budapest: Pytheas. 2000. ISBN 963-7483-07-1  
  • Thoroczkay: Thoroczkay Gábor: Írott források az 1116–1205 közötti magyar történelemről. Szeged: Szegedi Középkorász Műhely. 2018. ISBN 978-615-80398-3-3  
  • Zsoldos: Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája, 1000–1301. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2011. ISBN 978-963-9627-38-3  

További információk[szerkesztés]

  • Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  


Előző uralkodó:
Belos
Horvát bán
horvát, dalmát és szlavón bán11641176
Horvát címer
Következő uralkodó:
Dénes