Kőszegi Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

Kőszegi Henrik (Születési ideje ismeretlen – elhunyt 1309. október 23.1310. május 5. között.) szlavón bán, tárnokmester volt, a 13-14. századi tartományurak egyike.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Kőszegi Nagy Henrik volt, akinek politikai irányvonalát próbálta követni három testvérével Ivánnal, Péterrel és Miklóssal együtt. Bár apjuk halála után átmenetileg kegyvesztettek lettek, 1276-ban békét kötöttek az akkori királlyal IV. (Kun) Lászlóval. Céljuk a független tartományúri és politikai hatalom volt, melynek érdekében ötször lázadtak fel a király ellen. 1286-ban behívták a leendő III. András királyt, akit IV. (Kun) László halála után is támogattak az Anjou párt ellen. Ezenkívül az osztrák Habsburg Albert herceggel is hadakoztak 1289-ben. 1291-ben azonban a hainburgi béke értelmében le kellett rombolni a váraikat. Ekkor az Anjoukhoz csatlakoztak. Mária nápolyi királyné megbízásából hadat indítottak III. András ellen, elfogták és 3 hónapig fogságban tartották. 1291-től 1309-ig szlavón bán volt, miközben 1301–06 között a somogyi, tolnai, baranyai ispáni és 1308-ban a tárnokmesteri címet is birtokolta. 1299-ben végül III. András mellé állt, amiben a későbbiekben testvérei is támogatták. Lányát Morosini Turkóval, a király rokonával házasította össze. III. András halála után az őt követő királyok Vencel, majd Ottó pártjára állt. Hadat viselt Habsburg Rudolffal, aki az Anjoukkal állt szövetségesi viszonyban. Az esztergomi érsek kiközösítette Kőszegi Henriket és testvéreit is. 1308-ban Gentilis bíboros, pápai legátus megnyerte Károly Róbert számára. 1309. július 4-én Henrik leteszi a hűségesküt Károly Róbert királynak. Kőszegi Henrik tartományúri hatalma csak fia életében a zalafői ütközettel szűnt meg 1319-ben.

Forrás[szerkesztés]