Kőszegi Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kőszegi Iván (János) (?–1308. április 5.) nádor, a Héder nemzetség Kőszegi családjából, Kőszegi Nagy Henrik fia.[1]

Élete[szerkesztés]

A történeti forrásokban 1266 és 1308 között szerepel. Testvérei Kőszegi Miklós nádor, Kőszegi Henrik bán és Kőszegi Péter veszprémi püspök voltak. A IV. Béla király és V. István ifjabb király közötti belháborúban családjával együtt IV. Béla híve volt. 1265-ben a IV. Béla számára vesztes isaszegi csatában apjával és Miklós testvérével együtt V. István fogságába esett,[1] ahonnan csak az 1266. március 23-i Nyulak szigeti békekötés után szabadult ki.[2] IV. Béla halála után, 1270-ben, félve V. István haragjától, apjával együtt II. Ottokár cseh király udvarába menekült.[1]

1275-ben Gutkeled nembeli Miklóssal együtt szlavón bán, 1276-ban tárnokmester, 1281. áprilistól 1282. augusztusig nádor és soproni ispán, 12841285-ig ismét szlavón bán, 12871288-ban ismét nádor és soproni ispán, 12911291-ben, ismét tárnokmester, 13021307-ig harmadszor nádor, egyben 1303-ban mosoni és soproni ispán.[1]

Családja[szerkesztés]

Házasságából két fia született.[1]

Forrás[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000) 
  2. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  3. ^ a b Kőszegi family