Bicskei Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bicskei Gergely (? – Anagni, 1303) választott esztergomi érsek (1298/1299–1303)

A magyar főpapok közül többen élesen ellenezték, hogy ő legyen az esztergomi érsek.[1]

III. András magyar király halála után Károly Róbert trónigényét támogatta a pápával együtt. 1301-ben ő koronázta királlyá első alkalommal Károly Róbertet Esztergomban egy alkalmi koronával. Ez a koronázás mindhárom feltételét tekintve érvénytelen volt, mivel nem Székesfehérvárott történt, nem a Szent Koronával és Bicskei érsek sem volt még beiktatva.[2]

1303-ban a VIII. Bonifác pápa Róma melletti palotájában, Anagniban tartózkodott érseki beiktatása ügyében, amikor IV. Fülöp francia király merénylőt küldött rá, aki tévedésből (valószínűleg a hasonlóság miatt) Bicskei Gergelyt ölte meg, a szegény körülmények közt élő esztergomi érseket, aki egész életében arra gyűjtött, hogy meglátogassa a pápát. A merénylő nem akart több embert is megölni, ezért csak pofon vágja VIII. Bonifác pápát, aki néhány hétre rá belehal ebbe.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1 
  2. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 


Elődje:
Monoszló nembeli Lodomér
Esztergomi érsek
1298/99–1303
Utódja:
Bői Mihály