Ugrás a tartalomhoz

Bicskei Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bicskei Gergely
Született13. század
nem ismert
Elhunyt1303. szeptember 7.[1]
Anagni
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatolikus pap
Tisztségeesztergomi érsek (1299. január 28. – 1303. szeptember 7.)
Halál okagyilkosság
SablonWikidataSegítség

Bicskei Gergely (? – Anagni, 1303) választott esztergomi érsek (1298/1299–1303)

Élete

[szerkesztés]

A Komárom vármegyében birtokos Koppány (Katapán) nemzetségből való. Jól képzett kánonjogászként 1291-ben lett székesfehérvári őrkanonok, 1295 áprilisában székesfehérvári prépost. 1298-ban esztergomi érsekké választották, bár ezt több magyar főpap élesen ellenezte.[2]

Megválasztását többen érvénytelennek tekintették, és ezt alátámasztotta, hogy a Szentszék még megválasztása után három évvel sem erősítette meg őt a magyar egyházszervezet élén. Végül a pápa sajátos félmegoldásként a Curia személyes képviselőjévé, az érsekség gondnokává és kormányzójává nevezte ki — ez a megoldás a magyar egyház történetében példa nélküli. Bizonytalan helyzetében szigorúan tartotta magát a pápa útmutatásaihoz. Egyike lett (a főpapok közül egyedül) Károly Róbert legelső magyarországi támogatóinak, amivel viszont III. Andrást haragította magára. A király 1300. január eleje táján a nyílt szembeszegülés, az Anjou-trónigény leplezetlen, sőt, tevékeny támogatása miatt elvette tőle az esztergomi várat és a bazilikát, miként az esztergomi ispán tisztét is. Mindezeket a vármegyében lévő királyi birtokok kezelésével egyetemben érdemes híveinek, Divék nembeli Barleusnak és Jaroszlónak adományozta.[3]

III. András magyar király halála után sebtében (ahogy több történész fogalmaz: „puccsszerűen”, még 1301 május 13-a előtt egy alkalmi koronával királlyá koronázta Károly Róbertet. Ez a koronázás három feltétele közül egynek se felelt meg, mivel nem Székesfehérvárott volt és nem a Szent Koronával, Bicskeit pedig még nem iktatták be érsekké.[4] Valószínűsíthető, hogy csapatuknak eleve erőszakkal kellett betörnie a Divékek uralta Esztergomba,[3] ahol nem is maradhattak sokáig. 1301 augusztusában Vencel behívásának előkészítésére Kőszegi Iván megtámadta a várost, ahonnan Károly Róbertnek és az érseknek menekülnie kellett.

1303-ban VIII. Bonifác pápa Róma melletti palotájában, Anagniban tartózkodott érseki beiktatása ügyében, amikor IV. Fülöp francia király katonái megrohamozták és elfoglalták az épületet. Bicskei Gergely elesett a küzdelemben, míg a pápa fogságba került, és bár hamarosan kiszabadult, de az elszenvedett izgalmakba és megaláztatásba hamarosan maga is belehalt.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. július 13., PIM47376
  2. a b Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987 (1987). ISBN 963-281-776-1 
  3. a b Kádár Tamás: Harcban a koronáért. I. Károly (Róbert) király uralkodásának első évei 1305 végéig
  4. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 

Források

[szerkesztés]


Elődje:
Monoszló nembeli Lodomér
Esztergomi érsek
1298/99–1303
Utódja:
Bői Mihály