Szapolyai Imre
| Szapolyai Imre | |
| A Magyar Királyság nádora | |
| Hivatali idő 1486 – 1487 | |
| Előd | Guthi Országh Mihály |
| Utód | Szapolyai István |
| Született | születési ideje nem ismert nem ismert |
| Elhunyt | 1487. szeptember 12. (66-67 évesen) nem ismert |
| Szülei | László Szapolya |
| Foglalkozás | hadvezér |
| Vallás | római katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szapolyai Imre témájú médiaállományokat. | |
Szapolyai Imre (? – 1487. szeptember 12.) főúr, nádor, horvát–szlavón bán, Szapolyai István bátyja, a Szapolyai-család első jelentős tagja. Apját Vajdafi Lászlónak hívták, aki megkülönböztető nevét valamelyik őse erdélyi vajdai vagy alvajdai tisztsége után kaphatta. [1]
Élete[szerkesztés]
Felemelkedése Hunyadi János mellett kezdődött, aki mellett titkári feladatokat látott el. [2] Szolgálatai eredményeképpen apjával és testvéreivel már 1455 előtt kastélyt tudott építeni a Szapolya közeli Tiszovcon. Hunyadi János halála után is a Hunyadi-család szolgálatában maradt. Mátyás trónra lépése után 1458-tól 59-ig nagybányai várnagy, kamaraispán és sókamaraispán. Munkáját olyan jól végezte, hogy már 1459–től királyi kincstartó, ami már bárói tisztségnek számított. Ekkor kapta meg első várbirtokát, a tokaji domíniumot, ami egy időre a rezidenciája lett. Ezután az ország északkeleti vidékeire vezetett hadjáratokat az ottani vidéket sújtó idegen zsoldosok ellen. Ekkor további váruradalmakkal és egy királyi várossal, Késmárkkal szaporította birtokai számát. 1462-ben kieszközölte idősebb öccse, Miklós számára az erdélyi püspökséget, fiatalabb öccse István pedig a hadjáratokban katonaként segítette vagy helyettesítette. [3]
1464–66-ig horvát–szlavón bán, 1464-től 65-ig Bosznia kormányzója, amely tisztség akkoriban a nádori után a második főúri rang volt. [4] A király 1465-ben elmozdította tisztségeiből, de kárpótlásul 1465-től haláláig Szepes vármegye örökös főispánja lehetett. [5]
Az I. Mátyás királynak nyújtott kölcsönök fejében nagy kiterjedésű birtokokat kapott. Bár többször szembefordult Mátyással, részt vett az 1467. évi erdélyi lázadásban és 1471-ben a Vitéz János vezette összeesküvéshez is csatlakozott, de mindig kegyelmet kapott. Kubinyi András ezért vetette fel, hogy esetleg Hunyadi János törvénytelen fia volt, de ez az elképzelés nem igazolható. [6]
1475-től királyi helytartó[forrás?] 21 év bárói tisztség nélküli időszak után 1486-ban nádorrá választották, amely tisztséget 1487-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. [7]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Neumann, História 2012/2 (8. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (8. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (9. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (9. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (9. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (9. o.
- ↑ Neumann, História 2012/2 (9. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Neumann, História 2012/2: Neumann Tibor. „Út a királyi trónig – A Szapolyaiak: Imre, István és János király”. História (2012/2). HU ISSN 0139-2409. Index:25384.