Kubinyi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kubinyi András
Született 1929. január 28.
Budapest
Elhunyt 2007. november 9. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
régész,
középkorkutató,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinyi András témájú médiaállományokat.

Kubinyi András (Budapest, 1929. január 28. – Budapest, 2007. november 9.) magyar történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori várostörténet és a Mátyás-kori Magyarország neves kutatója.

Származása[szerkesztés]

A nemesi származású felsőkubinyi és deményfalvi Kubinyi család leszármazottja. A Kubinyi család első említése 1288-ból maradt fenn. A család Ete nevű ősétől származik a família deménfalvi ága. Ennek ismert alakja volt Máté, (1497-1535) a család nyolcadik nemzedékének tagja. Kubinyi András volt a család deménfalvi ágának utolsó tagja.[1]

Kubinyi András édesapja dr. Kubinyi Aladár (1893-1970)[2][3] ügyvéd és édesanyja Oszvald Margit volt. Apai nagyszülei a felvidéki Várgedén laktak: nagyapja Kubinyi Ferenc (1848-1919) gömör-kishonti tiszti főügyész[4] és nagyanyja deménfalvi Kubinyi Gizella (1855-?) volt.[2]

Életpályája[szerkesztés]

1947-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1947–1948-ban az Eötvös Kollégium tagja volt. Mestere Kosáry Domokos, Kumorovitz L. Bernát és Léderer Emma volt. 1951-ben szerzett középiskolai tanári diplomát az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott intézményben.

Diplomájának megszerzése után Békéscsabán kapott általános iskolai tanári állást, majd 1952-től a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott levéltárosként. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához került munkatársi rangban. 1969-ben az osztály vezetésével bízták meg.

1978-ban távozott a múzeumból és elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészeti tanszékének ajánlatát, ahol egyetemi docensként kezdett el oktatni. A tanszéken már 1963 óta tartott órákat. 1988-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Mócsy András 1987-ben bekövetkezett halála után az újonnan megalakult középkori és kora újkori régészeti tanszékén oktatott. 1990-ben vette át a tanszék vezetését, amelyet 1994-ig töltött be. 1999-ben nyugdíjba vonult, majd 2001-ben professor emeritus címet kapott. Ezenkívül 1995 és 1998 között a Miskolci Egyetem történeti tanszékén volt egyetemi tanár.

1970-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, a Régészeti Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak lett tagja, utóbbinak alelnöke is volt. 1990-ig a középkori régészeti albizottság, 1990-től haláláig az egyháztörténeti albizottság elnöke volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. Rendes taggá választása után pár hónappal hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területe a Mátyás-, illetve Jagelló-kori Magyarország, a középkori várostörténet, valamint a mindennapi élet és az anyagi kultúra története.

A prozopográfia (az életrajz-összevetésből való következtetéslevonás) alkalmazásának egyik fő propagálója volt, maga is használta a módszert a középkor közéleti (politikai, egyházi, városi) vezetőinek életrajza tekintetében. Várostörténeti kutatásaiban felállított és kidolgozott egy úgynevezett „centralitásipont-rendszert”, amelyet az összehasonlító vizsgálatoknál alkalmaznak. Ennek segítségével kvantitatív (mennyiségi) elemzés is elvégezhető.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emléktáblája egykori lakhelyén (XI. ker., Bercsényi utca 6)

Emlékezete[szerkesztés]

Kubinyi András özvegye, Valter Ilona és munkatársai 2008-ban létrehozták a Kubinyi András Középkortudományi Alapítványt, melynek célja Kubinyi emlékének ápolása, és a professzor történettudomány iránti elhivatottságának továbbörökítése. Az alapítvány emléktáblát állíttatott abban a XI. kerületi házban, ahol Kubinyi lakott és Kubinyi András-díj, valamint ifjúsági díj néven elismerő díjat alapított, melyre minden évben pályázhatnak a publikációt megjelentető középkortörténészek.[5]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Die Anfänge Ofens (1972)
  • Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1973)
  • Magyarország története 1301–1526 (Engel Pállal és Kristó Gyulával, 1998)
  • König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Ungarn (1998)
  • Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreichs in Ostmitteleuropa 1458–1490 (1999)
  • Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (1999)
  • Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén (2000)
  • Mátyás király (2001)
  • Nándorfehérvártól Mohácsig: A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete (2007)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. E. Kovács 2008 24. o.
  2. a b Szluha Márton. (2000) Liptó vármegye nemes családjai. Heraldika kiadó. 293. o.
  3. familysearch.org Kubinyi Aladár gyászjelentése
  4. familysearch.org Kubinyi Ferenc gyászjelentése
  5. Novák Ádám: Kiemelkedő középkortudósok – átadták a Kubinyi András-Díjat Újkor - 2015-01-30

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]