Szécsi Miklós (nádor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szécsi Miklós
A Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
1385 1387
Előd Garai Miklós
Utód Lackfi István

Született 1320
Gálszécs
Elhunyt1387 (66-67 évesen)[1]

Gyermekei
  • Frank Szécsi
  • Nicholas II Szécsi
Foglalkozás katona
Vallás római katolikus

Szécsi Miklós (1320 körül – 1387 körül) a Szécsi család felsőlindvai (Felsőlendva) ágának őse. 1385-1386 között töltötte be a nádori méltóságot, 1346-tól három évig horvát-szlavón bán, amit 1358-66, 1374-75 és 1375-80-ban is viselt, míg 1366-68 és 1372-73-ban csak szlavón bán volt. 1369-ben három évig, majd 1381-ben újabb három évig viselte az országbírói tisztséget.

ÉLete[szerkesztés]

A Balog nemzetségbeli főnemesi felsőlendvai Széchy család sarja. Édesapja Széchy Péter (fl. 12971329), Nógrád vármegye főispánja, 1301-ben szandai várnagy, földbirtokos, anyja az Aba nemzetségbeli Debrői Sebe asszony, Debrői Demeter (fl. 13031318) mesternek a lánya. Az anyai nagyapai dédapja Debrői Makján (fl. 12711300), nagybirtokos, aki 1286-ban a Magyar Királyság nádora volt. Széchy Miklósnak az egyik testvére Széchy Ivánka (fl. 13421348), asztalnokmester volt a királyi udvarban.

Először 1336-ban tűnt fel és 1342-ben kinevezték asztalnokmesterré. 1343-tól 1346-ig viselte Nógrád, Sáros és Szepes ispánja volt, valamint szepesvári és sárosi várnagy.

1345-ben I. Lajos sereggel küldte Lengyelországba, mert a csehek ostrom alá fogták Krakkót. 1350-ben Szörény bánjává tették tisztségét öt évig viselte. 1350-ben Lajos Nápoly ellen indította második hadjáratát, amelyben Szécsi is részt vett. 1352-ben Lajos a pogány Litvánia ellen indított hadjáratot, s Szécsi ebből is kivette részét. A halicsi Belzet a litvánok védték a magyar támadásokkal szemben. Hosszas ostrom után sikerült visszaverniük a minden magyar támadást és az akció kudarcba fulladt. Szécsi maga is megsebesült. Hazatérte után 1354-ben egy évig Krassó ispánja, azt követően három évig az országbírói tiszt mellett turóci ispán is volt. 1381-től 1382-ig Vas és Pozsony vármegyék, 1383-ban Zala vármegye ispánjának tisztségét töltötte be.

Lajos utolsó éveiben kormányozta a Délvidéket kemény kézzel, mert a főurak túlzottan kezdtek megerősödni. 1370-ben a Rómában járt követségben. Lajos halála után Luxemburgi Zsigmondot támogatta és az országot vezető kormányzótanács vezetője volt. Szolgálataiért Zsigmond neki adta Felsőlindvát uradalmával egyetembe, ezzel megalapozta a felsőlindvai Szécsi családot. Fiai halála után megkapták a szentgotthárdi apátságot is.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Széchy Miklós feleségül vette Debreceni Dózsa (fl. 12941323) nádor unokáját, Debreceni Pál (fl. 13221360) szabolcsi főispánnak a lányát, Debreceni Margitot, akitől négy fiú- és egy leánygyermeke született:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Bp., Magyar Könyvklub, 1999. ISBN 963-547-085-1


Előző uralkodó:
Hahót nembeli Miklós
Horvát bán
horvát, dalmát és szlavón bán
13461349
Horvát címer
Következő uralkodó:
Ugali Pál
Előző uralkodó:
Hahót nembeli Miklós
Horvát bán
horvát, dalmát és szlavón bán
13581366
Horvát címer
Következő uralkodó:
Szécsényi Kónya
Előző uralkodó:
Durazzói Károly
Horvát bán
horvát, dalmát és szlavón bán
13761380
Horvát címer
Következő uralkodó:
Bebek Imre