Drugeth család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A geréni nemes, homonnai nemes és gróf Drugeth család frank eredetű itáliai család volt, amely az Anjou időkben települt át Magyarországra.

homonnai Drugeth János nádor, a homonnai Drugeth család megalapítójának[1] pecsétje

Története[szerkesztés]

A család őse a nápolyi kisnemes Druget család volt. Azzal emelkedtek ki a jelentéktelenségből, hogy Drugeth Fülöp elkísérte a gyermek Károly Róbertet, amikor 1300 nyarán Magyarországra utazott, hogy magának szerezze meg az ország koronáját. Károly Róbert hatalmának konszolidálása (1313) után csatlakozott öccséhez[2] Drugeth János. A kíséret többi (olasz és francia) nemesétől eltérően a Drugetek jól feltalálták magukat az új viszonyok között, és mind nagyobb befolyásra tettek szert.[3] Fülöp gyermektelenül halt meg, János utódai azonban Drugeth, homonnai Drugeth, majd Homonnai (Homonnay) néven Magyarország legbefolyásosabb családjai közé emelkedtek.

Károly Róbert uralkodása alatt a család három tagjából is nádor lett. Ezután hatalmuk egyre csökkent, és Drugeth Miklós országbíró halála után minden országos jelentőségüket elvesztették.

A 14. század második felében a Drugethek birtokai néhány, Zemplén, illetve Ung vármegyei falura:

zsugorodtak össze; a legfontosabb tisztségük hosszú ideig az ungi főispáné volt. Korábbi familiárisaik közül többen — leginkább a Perényi család a gyarapodás útjára léptek és függetlenedtek tőlük. Időközben fölvették a „homonnai” elővet, és ettől fogva a történelemben „Homonnai Drugeth” családként szerepelnek.

Elégedetlenségük jeleként Drugeth IV. János 1401-ben a Kanizsai-liga tagjaként részt vett a Zsigmond elleni lázadásban. Az országtanács Ung és Zemplén vármegyék ispánjává nevezte ki (Perényi Péter ellenében) — a tisztet azonban nem sokáig viselte, és meghódolt a királynak. Ezután a család 1411-ben és 1420-ban is vagyonához illő bandériummal vonult fel Zsigmond oldalán a lengyelek, illetve a csehek ellen, de szolgálataikért semmiféle jutalmat nem kaptak.

Kegyvesztetten[szerkesztés]

1365-ben a család lett a krasznibrodi monostor kegyura, és ez lett a temetkező helyük is. Zsigmond király idején a Drugethek kegyvesztettek lettek, mert a Kanizsai-liga tagjaként Nápolyi László magyar trónigényét támogatták, és fellázadtak a király ellen. Többször is összetűzésbe kerültek a felvidéki kiskirály Giskrával, aki többször kirabolta birtokaikat. 1454-ben a Pálócziaktól zálogba kapták Újhelyt, majd 1460-ban rövid időre Kassát is. Zempléni és ungi törzsbirtokaikat vásárlásokkal is bővítették.

Az ország három részre szakadása után[szerkesztés]

A Mohács utáni trónviszályban Szapolyai János erdélyi vajda oldalára álltak. IV. István és II. Ferenc részt vett az 1526. november 5-i székesfehérvári országgyűlésen, ahol királlyá választották Szapolyait — ő aztán Drugeth Istvánt zempléni főispánná nevezte ki. István Szapolyai követeként tárgyalt Lengyelországban a király és Izabella házasságáról. Ferenc később Ungvár várát és az „Ungvár örökös grófja” címet kapta jutalmul.

Az 1540-es adóösszeírás szerint a Drugeth családnak 949 adózó portája volt.

A Habsburg-időkben; 1549 táján a család tulajdonában az alábbi birtokok voltak: Barkó és Jeszenő várak, Zemplénben várkastély, Nyeviczke vára, Ungvár várkastélya és az ezekhez tartozó Ungvár, Geren, Darócz, Kereknye, Hosszúmező, Gálocs, Pálócz, Csepely, Merkócz, Trask, mindkét Domoya, Hwzak, Merche, Derbrych, Ubres, Nyevicke, Kemence, Ponánya, Holobina, mindkét Gerezna, Szemere, Warehócz, Árok, Rahoncza, Sztrippa, Felsőláz, Wylatinka, Antalócz, Záhony, Salamon, Zarycho, Perecsen, Remete, Charyclaw, Ulics, Uglya, Klenowa, Klanycza, Kosztrina, Voloszánka, Váralja ung megyei, továbbá Homonna, Jeszenő, Barkó, Zemplén, Hór, Kuppony, Várhely, Őrmező, Topolyóka, Tavarna, Mizsle, Zavada, Balasócz, Andrasócz, Zsalobina, Kvakócz, Lánczfalva, Kohanócz, Udva, Lyubise, Bwsso, Hegedűsfalva, Rovna, Zubna, Krasznibrod, Habura, Mezőbrod, Jablonka, Parihuzócz, Hosztovicza, Ujlak, Sztrakcsin, Zthawna, Sztarina, mindkét Kemencze, Haszina, Helmecz(ke), Szinna, Hosszúmező, Modra, Kudlóc, Porubka, Kolbaszó, Béla, Dubróka, Pesolina, Bisztra zempléni mezővárosok és falvak.

1569-ben a királyi udvar Habsburg-ellenes összeesküvéssel vádolta meg többek között Drugeth Gáspárt és Istvánt is. Gáspár ekkor Lengyelországba menekült.

A család másik ágából ekkor Homonnai Drugeth Antal volt a legismertebb, aki korának egyik nagyon művelt és humanista személyisége volt. Több kórházat (ispotályt) is alapított. Drugeth János (16091645) családjának grófi rangot szerzett.

A család utolsó feje Drugeth II. Zsigmond volt, aki sokat utazott külföldön. Eleinte Thököly Imrével tartott, később azonban a király hívéül állt. 1684-ben Thököly elfogatta és fejét vétette. Ezzel a család fiágon kihalt, mivel neki csak 3 lánya született.

Drugeth I. Fülöp[szerkesztés]

1300-ban, Károly Róbert király kíséretében jött Magyarországra. Miután az Árpád-ház utolsó királyának halála után Károly Róbert vetélytársaival szemben megszerezte a koronát, Fülöp több hadjáratban is részt vett — főleg 1311 után, amikor Aba Amadé birtokai a királyra maradtak. 1316-ban Szepes és Újvár ispánja volt, és e területek kormányzójaként többször is összeütközésbe került Csák Mátéval. Később rövid időre a királyné tárnokmestere lett, majd 1323-tól 1327-ig nádor. Nekcsei Demeter tárnokmesterrel - aki fogadott apja volt - és annak vejével, Garai Pál macsói bánnal alapították meg az első báróligát. Károly Róbert hűséges szolgálataiért Lubló és Palocsa várait adta neki, de mivel utód nélkül halt el, vagyonát unokaöccse, Drugeth I. Vilmos örökölte.

Drugeth I. János[szerkesztés]

1292-ben(?) született Itáliában. 1313 után jött Magyarországra, ahol hamarosan nagy karriert futott be: előbb szepesi és újvári ispán lett, majd 1328-tól nádor. 1335-ben halt meg. Megalapozta a család későbbi vagyonát: 1330-ban írt végrendeletében már birtokai között szerepelt a Szalánc, Párics, Barkó, Jeszenő, Palocsa, Szakolya, Lubló, Regéc, Gönc és Dunajec vára is. Halála után idősebb fia, Drugeth I. Vilmos követte a nádori székben. További két fia:

alapítója

Drugeth I. Vilmos[szerkesztés]

A Vilmos keresztnév az eredeti Vilerm magyarosítása. Előbb szepesi és abaújvári főispán, majd nádor lett. 1335-ben ő szervezte meg a visegrádi hármas királytalálkozót. Több hadjáratot is vezetett, többek között I. Ulászló király támogatására Sziléziába, majd a Német Lovagrend ellen is (ugyancsak Lengyelországban). Folyk Mária nápolyi úrnővel kötött házasságot, de gyermeke nem született. Hivatalairól önként lemondott, és „magányba vonult”. Vagyonának nagyobb részét 1342-ben[4] özvegye örökölte, kisebb részét pedig testvérei, I. Miklós országbíró (8 várat) és II. János zempléni ispán örökölték.

Drugeth I. Miklós[szerkesztés]

1330-ban a Károly Róbert elleni merényletben súlyos fejsérülést szenvedett,[5] de sérüléseiből felépült, később Lajos király oktatója lett a hadi dolgokban. Őt az 1336-os osztrák hadjáratára is elkísérte. Az 1350-es a nápolyi hadjáraton a király Salerno városparancsnokává nevezte ki. E tisztségben három évet töltött, majd hazajött. Öccsével, Drugeth II. Jánossal közösen kapták meg az Ung megyei Geren falut, ezért leszármazottait „gereni Drugetheknek” írták.

1354-ben lett országbíró és Turóc vármegye főispánja. Ungi főispán is volt. 1355-ben hirtelen érte a halál, ami után a családot fia, III. János és unokaöccse, II. Miklós ungi főispán vitte tovább.

Lányai:

  • 1. Klára - Zichy Péter felesége lett.
  • 2. Julianna Teréz - először gróf Altmann Mihály, majd gróf Pálffy Miklós neje volt.
  • 3. Borbála - hajadonként halt el.

Gereni ág[szerkesztés]

A család gereni ága (I. Miklós utódai) mindössze három nemzedéket számlál; a 2. és 3. nemzedék I. Miklós egyetlen fia, Drugeth III. János leszármazottja.

Drugeth III. János († 1373) mester (magister) volt. Annyi maradt fenn róla, hogy unokatestvérével, IV. Jánossal egy Csap nevű falut (vagy földet) „bitangolt”, ezért ellenük Nagymihályi János ungi főispán tiltakozott.

Két fia:

Drugeth II. János leszármazottai[szerkesztés]

Drugeth II. Jánosnak öt fia született:

Drugeth II. Miklós a család homonnai ágának őse.

Drugeth IV. János és utódai[szerkesztés]

Drugeth IV. Jánosnak feleségétől, Pákosi Ilonátólkét lánya és egy fia született:

1412. november 8-án a király nevében VI. János írta alá Zágrábban azt a szerződést, amellyel Zsigmond 37 000 cseh garasért zálogba adott 13 szepesi várost és három várkastélyt II. Ulászló lengyel királynak. Még ebben az évben gyermektelenül meghalt.

Drugeth I. László és utódai[szerkesztés]

Drugeth I. László 1384-ben halt meg. Egy fiáról (Drugeth II. Fülöp) és egy unokájáról (Drugeth I. Ferenc) tudunk.

Homonnai ág[szerkesztés]

A homonnai ág tagjai Drugeth II. Miklós leszármazottai. Miklósnak három gyermekéről tudunk:

Homonnai Drugeth Simon († 1479) özvegyéről, a Bebek család vámosi ágából származó Bebek Zsófiáról tudjuk, hogy 1492-ben még élt. Két fiuk és négy lányuk:

Gáspár gyermektelenül halt meg. Borbála alighanem Losonczy III. Zsigmondhoz, Erzse pedig Zólyomy I. Miklóshoz ment feleségül.

Homonnai Drugeth VIII. János és utódai[szerkesztés]

Homonnai Drugeth VIII. Jánost és öccsét, Gáspárt 1492-ben bepanaszolták amiatt, hogy (állítólag) többeket megsebesítve megrohanták a lechnitzi karthauzi kolostort, és az egyházi ékszereket „feldúlták”. Alighanem vétségük helyrehozatalául adományozták 1505-ben a pálosok ungvári kolostorának a pontosabban nem azonosított Horgastót (ez a középkorban — Hargastó alakban is — gyakori földrajzi név volt). VIII. János 1511-ben megerősítette az összes olyan adományt, amelyekkel ő vagy elődei e kolostort támogatták. Még 1495 előtt eljegyezte Szapolyai Krisztinát, akivel nászajándékként a Zemplén megyei Barkó várát kapta. Eɡy leányuk és hat fiuk születettː

1542. február 14-én Patakon három testvér:

szövetségre lépett:

Homonnai Drugeth I. György és Tarczay Anna leszármazottai:

  1. Forgách Andráshoz,
  2. Pálffy Ferenchez, illetve
  3. Bercsényi Miklóshoz.

A család címere[szerkesztés]

Drugeth Vilmos címere[6]

A Drugethek címere egy tojás alakú pajzs volt, melyben a csikolat (fascia) alatt három, fölötte négy seregély látható. A pajzs fölötti sisak koronájából két szárny nyúlik ki és mindkét szárnyon a pajzs ábrája (hét seregély) látható.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]