Perényi Péter (koronaőr)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perényi Péter
Perényi Péter.jpg
a Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
15261529
Előd Szapolyai János
Utód Báthory István

Született 1502
Elhunyt 1548. január (45-46 évesen)

Szülei Perényi Imre
Gyermekei Perényi Gábor (országbíró)
Foglalkozás Erdélyi vajda
Vallás római katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Perényi Péter témájú médiaállományokat.
Perényi Péter, Agustin Hirschvogel korabeli rézmetszete
Perényi Péter aláírása

Perényi Péter (1502 körül – 1548 januárja) koronaőr, erdélyi vajda. Perényi Imre nádor fia, Ferenc püspök testvére.

Életrajza[szerkesztés]

Perényi Péter 1502-ben született Báthory Magdolna és Perényi Imre házasságából. Apja családjának ősei a 13. században emelkedtek egy Hernád-völgyi német hospesfalu, az Abaúj vármegyei Perény lakói közül a köznemesek sorába. Első említett ősük, Dobos Orbán III. Andrástól kapta birtokul a névadó helységet. A családtagok területeik gyarapítására törekedtek, Péter nagyapja, Perényi István zempléni főispán, főasztalnok azonban felségsértés miatt elvesztette birtokait.

Perényi Péter szobra a siklósi várban, Krisztiáni Sándor alkotása

István fia, Perényi Imre Terebes, Füzér, Csorbakő és Újvár birtokában elegendő erővel rendelkezett a család újbóli felvirágoztatásához. Befolyása növekedett az udvarban, Abaúj vármegye örökös főispánja, majd az ország nádora lett, ezzel Perényiék eddig el nem ért rangra emelkedtek. Imre tevékenyen részt vett a Habsburg–Jagelló házassági szerződés létrejöttében, szolgálatai fejében német-római szent birodalmi hercegi címet nyert. A család az ország egyik legnagyobb birtokosává vált a Délvidéken Valpó, valamint a baranyai Siklós, a hevesi Debrő és a borsodi Ónod megszerzésével.

Perényi Imre nádor 1519-ben bekövetkezett halála után Péter lépett örökébe mint temesi és Abaúj vármegyei főispán, valamint temesvári főkapitány. Még ugyanebben az évben koronaőr lett. Jelen volt 1526-ban a mohácsi csatában. Előbb Szapolyai János király híve. 1526-ban erdélyi vajda és Abaúj vármegye főispánja is lett (a főispáni és az örökös főispáni rang nem ugyanaz, lehetett párhuzamosan is viselni a kettőt).

1526 és 1527 között harcolt a Cserni Jován vezette bácsi szerb felkelők ellen. A vezérüktől a szőlősi csatában vereséget szenvedett, de néhány hónap múlva Czibak Imrével Szeged mellett döntő vereséget mért a rácokra.

Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a koronaőr a török elől Trencsénbe vitte a Szent Koronát. A székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én Szapolyai Jánost választotta királlyá, és november 11-én I. János néven meg is koronázták. A koronázást követően Perényi Péter koronaőr ahelyett, hogy megszokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és ott rejtegette. 1527. november 3-án I. Ferdinándhoz pártolt és a magyar koronát kiszolgáltatta az osztrák főhercegnek, aki az érvényes államszerződések értelmében törvényes trónigénylő volt. Jutalmul Sárospatakot és az egri püspökség javainak haszonélvezetét kapta.

Perényi 1527. november 11-én, Székesfehérvárott újra letette a koronaőri esküt, aminek fennmaradt a szövege:

Szulejmán szultán átadja a Szent Koronát Szapolyainak
A rám ruházott tisztséget ellátom, a Szent Koronát és tartozékait társammal, István nádorral együtt Visegrád várában hűségesen megtartom és megőrzöm. A várban levő várnagyomat és más embereimet hűségben tartom, s szorgalomra intem. István nádornak sem nyiltan, sem titokban, sem csellel nem ártok, sőt minden erőmmel megvédem tisztségét, és hasznát előmozdítom. A szent koronát István nádor akarata és beleegyezése nélkül Visegrád várából semmi szín alatt el nem viszem. A várban levő várnagyomat a nádor tudta nélkül ki nem cserélem; ha erre mégis szükség lenne, új várnagyot csak a nádor tudtával állítok. Sohasem tartok nagyobb számú katonát a Visegrádi várban, mint testvérem, kivéve, ha a vár vagy a korona veszélybe kerülne. Ebben az esetben is nagyobb számú emberemet közös felügyelet alá helyezem. Isten engem úgy segéljen és minden szentjei.
A Szent Korona és tartozékai

Ferdinánd megkoronázása után Perényi először Siklós várába vitte a koronát, majd 1529-ben néhány száz fős kísérettel, Sárospatakra hurcolta. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött a Szent Koronát szállító csapaton Kajdacsnál. Szerecsen a koronát átadta Szapolyai János király egy másik hívének, lindvai Bánfi Jánosnak és ezután azt a szlavóniai Körös vármegyében fekvő Šopron[1]nevű várában őrizték. Ezzel Szapolyai János (I. János) választott magyar király kezébe került a Szent Korona, aki nem sokkal később augusztus 18-án, Perényi Pétert a magyar Szent Koronával együtt átadta I. Szulejmán oszmán szultánnak, ő maga pedig hűbéri kézcsókkal elismerte a szultán magyarországi uralmát.[2][3][4]

Perényi 1529-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára feleségül és kísérte Magyarországra Izabella királynét. 1540-ben azonban újra Ferdinándhoz szegődött, aki kinevezte királyi kancellárjává.

1542-ben gyanúba került, hogy a török fennhatóságának elismerésével maga számára akarja a trónt megszerezni, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta. Perényi a reformáció támogatója volt.

Családja[szerkesztés]

Két házasságában öt gyermeke született. Első felesége bethlenfalvi Thurzó Margit, a második Székely Klára volt.

Egyik fia, Perényi Ferenc török fogságba került és semmi egyebet nem tudni róla, másik fia, Perényi Gábor – bár fiatalon, 35 éves korában meghalt – nagy karriert futott be. Egy harmadik fia, Miklós váci püspök lett. Két további leánya Erzsébet és Borbála.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benda Kálmán-Fügedi Erik: A magyar korona regénye, Magvető, Budapest, 1979, ISBN 9632709004
  2. Puskár Anett: Perényi Péter politikai pályafutása, mek.oszk.hu
  3. Magyar Koronaőrök Egyesülete, koronaorseg.hu
  4. Puskár Anett: Szapolyai János és Perényi Péter

További információk[szerkesztés]