Salerno
| Salerno | |||
 | |||
| A város látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Campania | ||
| Megye | Salerno (SA) | ||
| Védőszent | Máté apostol | ||
| Irányítószám | 84100 | ||
| Körzethívószám | 089 | ||
| Forgalmi rendszám | SA | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 133 970 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 2 484 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 4 m | ||
| Terület | 58 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Salerno
Pozíció Olaszország térképén
| |||
| é. sz. 40° 41′, k. h. 14° 46′Koordináták: é. sz. 40° 41′, k. h. 14° 46′ | |||
 | |||
| Elhelyezkedése Salerno térképén | |||
| Salerno weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salerno témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Salerno város (közigazgatásilag comune), egyben megyeszékhely, Campania régióban, az azonos nevű öböl partján. Lakosságát tekintve Nápoly után a második legnagyobb város a régióban.
A város három jól elkülöníthető zónára oszlik: a középkori szektorra, a 19. századi városrészre és a világháború utáni sűrűn lakott területre, számos lakótömbjével.[2]
A 11. és 12. században itt létesült az első középkori orvosi egyetem, a kora középkor legfontosabb egészségügyi oktatási intézménye, a Schola Medica Salernitana. 1943-ban, a második világháború idején ide menekült az olasz király, miután különbéke-tárgyalások kezdődtek Olaszország és a szövetségesek között. Itt alakult meg a rövid életű „déli kormány”. Az Avalanche hadműveletben, az olaszországi partraszállás során (1943. szeptember 9.) a szövetségesek Salerno mellett is tettek partra csapattesteket.
Fekvése[szerkesztés]
A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Baronissi, Castiglione del Genovesi, Cava de’ Tirreni, Giffoni Valle Piana, Pellezzano, Pontecagnano Faiano, San Cipriano Picentino, San Mango Piemonte és Vietri sul Mare.
Története[szerkesztés]
Salerno területén valószínűleg már a történelem előtti időkben is laktak. Az emberi jelenlét első biztos jelei a I. e. 9 és 6. század közti időszakból származnak. Az Irno folyón túl fekvő szamnisz-etruszk Irna város a mai salernói Fratte városnegyed helyén terült el. Fontos csomópontja volt az etruszkok kereskedelmi életének Poseidonia és Elea görög gyarmatokkal.
Miután a rómaiak benyomultak Campaniába, Irna hanyatlásnak indult. A rómaiak i. e. 194-ben megalapították saját városukat Salernumot. Katonai funkcióit az új város hamar elvesztette és kereskedelmi központtá vált. A Via Popilia kötötte össze Rómával, amely innen dél irányban, Lucania és Rhegium felé haladt tovább.
A régészek feltárta leletek virágzó, élettel teli városra utalnak. Diocletianus császár uralkodása idején, a 3. század végén Salernum Bruttia és Lucania provincia közigazgatási központja lett.
Fontos központ volt az 5. században, amikor a keleti gótok uralták Itáliát.
A következő évszázadban Bizánc a gót háborúkban legyőzte a gótokat, de uralma csak 15 évig tartott (553 és 568 között), mert az északról érkező longobárdok rövid idő alatt szinte egész Dél-Itáliát ellenőrzésük alá vonták. Mint más déli tengerparti városokat (Gaeta, Sorrento, Amalfi), az új hódítók kezdetben Salernót is elkerülték. Csak 646-ban esett el és egy hercegség központja lett.
Magyar vonatkozások[szerkesztés]
Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király seregével Nápoly felé haladva Eboli városában akart megszállni. Salerno városából azonban követek érkeztek hozzá, hogy ha akarja, akkor könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak egy darab gályát küldött annak védelmére. Így Lajos Eboliból Salerno alá vágtatott mintegy száz lovagjával, és a városon kívül bevárta a seregét.
Idővel a jelzett nápolyi gálya is befutott a kikötőbe, de a magyarokat meglátva inkább visszafordult. Így a város megnyitotta kapuit a magyar király előtt: ünnepélyes küldöttséget menesztettek ki eléje. Lajos nagylelkűen bánt a meghódolt várossal: hogy az esetleges atrocitásoknak elejét vegye, katonáinak szigorúan előírta, hogy a városba fegyveresen nem mehetnek be. A magyar király négy napot töltött Salerno városában, közben fogadta a környékbeli városok, Amalfi, Ravello, Scala, Castellamare hódolatát.[3]
Márai Sándor második olaszországi tartózkodása idején (1967-1980) Salernóban lakott feleségével.
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
- Katedrális (Duomo)
- San Pietro in Vinculis-templom
- Sant’Augustine-templom
- Sant’Apollonia-templom
- Castello di Arechi
- Palazzo D’Avossa
Oktatás[szerkesztés]
A salernói orvosiskola a Schola Medica Salernitana Európa legrégebbi középkori orvosi iskolája, amely szintetizálta a görög, a latin, az arab és a zsidó orvostudományt.[4] A 11. és 12. század között létesült a kora középkor legfontosabb egészségügyi oktatási intézménye volt. A közvetlen közelben fekvő Monte Cassinó-i bencés anyakolostor egyfajta kezelőhelyet tartott fenn Salernóban. Határozott fellendülést hozott az orvosiskola életébe, hogy az észak-afrikai fűszer- és gyógynövény-kereskedő, Constantinus Africanus 1080 körül belépett a Monte Cassino hegyén fekvő kolostor tagjai közé. Jelentős mennyiségű orvostudományi művet hagyott hátra a szerzeteseknek. Az ő tudományos hagyatéka vált a salernói iskola alapvető tananyagává, irányadóan befolyásolva a nyugati orvostudomány fejlődését. Jelentősége a 13. században kezdett hanyatlani, amikor a franciaországi Montpellier-ben is orvosi egyetem nyílt.
1944-ben „Giovanni Cuomo” néven alapítottak egyetemi intézetet Salernóban, amely 1968-ban közegyetemmé vált. Az egyetemisták száma gyorsan emelkedett. Ma a két egyetemi kampusz (Fisciano és Baronissi) tíz karán 40 ezer diák tanul.
Gazdaság[szerkesztés]
A város gazdasága a turizmusra és a szolgáltatásokra épül, a helyi ipar jórésze nem élte túl az 1970-es évek válságát (kivéve a kerámiakészítést és az élelmiszeripart).
Salerno a Tirrén-tenger egyik legforgalmasabb kikötője. Évente 7 millió tonna áru halad itt keresztül, ennek 60%-a konténerekben.
A város híres szülöttei[szerkesztés]
- Nicola Abbagnano, filozófus
- Mario Ajmone Cat, az olasz hadsereg parancsnoka
- Giovanni Amendola, újságíró, politikus
- Andrea Fortunato, labdarúgó
- Renato Raffaele Martino, Kardinális
- Thomas von Salerno (1420 – 1480), író
- Germano Milite, művész
Testvérvárosok[szerkesztés]
Panoráma[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
- ↑ Salerno. web.archive.org, 2007. augusztus 21. [2007. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 158-159. oldal
- ↑ Horváth Jenő: Évszámok könyve I. Őskor, ókor, középkor Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest
Források[szerkesztés]
- Horváth Jenő: Évszámok könyve I. Őskor, ókor, középkor Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2001
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Salerno témájú kategóriát.
