Conca dei Marini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  Az Amalfi-part
világörökségi helyszín része
Conca dei Marini
A concai kikötő
A concai kikötő
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeSalerno (SA)
Védőszent Páduai Szent Antal
Hivatalos ünnep patronal festival (június 13.)
Irányítószám 84010
Körzethívószám 089
Forgalmi rendszám SA
Népesség
Teljes népesség673 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség697 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület1 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Conca dei Marini (Olaszország)
Conca dei Marini
Conca dei Marini
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′Koordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′
Elhelyezkedése Salerno térképén
Elhelyezkedése Salerno térképén
Conca dei Marini weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Conca dei Marini témájú médiaállományokat.

Conca dei Marini község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO világörökségének.

Fekvése[szerkesztés]

A település a Conca-fok (Capo di Conca) területén épült ki, Amalfi városától mintegy 5 km-re Positano irányában.

Történelme[szerkesztés]

Eredetéről nem léteznek pontos adatok. Valószínűleg az etruszkok alapították Cossa név alatt. Első említése i. e. 481-ből származik, amikor a rómaiak hódították meg. Az akkor még kis halászfalu egyik fontos támaszpontjuk volt a pun háborúkban, a polgárháborúk idején azonban Pompeiust támogatta.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a települést az Amalfi Köztársaság kebelezte be, ezáltal részesévé vált a földközi-tengeri kereskedelemnek. Ebben az időszakban épült fel hajógyára is. A köztársaság bukása után a 11. században a település a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett.

1861-ben az egyesült Olasz Királyság része lett, ekkor már csupán kis halászfalu volt, egykori jelentőségét teljesen elveszítette. A két világháború között egyesítették a szomszédos Furoréval, a második világháború után azonban visszanyerte önállóságát. Napjainkban gazdaságának legfőbb mozgatórugója a turizmus valamint továbbra is a halászat.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • A concai kikötő (Marina di Conca) egy kis öbölben fekszik és a helyi halászok kikötőjeként szolgál. A turizmus fellendülésével azonban egyre több jacht is megfordul benne.
  • A Capo di Conca-őrtorony (más néven szaracén torony vagy fehér torony) egy 15. században épült erődítmény, amelyet a török kalózok támadásai elleni védelem céljából építettek.
  • A Smaragd-barlang (Grotta dello Smeraldo) egy félig vízalatti karsztbarlang a kis félsziget nyugati részén, amelyben az Anacapri mellett található Kék Barlanghoz hasonló jelenségek zajlanak le. Itt a fénytörés következtében a napfény nem kékre, hanem zöldre festi a barlang vizét és belsejét. 1932-ben fedezte fel Luigi Buonocore, egy helyi tengerész. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas.
  • A Santa Maria di Grado-templom a 9. században épült, majd a 10. században újjáépítették egy földrengés pusztításai után. A templom érdekessége a majolikával burkolt kupolája. Hozzá tartozik a Santa Rosa da Lima-kolostor.
  • A San Giovanni Battista-templom 1416-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Napjainkban Sant’Antonio di Padova-templom név alatt ismert, miután 1694 óta Páduai Szent Antal Conca hivatalos védőszentje.
  • A San Pancrazio Martire-templom 1370-ben épült, 1543-ban a török kalózok kifosztották. A kalózok által elpusztított harangtornyot 1908-ban építették újra.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)

További információk[szerkesztés]