Eboli
| Eboli | |
 | |
| Eboli központja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Salerno (SA) |
| Frazionék | Boscariello, Campolongo, Casarsa, Cioffi, Corno d'Oro, Prato, San Nicola Varco, Santa Cecilia, Sant'Andrea |
| Irányítószám | 84025 |
| Körzethívószám | 0828 |
| Forgalmi rendszám | SA |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 40 058 fő (2018. jan. 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 262 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Terület | 138 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 Eboli
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 40° 37′, k. h. 15° 03′Koordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 15° 03′ | |
 | |
| Elhelyezkedése Salerno térképén | |
| Eboli weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eboli témájú médiaállományokat. | |
Eboli község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Sele folyó síkságán fekszik. Határai: Albanella, Battipaglia, Campagna, Capaccio, Olevano sul Tusciano és Serre.
Története[szerkesztés]
Már a neolitikumban lakott vidék volt, ennek bizonyítéka egy korabeli múmia, amelyet a községhez tartozó Corno d’Oro településen fedeztek fel. Ebolit görög telepesek alapították Efiura néven, amely Korinthosz ősi megnevezése is egyben. A legendák szerint Ebalósz, Szebetidész nimfa és Télon, ciprusi király fia alapította (erről Vergilius is említést tett az Aeneis című eposzában). A rómaiak uralma alatt előbb Eburae, majd Eburum név alatt ismerték, a városnak municípiumi rangja volt, lakosai pedig cives romani-ként saját városvezetéssel rendelkeztek. A középkorban feudális birtok volt. Az olaszországi fasizmus idején a környező mocsarakat lecsapolták, így jelentősen megnőtt a mezőgazdaságilag művelhető területek aránya. 1980-ban a hirpiniai földrengés súlyosan megrongálta a város épületeit, hiszen epicentruma mintegy 10 km távolságra volt a várostól. Az várost az 1990-es évek közepére sikerült helyreállítani.
Magyar vonatkozások[szerkesztés]
Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király seregével Nápoly felé haladva érintette Eboli városát. A király itt akart megszállni, de Salerno városából követek érkeztek hozzá, hogy ha akarja, akkor könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak minimálisan gondoskodott a védelméről. Így Lajos Eboliból Salerno alá vonult.[2]
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
- San Francesco kolostoegyüttes (1286)
- San Pietro alli Marmi-templom (1076)
- SS. Cosma e Damiano-templom (1771)
- Sant’Antonio Abate-kolostor (14. század)
- San Biagio-templom (14. század)
- Santa Maria della Pietà-templom (12. század)
- San Nicola de Schola Graeca-templom (12. század)
- Castello Colonna (11. század)
- Palazzo Martucci (15. század)
- Palazzo de Consulibus (16. század)
- Palazzo Paladino La Francesca (15. század)
- Palazzo Romano Cesareo (12. század)
- Palazzo Campagna (16. század)
- Palazzo Romano (19. század)
- Palazzo Novella (15. század)
- Palazzo Corcione (15. század)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Istat. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
- ↑ Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 158. oldal
Források[szerkesztés]
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Eboli témájú kategóriát.
|
