Aquara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aquara
Aquara látképe
Aquara látképe
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Salerno (SA)
Frazionék Mainardi
Irányítószám 84020
Körzethívószám 0828
Forgalmi rendszám SA
Népesség
Teljes népesség 1511 fő (2017. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 500 m
Terület 32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aquara (Olaszország)
Aquara
Aquara
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 26′, k. h. 15° 16′Koordináták: é. sz. 40° 26′, k. h. 15° 16′
Elhelyezkedése Salerno térképén
Elhelyezkedése Salerno térképén
Aquara weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquara témájú médiaállományokat.

Aquara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Alburni-hegység lábainál fekszik, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén.

Története[szerkesztés]

Aquarát az ókorban alapították görög telepesek. A legendák szerint nevét a központjában fakadó tiszta vízű forrás után kapta. A későbbiekben az etruszkok, lucaniaiak, szamniszok, majd a rómaiak fennhatósága alá került. A népvándorlások korában a gótok foglalták el a vidéket, őket a longobárdok követték, akik a Salernói Hercegséghez csatolták. 1076-ban Robert Guiscard csapatai elfoglalták és a Szicíliai Királyság része lett. A következő századokban egy báróság központja volt. A 12. században a leccei grófok fennhatósága alá került, majd a 14. századtól Anjou királyi birtok lett. 1417-ben II. Johanna nápolyi királynő Tommaso Sanseverinónak, Marsico grófjának ajándékozta. Fia és örököse Guglielmo Sanseverino részt vett a II. Ferdinánd aragóniai király elleni összeesküvésben, ezért elveszítette a birtokot, amely ismét a király tulajdonába került. 1504-ben a királyi flotta kapitánya, Gonzalo de Cordoba kapta ajándékba szolgáltaiért. A 19. század elejéig többször is hűbérurat váltott. 1811-ben lett önálló település amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Utolsó birtokosa Vincenzo Troiano volt.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • a 12. században épült Palazzo ducale (Hercegi palota)
  • a 11. században, a longobárd Desiderius püspök által alapított San Pietro bencés kolostor
  • egy i. e. 1. században épült római villa maradványai
  • a 17. század végén, barokk stílusban épült San Rocco-kápolna (Szent Rókus-kápolna)
  • a 15. század elején épült Santa Maria del Carmelo-templom és a hozzá tartozó egykori karmelita kolostor épületei

Források[szerkesztés]

  1. Istituto Nazionale di Statistica

További információk[szerkesztés]