Aquara
| Aquara | |
 | |
| Aquara látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Salerno (SA) |
| Frazionék | Mainardi |
| Védőszent | Lucido di Aquara |
| Irányítószám | 84020 |
| Körzethívószám | 0828 |
| Forgalmi rendszám | SA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1476 fő (2018. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 59 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 500 m |
| Terület | 32 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 Aquara
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 40° 26′, k. h. 15° 16′Koordináták: é. sz. 40° 26′, k. h. 15° 16′ | |
 | |
| Elhelyezkedése Salerno térképén | |
| Aquara weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aquara témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aquara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A község a Alburni-hegység lábainál fekszik, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén.
Története[szerkesztés]
Aquarát az ókorban alapították görög telepesek. A legendák szerint nevét a központjában fakadó tiszta vízű forrás után kapta. A későbbiekben az etruszkok, lucaniaiak, szamniszok, majd a rómaiak fennhatósága alá került. A népvándorlások korában a gótok foglalták el a vidéket, őket a longobárdok követték, akik a Salernói Hercegséghez csatolták. 1076-ban Robert Guiscard csapatai elfoglalták és a Szicíliai Királyság része lett. A következő századokban egy báróság központja volt. A 12. században a leccei grófok fennhatósága alá került, majd a 14. századtól Anjou királyi birtok lett. 1417-ben II. Johanna nápolyi királynő Tommaso Sanseverinónak, Marsico grófjának ajándékozta. Fia és örököse Guglielmo Sanseverino részt vett a II. Ferdinánd aragóniai király elleni összeesküvésben, ezért elveszítette a birtokot, amely ismét a király tulajdonába került. 1504-ben a királyi flotta kapitánya, Gonzalo de Cordoba kapta ajándékba szolgáltaiért. A 19. század elejéig többször is hűbérurat váltott. 1811-ben lett önálló település amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Utolsó birtokosa Vincenzo Troiano volt.
Népessége[szerkesztés]
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói[szerkesztés]
- a 12. században épült Palazzo ducale (Hercegi palota)
- a 11. században, a longobárd Desiderius püspök által alapított San Pietro bencés kolostor
- egy i. e. 1. században épült római villa maradványai
- a 17. század végén, barokk stílusban épült San Rocco-kápolna (Szent Rókus-kápolna)
- a 15. század elején épült Santa Maria del Carmelo-templom és a hozzá tartozó egykori karmelita kolostor épületei
Források[szerkesztés]
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
További információk[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquara témájú kategóriát.
|
