Palocsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palocsa (Plaveč)
Palocsa látképe
Palocsa látképe
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rang község
Első írásos említés 1269
Polgármester Štefan Murcko
Irányítószám 065 044
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség1804 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség111 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság501 m
Terület16,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palocsa (Szlovákia)
Palocsa
Palocsa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″
Palocsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Palocsa témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Palocsa (szlovákul Plaveč, lengyelül Pławiec, németül Plautsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Hozzá tartozik Kozelec és Palocsaváralja is.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 20 km-re délkeletre, a Poprád partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település valószínűleg már a 12. században is létezett, amikor Kálmán király határőröket telepít erre a vidékre, mely az akkori Magyarország határvidékét képezte.

Palocsát 1269-ben említik először, amikor IV. Béla király Bohumír lovagnak adja Nádasd falut és a hozzá tartozó Palocsa és Zsigra településeket. V. István király később a palocsai uradalmat Detre fia Arnoldnak adja, azonban csak 1294-ig maradt a család birtoka, mert ekkor III. András király elcserélte a szepesi Svábfalva birtokával. A falu története a vár felépülése után szorosan kapcsolódik a vár történetéhez.

A várat a 13. század második felében építtette Szepesi Detre fia Arnold, a Sváby család őse a Kassa-Eperjesi út, valamint a Tarca és a Poprád völgyének ellenőrzésére. A vár alatt az úton vámot is szedtek. 1294-től cserével a királyé, majd 1317-től 1342-ig a Drugetheké, ezután a század második felében ismét a királyé a sárosi ispánság tartozékaként. A 14. század végén a várat a Bebek család szerezte meg, eközben a település mezővárossá fejlődött. 1427-ben jobbágyai 76 porta után adóztak, ezzel a közepes nagyságú városok közé számított. 1433 és 1460 között a várat husziták uralták, ekkortájt – 1456-ban – a város jobbágyai fellázadtak az adóterhek miatt. 1474-ben megint a husziták a vár urai.

A 15. század végén és a 16. század elején a Szapolyiaké, majd 1505-ben vétel útján Lomnici Horváth Mihály a birtokosa. A város további fejlődésén nagyot lendített, hogy 1505-ben vásártartási jogot kapott. 1600-ban 44 háza, vámszedőhelye, malma, temploma, plébániája és iskolája mellett a birtokos Horváth családnak két kúriája is állt a településen. 1631-ben jobbágyai ismét fellázadtak az elviselhetetlen adóterhek ellen. A várat 1707-ben a császáriak sikertelenül ostromolták. 1756-ban a város egy tűzvészben szinte teljesen leégett. A 18. században a Horváth család birtokolta. 1787-ben 64 háza állt.

Palocsa várának romjai a falu felett

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PALOCSA. Plavec. Tót mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Báró Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poprád vize mellett, hajdani Várának szomszédságában, Ispotállya is van, határja soványos, vagyonnyai sem nevezetesek, második osztálybéli.”[2]

A 19. században a Salamon család tulajdonában találjuk. 1828-ban 130 ház állt a településen. Az 1830-as években restaurálták a várat és lakható várkastéllyá alakították át.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Palocsa Plavec, tót m. v., Sáros vmegyében, a Poprád mellett, melly itt hajózható, Szebenhez észak-nyugotra 2 1/2 mfdnyire: 984 kath., 2 evang., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Fűrész- és lisztmalom. Sovány szántóföld. Fenyves erdő. A várossal átellenben a Poprád jobb partján egy hegyen láthatni régi várát, melly most is lakható állapotban van. F. u. b. Palocsay-Horváth. Ut. p. Ó-Lubló.”[3]

A vár 1856-ban kiégett, azóta pusztul. A 20. század elején sajtgyár és kőbánya nyílt Palocsán, lakói emellett főként mezőgazdaságból éltek. A trianoni diktátumig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott, azután az új csehszlovák állam része lett.

Palocsát 1945. január 23-án foglalta el a szovjet hadsereg, a harcok során 41 lakóház, 145 pajta és 81 egyéb gazdasági épület vált a tűz martalékává. 1948-ban az árvíz okozott nagy károkat. 1957-ben megalakult a földműves szövetkezet, 1958-ban felépült az új alapiskola, 1967-ben pedig a művelődési ház. 1973-ban új híd épült a Poprádon. 1985-ben tűzoltó egyesület alakult, 1988-ban megépült az új sportpálya, 1990-ben pedig kiépült a vízvezeték-hálózat.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben a falut 1177-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1830 lakosából 1817 szlovák volt.[4]

2011-ben 1854 lakosából 1810 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]