Palocsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palocsa (Plaveč)
Palocsa látképe
Palocsa látképe
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Sáros
Rang község
Első írásos említés 1269
Polgármester Štefan Murcko
Irányítószám 065 044
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség 1854 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 111 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 501 m
Terület 16,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palocsa (Szlovákia)
Palocsa
Palocsa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 40″, k. h. 20° 50′ 30″
Palocsa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palocsa témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Palocsa (szlovákul Plaveč, lengyelül Pławiec, németül Plautsch) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Kozelec és Palocsaváralja tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 20 km-re délkeletre a Poprád partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település valószínűleg már a 12. században is létezett, akkor amikor Kálmán király határőröket telepít erre a vidékre, mely az akkori Magyarország határvidékét képezte. Palocsát 1269-ben említik először, amikor IV. Béla király Bohumír lovagnak adja Nádasd falut és a hozzá tartozó Palocsa és Zsigra településeket. V. István király később a palocsai uradalmat Detre fia Arnoldnak adja, azonban csak 1294-ig maradt a család birtoka, mert ekkor III. András király elcserélte a szepesi Svábfalva birtokával. A falu története a vár felépülése után szorosan kapcsolódik a vár történetéhez.

A várat a 13. század második felében építtette Szepesi Detre fia Arnold a Sváby család őse a Kassa-Eperjesi út, valamint a Tarca és a Poprád völgyének ellenőrzésére. A vár alatt az úton vámot is szedtek. 1294-től cserével a királyé, majd 1317-től 1342-ig a Drugetheké, ezután a század második felében ismét a királyé a sárosi ispánság tartozékaként. A 14. század végén a Bebek család szerezte meg. 1433 és 1460 között, majd 1474-ben a husziták az urai. A 15. század végén és a 16. század elején a Szapolyaiaké, majd 1505-ben vétel útján Lomnici Horváth Mihály a birtokosa. 1707-ben a császáriak sikertelenül ostromolták, az 1830-as években restaurálták és lakható várkastéllyá alakították át, de 1856-ban kiégett, azóta pusztul.

Palocsa várának romjai a falu felett

Palocsa a 14. század végére mezővárossá fejlődött. 1427-ben jobbágyai 76 porta után addóztak, ezzel a közepes nagyságú városok közé számított. További fejlődésén nagyot lendített, hogy 1505-ben vásártartási jogot kapott. 1600-ban 44 háza, vámszedőhelye, malma, temploma, plébániája és iskolája mellett a birtokos Horváth családnak két kúriája is állt a településen. 1456-ban és 1631-ben jobbágyai fellázadtak az elviselhetetlen adóterhek ellen. 1756-ban a város egy tűzvészben szinte teljesen leégett. Birtokosai a 18. században a Horváth, a 19. században a Salamon családok voltak. 1787-ben 64, 1828-ban 130 ház állt a településen. A 20. század elején sajtgyár és kőbánya nyílt Palocsán, lakói emellett főként mezőgazdaságból éltek.

Vályi András szerint „PALOCSA. Plavec. Tót mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Báró Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poprád vize mellett, hajdani Várának szomszédságában, Ispotállya is van, határja soványos, vagyonnyai sem nevezetesek, második osztálybéli.” [2]

Fényes Elek szerint „Palocsa Plavec, tót m. v., Sáros vmegyében, a Poprád mellett, melly itt hajózható, Szebenhez észak-nyugotra 2 1/2 mfdnyire: 984 kath., 2 evang., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Fűrész- és lisztmalom. Sovány szántóföld. Fenyves erdő. A várossal átellenben a Poprád jobb partján egy hegyen láthatni régi várát, melly most is lakható állapotban van. F. u. b. Palocsay-Horváth. Ut. p. Ó-Lubló.” [3]

A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott, azután az új csehszlovák állam része lett. Palocsa 1945. január 23-án szabadult fel, a harcok során 41 lakóház, 145 pajta és 81 egyéb gazdasági épület vált a tűz martalékává. 1948-ban az árvíz okozott nagy károkat. 1957-ben megalakult a földműves szövetkezet, 1958-ban felépült az új alapiskola, 1967-ben pedig a művelődési ház. 1973-ban új híd épült a Poprádon. 1985-ben tűzoltóegyesület alakult, 1988-ban megépült az új sportpálya, 1990-ben pedig kiépült a vízvezeték-hálózat.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben a falunak 1177, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1830 lakosából 1817 szlovák volt.[4]

2011-ben 1854 lakosából 1810 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]