Hársád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hársád (Litmanová)
Ltmanowa GL1.2.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rang község
Első írásos említés 1412
Polgármester Ján Kormaník
Irányítószám 065 31
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség637 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság656 m
Terület17,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hársád (Szlovákia)
Hársád
Hársád
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 22′ 11″, k. h. 20° 37′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 11″, k. h. 20° 37′ 20″
Hársád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hársád témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ltmanowa GL1.2.jpg
Commons:Category:Litmanová
A Wikimédia Commons tartalmaz Hársád témájú médiaállományokat.

Hársád (1899-ig Litmanova, szlovákul Litmanová, németül Littmannsau) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 9 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu a 15. században keletkezett. 1412-ben „Litmanova” néven említik először, ekkor a lublói uradalom része volt. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. 1570-ben a zálogbirtok lengyel tartományfőnöke az elnéptelenedett települést Peter Wiszlowskynak adja, aki 9 ruszin családot telepített ide és 12 évi adómentességet adott nekik. A falu lakossága fokozatosan nőtt, nemsokára már 60 jobbágytelek volt a községben. 1772-ben visszakerült a Habsburg Birodalomhoz.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LITLANOVA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lublónak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.[2]

1822-ben lakói fellázadtak a robot ellen. 1828-ban 162 ház volt a faluban 1185 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Littmanova, orosz falu, Szepes vmegyében, a magurai járásban, hegyek közt egy völgyben, Lőcséhez 9 óra. Van 1150 görög, 50 római kath. lakosa, görög kath. anyatemploma, 5 urbéri telke. Az uraságnak az erdőn kivül majorsági birtoka nincs. Agyagos földe terem árpát, zabot, burgonyát, káposztát, répát. Birja a Neskó család.[3]

Lakói főként drótozással, üvegezéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1869-ben 956 lakosa volt.

1910-ben 869, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2011-ben 640 lakosából 527 szlovák és 84 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu festői környezetben, fehér mészkősziklák között fekszik.
  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1778-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
  • Az Eliásovka déli lejtőjén álló fakápolna búcsújáróhely, itt jelent meg a Szűzanya két falubeli kislánynak.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]