Poprádremete

	Poprádremete (Mníšek nad Popradom)
	; Poprádremete címere
	; Poprádremete címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1323
Polgármester	Peter Žemba
Irányítószám	065 22
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	611 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	37 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	439 m
Terület	17,79 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 24′ 48″, k. h. 20° 42′ 53″Koordináták: é. sz. 49° 24′ 48″, k. h. 20° 42′ 53″
	Poprádremete weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Poprádremete témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Remete (egyértelműsítő lap).

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Mníšek (egyértelműsítő lap).

Poprádremete (1899-ig Mnisek, szlovákul: Mníšek nad Popradom, németül: Remz, korábban Einsiedl) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Közúti határátkelőhely Nowy Sącz felé.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 15 km-re északra, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik. Pilhót csatolták hozzá. További településrészei: Brestovky, Kače, Medzibrodje, Pilhovcík, Skalná és Zľabina.

Története[szerkesztés]

A település a 14. század elején keletkezett, 1323-ban „Heremitoris” néven említik először. 1364-ben „Heremita” néven bukkan fel. Az ólublói uradalom része volt. 1412 és 1772 között a 13 szepesi várossal együtt zálogként Lengyelország része volt. 1412-ben egy útmenti kocsma volt a településen. A 16. század első felében a vlach jog alapján ruszin pásztornépekkel telepítették be.

A 19. század közepén területén nagyolvasztó épült. A vasművet az 1840-es években Karol Heyssl vásárolta meg. Lakói főként erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mnissek, pusztai tót és német falu, Szepes vmegyében, épen a határszélen, ugy hogy a helységbőli kilépés, belépés Gallicziába, a sandeczi országutban, saját postahivatallal (1843 óta) postaváltással Lublyó és Sandecz közt. Lakik itt: 70 r. kath., van két urasági épület, harminczad, korcsma, paplak. Templomát az itt folyó Poprád 1813-ki nagy árviz alkalmával aláásván, szétdűlt s most is romokban hever, és csak az oskola használtatik isteni szolgálatra. Urbériség itt nincs; a föld felette sovány, köves, hegyes, csupán zabot és burgonyát terem. Birja a Hellner család. 1847-ben készittetett a sandeczi roppant út, melly Lublyón, Granasztón, Pilkón, Mnisseken által 4 mfd. távolságra, mindig hegyoldalban visz. Ezelőtt csak két hegyfal közt levő patak melletti járatlan köves uton volt a közlekedés Szepes vmegye és Galliczia közt, melly pedig most is igen élénk.”^[2]

A vasmű 1867-ig üzemelt. 1876-tól üveggyár, később fűrésztelep működött a községben. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 449, többségben ruszin lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.

2001-ben 702 lakosából 669 szlovák volt.

2011-ben 662 lakosából 645 fő szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma az 1780-as években épült. A háromhajós, késő román stílusú, klasszicista részletekkel épült templomot 1872-ben újították meg.