Máté (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Máté (Matysová)
Skanzem Lubovna.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1408
Polgármester Iveta Kundrátová
Irányítószám 065 46
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség 73 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság597 m
Terület10,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Máté (Szlovákia)
Máté
Máté
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 19′ 09″, k. h. 20° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 49° 19′ 09″, k. h. 20° 45′ 06″
Máté weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Máté témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Máté, (1899-ig Matyiszova, szlovákul: Matysová) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2011-ben 72 lakosából 53 szlovák és 17 ruszin volt.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól közúton 16 km-re, légvonalban 5 km-re északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

1408-ban "Mathezhaw" néven említik először a lublói vár birtokaként, abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Perényi Imrének adta. Nevét alapítójáról, egy Máté nevű soltészról kapta, aki a 14. század végén telepedett le itt. A település 1408 körül elpusztult, a 16. században ruszinokkal telepítették újra, ekkor a palocsai uradalomhoz tartozott. Birtokosai a Palocsai Horváthok a 17. század elején újabb telepítést végeztek. A 18. század elején járványok tizedelték a lakosságot. 1787-ben 58, 1828-ban 68 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, mészégetéssel, szövéssel foglalkoztak. 1846-ban tífusz, 1871-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított.

Vályi András szerint "MATISOVA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Poprád vize mellett, Héthárshoz 2 1/4 mértföldnyire, határja nehezen miveltetik. " [2]

Fényes Elek szerint "Matisova, orosz falu, Sáros vmegyében, Szepes vármegye szélén, ut. postája Lublyóhoz 1/4 mfd. 4 rom., 508 g. kath. lak. Gör. kath. paroch. Földe hideg, köves és sovány; fenyvese derék. F. u. Palocsai Horváth."[3]

1910-ben 494, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lengyelország lerohanása előtt 1939. augusztus 8-án előbb szlovák, majd német katonaság vonult be a faluba, mely 1945. január 24-én szabadult fel. A telefont és a vizet 1957-ben az áramot 1959-ben vezették be. Az autóbuszközlekedés 1960-ban indult meg, az utakat is ekkor portalanították. Kutúrháza 1969-ben épült.

2001-ben 88 lakosából 87 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1833-ban épült, 1938-ban megújították. Az ikonok közül több 17. századi festmény található a templomban.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]