Kislomnic
| Kislomnic (Lomnička) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1294 |
| Polgármester | Mária Oračková |
| Irányítószám | 065 03 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3239 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 280 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 615 m |
| Terület | 9,56 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 14′ 58″, k. h. 20° 34′ 10″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 58″, k. h. 20° 34′ 10″ | |
| Kislomnic weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kislomnic témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kislomnic (szlovákul Lomnička, korábban Malá Lomnica, németül Kleinlomnitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Ólublótól 15 km-re délnyugatra, Podolintól 3 km-re keletre, a Poprád jobb oldalán, a Lomnic-patak völgyében fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a szláv lom (= irtás) főnévből ered, mely eredetileg pataknév volt.
Története[szerkesztés]
A falut a 13. században a Görgeyek alapították, lakói földművesek voltak. 1294-ben említik először „Lompnicha” néven. 1329-ben „Kuslomnicha” megnevezéssel találjuk. Temploma 1360-ban már állt. 1511-ben „Miskalomnic” néven említik. Anyakönyveit 1741-től vezetik. A 18. században vászonfehérítője volt. 1787-ben 114 házában 492 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Lomnicz, Német falu Szepes Várm. földes Urai Görgei, és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Iglóhoz fél mértföldnyire, határja hegyes, és kőves, és más tulajdonságai egyenlők Kolacskóhoz.”[2]
A falu 1813-ban és 1887-ben leégett. 1828-ban 161 háza és 1160 lakosa volt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
1945-ben német lakosságát kitelepítették, helyükre főleg cigány családok települtek.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 701, még túlnyomórészt német lakosa volt.
2011-ben 2680 lakosából 1642 cigány és 531 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Alexandriai Szent Katalinnak szentelt római katolikus plébániatemploma 1300 körül épült, a 19. században klasszicista stílusban építették át. Madonna-szobra 1430 körül készült, emellett több gótikus szobra is van, melyek közül egy feszület Lőcsei Pál mester alkotása.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1801-ben Forberger Dániel evangélikus gimnáziumi tanár.
- Itt született 1833. február 15-én Melzer Jakab evangélikus lelkész, író, költő, történész, néprajzkutató.
- 1875 és 1882 között itt élt és alkotott Terézia Vansová szlovák írónő, aki a helyi evangélikus lelkész felesége volt. Emlékháza van a faluban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
További információk[szerkesztés]
Az Ólublói járás települései  | |
|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
