Lublókorompa
| Lublókorompa (Kremná) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1342 |
| Polgármester | Zdenka Šlampiaková |
| Irányítószám | 065 21 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 94 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 25 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 599 m |
| Terület | 4,15 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 21′ 25″, k. h. 20° 41′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 21′ 25″, k. h. 20° 41′ 50″ | |
| Lublókorompa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lublókorompa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Lublókorompa (1899-ig Lubló-Krempach, szlovákul: Kremná, korábban Krempachy, németül: Krempach) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Ólublótól 8 km-re északra fekszik.
Története[szerkesztés]
1342-ben említik először, az ólublói uradalom része volt. 1412 és 1772 között zálogként Lengyelországhoz tartozott. 1551-ben Zsigmond Ágost lengyel király vámszedési joggal ruházta fel és mentesítette az adófizetés alól. Vámállomása az egyik legfontosabb vám volt a Magyarországba menő kereskedelmi úton.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KREMBACH. vagy Krumpach. Német falu Szepes Vármegy. földes Ura Horváth Stantics Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Pilchonnak szomszédságában, és annak filiája, határjában legelője elég van, földgye ha trágyáztatik a’ rozsot is megtermi.”[2]
1828-ban 63 házában 456 lakos élt. A 19. században kisebb vasolvasztója működött.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Krempach, Szepes vm. orosz falu, ut. p. Lublyóhoz éjszakra 1 órányira: 61 romai, 400 g. kath., kik sok juhot és marhát tartanak. Görög anyaszentegyház. F. u. Aranyossy.”[3]
A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott. 1918-ban lengyel katonaság szállta meg, de végül Trianonban a települést Csehszlovákiának ítélték.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 203, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 121 szlovák lakosa volt.
2011-ben 105 lakosából 104 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Görögkatolikus temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. április 29.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk[szerkesztés]
Az Ólublói járás települései  | |
|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
