Szulin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szulin (Sulín)
Szulin temploma.
Szulin temploma.
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Rang község
Első írásos említés 1306
Polgármester Štefan Romaňák
Irányítószám 065 46
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség 371 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 425 m
Terület 20,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szulin (Szlovákia)
Szulin
Szulin
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 21′ 50″, k. h. 20° 45′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 21′ 50″, k. h. 20° 45′ 20″
Szulin weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szulin témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szulin, (szlovákul: Sulín) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Nagy- és Kisszulin 1960-as egyesítése. 2011-ben 371 lakosából 340 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól közúton 23 km-re északkeletre a lengyel határ mellett a Poprád jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Szulin a német jog alapján keletkezett az ólublói uradalom területén a 13. században. 1306-ban "Edusturnya" néven említik először a palocsai uradalom részeként, mai nevén először 1338-ban "villa Zolonk" alakban szerepel. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott, de a régi Szulin még a 15. században elnéptelenedett.

Nagyszulin a 16. század végén keletkezett a Szulin-pataktól nyugatra az ólublói uradalom területén. Vele egyidőben keletkezett Kisszulin is a pataktól keletre a palocsai uradalomhoz tartozó részen. Nagyszulint 1616-ban "villa Sulin" néven említik először. Lakói a betelepítéstől számított 9 évre adómentességet élveztek. 1758-ban 11 család lakta, akik erdei munkákból éltek. 1787-ben 22 háza volt 136 lakossal. 1828-ban 101 házában 735 lakos élt. 1849. június 6-án Rüdiger tábornok orosz csapatai vonultak keresztül a településen. 1869-ben 741, 1880-ban 786, 1890-ben 7802 lakosa volt. 1891-ben üveggyár létesült itt, a falunak ezt a részét ma is Hutának hívják. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak. A 19. század végén sokan kivándoroltak.

Kisszulint a 16. század végén a Palocsai Horváth család alapította a palocsai uradalom területén. 1600-ban "Zulin (Noua villa)" néven említik először, ekkor már 10 ház állt a községben. Lakói kezdetben adómentettéget kaptak. 1787-ben 22 házában 136 lakos élt, 1828-ban Kisszulinnak 27 háza volt 217 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak, de később sokan Ólubló, Poprád, Kassa és Liptószentmiklós üzemeiben dolgoztak. 1822-ben lakói fellázadtak a nehéz robotterhek ellen. 1869-ben 263, 1880-ban 278, 1890-ben 268 lakos élt itt.

Fényes Elek szerint "Szulin, orosz falu, Szepes vmegye északi részén, Sáros vármegye szomszédságában, Lőcséhez 9 1/2 óra. E falu igen hosszu a kiterjedésben, többnyire hegyeken fekve kopár földdel bir. Van 13 urb. telke s erdőt kivéve, az uraságnak nincs földje, hanem erdeje derék. Savanyuviz forrása már Sáros vmegye térén van a Poprád partján. E viz országos hirű, szulini név alatt messze földre elhordatik. Lakja a falut 62 romai, 710 görög katholikus, saját templommal és plebániával. A lakosoknak más kereset módjuk nincs, mint a marhakereskedés. Birja Szulinyi Antal." [2]

1910-ben Nagyszulinnak 607, Kisszulinnak 289, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott. A két községet 1960-ban egyesítették és hozzácsatolták az addig Poprádremetéhez tartozott Zádobie települést is.

2001-ben 438 lakosából 428 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyalnak szentelt görög katolikus temploma 1879-ben épült neoklasszicista stílusban a korábbi fatemplom helyett. Ikonosztáza 1837-ben készült.
  • Sulinka nevű ásványvízforrásának vizét már a 19. században is messze vidékekre exportálták. Szív és gyomorbántalmak gyógyítására ajánlott.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]