Szulin
Szulin (Sulín) | |
![]() | |
Szulin temploma. | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Ólublói |
Rang | község |
Első írásos említés | 1306 |
Polgármester | Štefan Romaňák |
Irányítószám | 065 46 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | SL |
Népesség | |
Teljes népesség | 328 fő (2017. dec. 31.)[1] |
Népsűrűség | 18 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 425 m |
Terület | 20,10 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 21′ 50″, k. h. 20° 45′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 21′ 50″, k. h. 20° 45′ 20″ | |
Szulin weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szulin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szulin (szlovákul: Sulín) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Nagy- és Kisszulin egyesítésével jött létre.
Fekvése[szerkesztés]
Ólublótól közúton 23 km-re északkeletre, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Szulin a német jog alapján keletkezett az ólublói uradalom területén a 13. században. 1306-ban „Edusturnya” néven említik először a palocsai uradalom részeként, mai nevén először 1338-ban „villa Zolonk” alakban szerepel. 1412-től 1772-ig – az elzálogosított szepesi városokkal együtt – Lengyelországhoz tartozott, de a régi Szulin még a 15. században elnéptelenedett.
Nagyszulin a 16. század végén keletkezett a Szulin-pataktól nyugatra, az ólublói uradalom területén. Vele egyidőben keletkezett Kisszulin is a pataktól keletre a palocsai uradalomhoz tartozó részen.
A trianoni diktátum előtt Kisszulin Sáros vármegyéhez, Nagyszulin pedig Szepes vármegyéhez tartozott.
A két községet 1960-ban egyesítették és hozzácsatolták az addig Poprádremetéhez tartozott Zádobie települést is.
Népessége[szerkesztés]
2001-ben 438 lakosából 428 szlovák volt.
2011-ben 371 lakosából 340 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Mihály arkangyalnak szentelt, görögkatolikus temploma 1879-ben épült neoklasszicista stílusban a korábbi fatemplom helyett. Ikonosztáza 1837-ben készült.
- Sulinka nevű ásványvízforrásának vizét már a 19. században is messze vidékekre exportálták. Szív és gyomorbántalmak gyógyítására ajánlott.
További információk[szerkesztés]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019