Kijó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szlovákiai Kyjov nevű településről szól. Hasonló címmel lásd még: Kyjov (egyértelműsítő lap).
Kijó (Kyjov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1390
PolgármesterJuraj Chamila
Irányítószám065 48
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség737 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság670 m
Terület15,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 56′ 23″Koordináták: é. sz. 49° 13′ 00″, k. h. 20° 56′ 23″
Kijó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kijó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kijó (szlovákul: Kyjov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Palocsától 12 km-re délkeletre, Héthárstól 10 km-re északra, a Tarca és a Poprád folyók között fekszik.

Története[szerkesztés]

1477-ben „Kyo” néven említik először, de a falu már a 15. század első felében létezett, a tarkői uradalomhoz tartozott. A 16. században ruszinokkal telepítették be, 1538-ban a tizedjegyzék már ruszin faluként említi. 1600-ban a bíró házán kívül 26 adózó portája volt. 1787-ben 63 portával rendelkezett.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KIJO. Orosz falu Sáros Várm. földes Urai Dezsőfi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Tarkóhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának fele termékeny, réttye, legelője meg lehetős, fája van, tsigák is teremnek itten.”[2]

1828-ban 95 ház volt a faluban. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal, szénégetéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kijow, Sáros vm. orosz falu, Héthárshoz éjszakra 1 mfld: 23 rom., 625 g. kath., 33 zsidó lak. Gör. paroch. templom. Két kastély. Sok legelő a hegyeken. Erdő. Liszt- és fürészmalom. F. u. a Dessewffy nemz. Ut. p. Eperjes.”[3]

A 19. század második felében lakói tömegesen települtek ki a tengerentúlra. A 20. századig a Dessewffy és a Bornemissza család birtoka volt. 1919-ben lakói ellenálltak a rekvirációknak. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.

1941-ben tífuszjárvány pusztított, melynek 33 áldozata volt. A szlovák nemzeti felkelés idején a falu támogatta a partizáncsoportokat, ezért a németek körbevették a falut, a lakosságot a kocsma elé terelték és mindenkit agyon akartak lőni. Végül 1945. január 22-én foglalta el a Vörös Hadsereg.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 534, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 769 lakosából 675 szlovák és 53 ruszin volt.

2011-ben 729 lakosából 326 szlovák, 210 cigány és 166 ruszin.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1868-ban épült klasszicizáló barokk stílusban.
  • A Felsőkánya felé vezető út mellett 1905-ben épített kápolna áll.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1906. június 7-én Dezider Milly pedagógus, festő, grafikusművész.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kijó&oldid=26157380”