Nagyhársas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyhársas (Veľký Lipník)
Wielki Lipnik w Słowacji. Widok z przełęczy pod Tokarnią.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Ólublói
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1338
Polgármester Peter Labant
Irányítószám 065 33
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség 984 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 569 m
Terület 27,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyhársas (Szlovákia)
Nagyhársas
Nagyhársas
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″
Nagyhársas weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhársas témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyhársas (1899-ig Nagy-Lipnik, szlovákul: Veľký Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2011-ben 984 lakosából 828 szlovák és 134 ruszin volt.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól közúton 16 km-re északnyugatra, a Szepesi-Magura legfestőibb völgyében, a Kamienka-völgyben fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1314-ben Károly Róbert király adománylevelében említik először, amikor a birtokot a Görgey családnak adja.

1314-ben Lypnice, 1330-ban Lupnyk, 1338-ban Fel Lwpnyk néven említik. A 13. század második felében a tatárjárást követően a soltész telepítés idején keletkezett, majd 1567-ben a vlach jog alapján Halicsból betelepített ruszinokkal növekedett lakossága. A 17. században a Mattyasovszky család zálogbirtoka, majd a Palocsay-Horváth család volt a birtokosa. A 18. században a szepesi káptalan birtoka. 1598-ban 17 háza volt, ez 1787-re 142-re, 1822-re 199-re nőtt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A pásztor hagyományokat jeleníti meg a község címere is, mely juhot ábrázol. A 19. századtól kézművességgel is kezdtek foglalkozni, különösen a szőnyeg, vászon és ruhaszövés, valamint a vándordrótosság terjedt el a nép körében. A községben fűrésztelep és mészégető is üzemelt. 1831-ben kolerajárvány pusztított a községben. A század végétől lakói közül sokat vándoroltak ki a tengerentúlra.

Vályi András szerint "LIPNIK. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Harihóczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja ollyan mint Harihóczé." [2]

Fényes Elek szerint "Lipnik, orosz falu, Szepes vármegyében, Haligoczhoz 1 1/2 órányira keletre: 91 római, 1220 görög kath., 8 evang., 27 zsidó lak., kik gyolcsot szőnek, s avval kereskednek. Van g. kath. anyatemplom, és savanyuvíz-forrása. F. u. b. Palocsay Horváth. " [3]

1910-ben 845, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. 1945 után néhány család Ukrajnába települt át.

2001-ben 1010 lakosából 913 szlovák és 73 ruszin volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk[szerkesztés]