Palonca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palonca (Plavnica)
Plavnica13Slovakia3.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1325
Polgármester Rastislav Grich
Irányítószám 065 45
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség1651 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség83 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság515 m
Terület19,53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palonca (Szlovákia)
Palonca
Palonca
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 16′ 30″, k. h. 20° 46′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 16′ 30″, k. h. 20° 46′ 50″
Palonca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Palonca témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Palonca, (1899-ig Plavnicza, szlovákul: Plavnica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. 2011-ben 1626 lakosából 1557 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Ólublótól 8 km-re délkeletre a Poprád bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

1325-ben Plawnich néven említik először Palocsa várának birtokaként. Első lakói a Poprádon tutajozással keresték kenyerüket. 1366-ban egy Újpalonca (Noua Plaunych) falut is említenek, 1427-ben azonban a két település összeolvadt. A nagyobb falvak közé tartozott, 55 portával adózott. A 16. század elejére lakói részben elköltöztek, akik maradtak azok is elszegényedtek. A 16. századtól a Palocsay család birtoka. A század végére Palonca a palocsai uradalom egyik legnagyobb falujává fejlődött, új lakói szlovák és ruszin eredetűek voltak. 1600-ban 51 háza volt, rajtuk kívül templom, plébánia, malom, iskola és kúria is állt a községben. 1787-ben már 135 háza volt 1055 lakossal, 1828-ban 167 volt a házak száma 1211 lakossal. A 19. század második felében faüzem és homokbánya üzemelt itt. A század végétől több lakosa kivándorolt a tengerentúlra. A 20. század elején létesült szeszgyára.

Vályi András szerint „PLAVNICZA. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Poprád vize mellett, Kézsmárk, és Bártfa között, határjában 97legelője, réttye, és mind a’ kétféle fája van, lent is jót termesztenek, második osztálybéli.”[2]

Fényes Elek szerint „Plavnicza, tót falu, Sáros vmegyében, a Poprád mellett, Palocsához nyugotra 1/2 mfd., 916 r., 54 g. kath., 177 evang., 47 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Kastély. Éghajlata hideg, de földje jól terem; jó rétje, fenyvese, fürészmalma van. F. u. b. Palocsai-Horváth. Ut. p. Lublyó.”[3]

1910-ben 1059, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lakói földműveléssel foglalkoznak, illetve Ólubló és Eperjes üzemeiben dolgoznak. 1945 után nagy fejlődésen ment át a település. 1952-ben új családi házak és sportpálya létesült. 1954-ben bevezették a villanyt és megépült a kultúrház. 1960-ben felépült az új iskola, 1966-ban bekapcsolódott a vasúti hálózatba. 1985-ben létesült az új általános iskola.

2001-ben 1482 lakosából 1469 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]