Felsőzúgó
| Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Ólublói |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1329 |
| Polgármester | Ján Dudjak |
| Irányítószám | 065 02 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | SL |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1404 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 77 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 625 m |
| Terület | 17,96 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Felsőzúgó
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 49° 18′ 11″, k. h. 20° 33′ 58″Koordináták: é. sz. 49° 18′ 11″, k. h. 20° 33′ 58″ | |
| Felsőzúgó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzúgó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Felsőzúgó (1899-ig Felső-Rusbach, szlovákul Vyšné Ružbachy, németül Oberrauschenbach) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Ólublótól 9 km-re nyugatra, a Poprád folyó bal oldali mellékágának völgyében, a Szepesi-Magura lábánál fekszik
Története[szerkesztés]
A falu a 14. században keletkezett Alsózúgó területén a soltészjog alapján. 1329-ben a szepesi káptalan oklevele említi először „Nova Rusunbach” néven. Később a lublói vár uradalmának része lett. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. A falu aranykorszaka 1459-ben kezdődött, amikor Kázmér lengyel király Sebastian Lubomírskyt nevezte ki a zálogba adott területek elöljárójává. 1595-ben épült ki a falu első fürdője medencékkel, épületekkel, étteremmel. Az építést Sebastian Lubomírsky fia, Stanislav is folytatta; a család 1744-ben halt ki. 1772-ben a falu visszakerült Magyarországhoz.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUSZBACH. Alsó, és Felső Ruszbach. Szepes Várm.; Alsónak Ispotállya is van, Podolinhoz tartozik; határjok sovány, legelőjök, fájok van; Poprád vize el szokta önteni.”[2]
1825-ben von Jony bárónő lett a birtokos, aki nagy építkezésekbe kezdett, új kastélyt és fürdőépületet építtetett. 1828-ban 142 ház volt a faluban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Felső-Ruszbach, Ober-Rauschenbach, tót falu, Szepes vgyében, nyugoti része rónán, a többi kisebb rész dombon fekszik, ut. p. Késmárkhoz északra 2 1/4 órányira. Középszerü földe terem árpát, zabot, burgonyát, lent, káposztát és répát. Egész urbéri telek 30, s ugyanannyi zsellér. A földesuraságnak van itt 300 posoni mérős földe, mellytől a lelkésznek tartozik dézmát fizetni. Lakja 925 rom. kath., tornyos templommal, melly az alsó-ruszbachi anyaegyházhoz tartozik. Van papirgyár, 2 malom, 1 fördő, melly még 20 év előtt a lengyelektől erősen látogattatott. A helységet egy patak futja keresztül, s lakosai ennek is marhával kereskednek. F. u. Jóny Tivadar, kinek itt szép laka és pálinkaháza van.”[3]
1882-ben a Zamojsky család birtoka lett, akik a fürdőt színvonalas üdülőhellyé építették ki. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.
A Zamojsky család a II. világháborúig volt a község birtokosa.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 735, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 1260 lakosából 1240 szlovák volt.
2011-ben 1392 lakosából 1238 szlovák és 86 cigány.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A falu mellett, 623 m tengerszint feletti magasságban fekszik Ruzsbachfürdő, népszerű klimatikus gyógyhely 20-25 °C-os, alkalikus meszes-vasas-szénsavas gyógyforrásokkal. Már a 16. század elején is ismert volt, írott források elsőként 1549-ben említik. 1882 és 1930 között a lengyel Zamojski grófok építették ki divatos tátraaljai fürdőhellyé. Érdekessége a mésztufában pöfékelő langyos, 20 m átmérőjű Kráter-víz. A fürdő vendégeit 3 gyógyintézet és két nagy szálló várja.
- Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt, római katolikus temploma barokk stílusban épült a 18. század második felében.
- Ezen kívül határában még nyolc kápolna található.
- A polgármesteri hivatal épülete 1682-ben épült.
További információk[szerkesztés]
- A fürdő története
- A fürdő rövid ismertetője (szlovákul)
- A felsőzúgói sípark honlapja
- A fürdő rövid ismertetője
- Községinfó
- A falu ismertetője (szlovákul)
- Népességi adatok (Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben)
- E-obce.sk
- Felsőzúgó a térképen
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Az Ólublói járás települései  | |
|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) Abroncsos (Obručné) · Alsózúgó (Nižné Ružbachy) · Berkenyéd (Jarabina) · Csércs (Čirč) · Erdős (Lesnica) · Feketekút (Šambron) · Felsőkánya (Šarišské Jastrabie) · Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy) · Gnézda (Hniezdne) · Györkvágása (Ďurková) · Hajtóka (Hajtovka) · Hársád (Litmanová) · Határhely (Hraničné) · Helivágása (Haligovce) · Hosszúvágás (Legnava) · Kalács (Kolačkov) · Kijó (Kyjov) · Kishárs (Malý Lipník) · Kislomnic (Lomnička) · Komlóskert (Chmeľnica) · Kormos (Hromoš) · Kövesfalva (Kamienka) · Kristályfalu (Veľká Lesná) · Kriványpusztamező (Pusté Pole) · Lackvágása (Lacková) · Lublókorompa (Kremná) · Lubotény (Ľubotín) · Máté (Matysová) · Nagyhársas (Veľký Lipník) · Nagymajor (Stráňany) · Orló (Orlov) · Palocsa (Plaveč) · Palonca (Plavnica) · Podolin (Podolínec) · Poprádfalu (Forbasy) · Poprádófalu (Starina) · Poprádökrös (Ruská Voľa nad Popradom) · Poprádremete (Mníšek nad Popradom) · Pusztamező (Vislanka) · Sárosújlak (Údol) · Szepesjakabfalva (Jakubany) · Szulin (Sulín) · Újlubló (Nová Ľubovňa) |
