Pálffy Miklós (országbíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pálffy Miklós
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1765. augusztus 27. 1773. január 26.
Előd Illésházy József
Utód Fekete György

Született 1710. szeptember 4.
Elhunyt1773. február 6. (62 évesen)

Gyermekei Pálffy Pál
Foglalkozás bíró

Erdődi gróf Pálffy Miklós (Bécs, 1710. szeptember 4. – Bécs, 1773. február 6.) kancellár, országbíró.

Élete[szerkesztés]

Pálffy Leopold gróf ezredes és Souches Mária grófnő fia. 1732-ben lett császári és királyi kamarás, 1734. január 16-án Magyarország főudvarmestere, 1739. október 7-én a magyar királyi udvari kancelláriánál lett tanácsos, erre nézve 1741. október 6-án letette az esküt és mindjárt a kancellár után kapott széket. 1745. október 5-én I. Ferenc császár kegyéből a római birodalmi titkos tanácsosságot nyerte. 1746. június 4-én Mária Terézia királyasszony dekrétuma szerint valóságos belső titkos tanácsosi kinevezést kapott. Ugyanezen év július 8-án a kancelláriai tanácsosságot váratlanul letette, azonban 1758. március 15-én Magyarország főkancellára lett. 1759. november 13-án I. Ferenc római császártól az aranygyapjas rendet kapta. 1760. szeptember 28-án Pozsonyban mint királyi biztos az újonnan állított magyar nemes testőrséget felesküdtette. 1762. november 27-én a kancellárságról lemondott, valamint a hétszemélyes táblától is búcsút vett. 1765. április 27-én Mária Terézia Magyarország bírájává nevezte ki. 1767. július 30-án II. József császár Szent István apostoli király rendjének nagykeresztesévé tette.

Házassága[szerkesztés]

Pálffy Miklós 1733. január 12-én vette el Bécsben, gróf Althann Mária Anna Szidóniát (17151790), Althann Mihály János (16791722) kamarás, csáktornyai nagybirtokosnak a lányát.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]