Fodor István (régész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fodor István (Zenta, 1943. szeptember 9. –) magyar régész.

Élete[szerkesztés]

Általános iskolai tanulmányait Kengyelen és Törökszentmiklóson végezte, majd utóbbi gimnáziumának reál tagozatán érettségizett 1962-ben. 1962-ben a Szegedi Egyetem magyar–orosz–német szakára jelentkezett, de a moszkvai Lomonoszov Egyetem Történettudományi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Ott 1967-ben végzett történelem és régészet szakon, emellett három évig a Keleti Nyelvek Intézetében turkológiát is hallgatott. Részt vett hazai és a Szovjetunióban végzett feltárásokon, ill. számos szovjet múzeum gyűjteményét is eredetiben vizsgálta (Kazány, Ufa, Joskar-Ola, Volgográd, Kijev). Szakdolgozatát a volgai bolgárok korai emlékanyagából írta.

Hazatérése után, 1967-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezkedett el. Előbb segédmuzeológus, muzeológus, tudományos titkár volt, majd 1978-ban a Középkori Osztály vezetője lett. 1986-1993 között a múzeum főigazgatója. Ezután is a múzeum régészeként dolgozott, címzetes főigazgatói címmel. Elsősorban magyar őstörténettel és a honfoglalás kor régészetével foglalkozik. 1982-ben védte meg kandidátusi értekezését.

Tagja többek között a Baltisztikai Intézetnek, a Szláv Régészeti Unió állandó bizottságának, az eurázsiai steppei népek kutatási koordinációra alakult bizottságának, a Societas Uralo-Altaicanak, a Finnugor Kongresszusok Nemzetközi Bizottságának, a Magyar–Orosz Történész Vegyesbizottságnak, a Magyar–Ukrán Történész Vegyesbizottság társelnöke, az Ásatási Bizottságnak hosszú ideig titkára, az Uralisztikai Bizottságnak és a Finnugor Kongresszusok Magyar Nemzeti Bizottságának öt évig volt elnöke, illetve tagja az MTA Régészeti Bizottságának. 1986 óta tagja az ICOM-nak. Számos kiállítás rendezésében is közreműködött. 1988-ban ő készítette elő a kínai agyaghadsereg tárlatát.

1989-2000 között részt vett a Szovjetunióba hurcolt magyar műkincsek felkutatásában, 1994-től miniszteri biztosként. Kezdeményezője volt a kárt szenvedett országok összefogásának, és a Spoils of War nemzetközi folyóirat létrehozásának.

1974 óta oktat, előbb az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Szegedi Egyetemen párhuzamosan, majd 2008-ig csak Szegeden. 1989-ben újraélesztették az ötvenes évek elején megszüntetett Régészeti Tanszéket, amelynek docensként 1997-2008 között tanszékvezetője és intézetvezetője volt. Meghívott előadóként Németországban és Finnországban is tartott előadásokat.

Művei[szerkesztés]

  • 1973 Vázlatok a finnugor őstörténet régészetéből. Régészeti Füzetek Ser. II/15. Budapest.
  • 1975 Verecke híres útján... A magyar nép őstörténete és a honfoglalás. Budapest.
  • 1977 Altungarn, Bulgarotürken und Ostslawen in Südrussland. Acta antiqua et archaeologica 20. Szeged.
  • 1977 Az uráli és finnugor őshaza kérdéséről. MTA II. OK 26, 279−304.
  • 1992 A magyarság születése. Budapest.
  • 1996 Őseink nyomában - A vándorló, honszerző és kalandozó magyarok képes krónikája. Budapest. (tsz. Diószegi György, Legeza László)
  • 2001 Finnugor régészet − egykor és ma. In: Vade mecum! A huszonötödik óra. Szombathely, 53−112.
  • 2009 Őstörténet és honfoglalás
  • Szkíta aranykincsek. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2009. március 25-május 31.; szerk. Fodor István, Kulcsár Valéria, MNM, Bp., 2009
  • A magyar őstörténet és a honfoglalás kor kronológiája; Magyar Nemzeti Múzeum, Bp., 2015
  • Mikor volt a honfoglalás?; Kossuth, Bp., 2016 (A magyar történelem rejtélyei)

Cikkei[szerkesztés]

  • 2012 Őstörténeti viták és álviták. Bp., Csodaszarvas, IV. kötet, 2012, 125-146. o.

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]