James Fenimore Cooper

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Fenimore Cooper
James Fenimore Cooper by Jarvis.jpg
James Fenimore Cooper portréja (John Wesley Jarvis festménye, 1822
Élete
Született 1789. szeptember 15.
 USA, Burlington
Elhunyt 1851. szeptember 14. (61 évesen)
 USA, Cooperstown
Nemzetiség amerikai
Szülei William és Elizabeth Cooper
Felesége Susan Augusta de Lancey
Pályafutása
Jellemző műfajok indiánregény
Első műve A kém (1821)
Fontosabb művei Vadölő
Az utolsó mohikán
Nyomkereső
Bőrharisnya
A préri
Appletons' Cooper James Fenimore signature.jpg
James Fenimore Cooper aláírása

James Fenimore Cooper (Burlington, 1789. szeptember 15.Cooperstown, 1851. szeptember 14.) a korai 19. század egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb amerikai írója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William és Elizabeth Cooper tizenkettedik gyermekeként született, összesen tizenhárman voltak testvérek (akik közül legtöbben meghaltak gyermekkorukban). Amikor 1 éves volt, a család Otsego Lake-ben telepedett le (New York államban, ami akkoriban határvidék volt). Később ebből lett a modern kori Cooperstown. Apja bíró volt és a kongresszus tagja. James Albanybe és New Havenbe járt iskolába, majd a Yale College-ba 1803-1805 között, mint a legfiatalabb tanuló. Azonban kirúgták veszélyes csínytevései (ezek között robbantás is szerepelt), valamint étel eltulajdonítása miatt.[1]

Három évvel később belépett az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetébe, azonban egy-két tengeri út után, mely csak némi tapasztalatszerzésre volt jó, és arra, hogy meglegyen a hadnagyi kinevezése, elvette feleségül Susan Augusta de Lancey-t. Az esküvő Mamaroneckben volt, újév napján, 1811-ben. Ekkor lemondott tiszti rangjáról, azonban a házassággal egy igen előkelő családba került.

Apja 1809-ben halt meg, amikor James 20 éves volt. Az örökség, amit fiára hagyott, James egész életét meghatározta. Cooper regényeinek mintegy fele a határvidék életével foglalkozik. A Bőrharisnya című műben apját Marmaduke Temple bíró személyében ábrázolja.

1851. szeptember 14-én halt meg Cooperstownban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Unkasz, az utolsó mohikán (illusztráció)

Leginkább tenger és indián témájú regényeket írt, de hazánkban ez utóbbiak által vált népszerűvé. Romantikus indián történeteinek őslakos főszereplői megfeleltek a „nemes vadember” ideálnak.

ma

Vadölő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadölő, az ifjú fehér vadász, a delaver indiánok között nőtt fel, ők nevelték bátorságra és mindenekelőtt becsületre. Az ősrengeteg határán él, s magatartásával példát mutat a gátlástalanul előretörő fehér telepeseknek, valamint az általuk egymásra uszított indián törzseknek. Vakmerő kalandjai, hőstettei a csodálatos, akkor még érintetlen észak-amerikai erdőségekben játszódnak le, egy festői tó, a Kristálytükör partján. Erre a tóra építette a cölöpházát Thomas Hutter, egy különös fehér öregember, s itt él lányaival, a csodaszép Judithtal és a szelíd Hettyvel. Közben háború dúl az angol és francia gyarmatosítók között; a franciákkal szövetséges irokéz indiánok betörnek a Kristálytükör vidékére, és pusztulással fenyegetik a Hutter-családot. Szerencsére éppen időben érkezik oda Vadölő, és barátja, Csingacsguk az ifjú delaver főnök...

Az utolsó mohikán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol és francia gyarmatosítók elkeseredett harcot vívnak egymással Észak-Amerika birtoklásáért, az indián törzsek pedig részben a franciák, részben az angolok szövetségeseivé lettek, miközben saját területük egyre zsugorodott. Történetünkben Munro tábornok leányai egy angol katonatiszt kíséretében az apjukhoz igyekeznek, a William Henry-erődbe. Vezetőjük egy irokéz indián, aki az angolok szolgálatába áll, noha törzse a franciák szövetségese. Magua, az irokéz tévútra csalja őket, mert gyűlöli a tábornokot. Szerencsére találkoznak Sólyomszemmel, aki két mohikán barátja társaságában arra vadászik. Az izgalmas történet folyamán a tábornok két lánya két ízben is indián fogságban esik. Hősi halált hal Csingacsguk fia, az ifjú mohikán Unkasz, akivel kivész a mohikánok nemes indián törzse.

Nyomkereső[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy fiatal leányt kalauzol a címszereplő a végtelen amerikai őserdőkön át, aki apjához igyekszik Oswego erődjébe. Útjuk kalandokkal teljes. Ellenséges indián törzsek elől menekülnek, rohanó hegyi patakokon eveznek le kis fakéreg csónakjukon, s Nyomkereső és társai csak ügyességüknek s tapasztalataiknak köszönhetik az életüket. S mégis, ez az őserdei út szinte semmiség azokhoz az izgalmas eseményekhez képest, amelyek az Ontario egyik elrejtett kis szigetén történnek velük, amikor árulás folytán váratlanul irokéz támadás éri őket.

Bőrharisnya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bőrharisnya cselekménye 1793-1794-ben játszódik, a modern Amerika kialakulásának idejében. Natty Bumppo és indián barátja, Csingacsguk múltba révedező, öreg szemükkel nézik a körülöttük kavargó eseményeket és a sok változást, melybe nehezen tudnak belenyugodni. Ha nincs is mindig igazuk, életük a barátságnak, a hűségnek, a természet szeretetének és az egyszerű ember egyenes gondolkodásának szépségét hirdeti.

A préri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kegyetlen az idő. A hajdani Sólyomszem már nem lát olyan messzire, mint régen, a Vadölő nevet sem viselhetné, mert erejéből már csak csapdaállításra telik - bizony megöregedett Nathaniel Bumppo, a legendás vadász, az amerikai erdők és puszták sápadtarcú harcosa. Bátorsága és tettrekészsége azonban még a régi. Még képes megállítani egy rohanó bölénycsordát, még nem egyszer túljár az ellenséges indiánok eszén. Szükség is van rá, mert ezúttal egy elrabolt fiatalasszony, egy bájos szerelmespár, és egy kétbalkezes tudós életét kell megmentenie.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz James Fenimore Cooper témájú médiaállományokat.