Achim von Arnim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Achim von Arnim
Ludwig Achim von Arnim.jpg
Élete
Született 1781. január 26.
Berlin
Elhunyt 1831. január 21. (49 évesen)
Wiepersdorf, Jüterbog járás
Pályafutása
Jellemző műfajok próza

Achim von Arnim (teljes nevén Carl Joachim Friedrich Ludwig von Arnim, Berlin, 1781. január 26.Wiepersdorf, Jüterbog járás, 1831. január 21.) német író volt és az ún. heidelbergi romantika legfontosabb képviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diákévek

Arnim apja az igen tehetős porosz királyi kamarás Joachim Erdmann von Arnim volt. Ezen kívül porosz nagykövetként szolgált Koppenhágában és Drezdában, majd a Berlini Királyi Opera intendása volt. Arnim anyja Amália Karolina von Arnim, szül. Labes három héttel születése után meghalt.

Arnim gyermek– és ifjúkorát bátyjával, Carl Ottóval anyai nagymamájánál töltötte Zernikowban és Berlinben. 1793-tól 1798-ig itt járt gimnáziumba. 1798-tól 1800-ig jogot, természettudományokat és matematikát tanult Halleban. Még diákként számos természettudományos cikket írt, így például az elektromosság elméleti megalapozására törekedett. A zeneszerző Johann Friedrich Reichardt házában ismerkedett meg Ludwig Tieckkel, akinek írásait csodálta. 1800-ban Arnim a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait. Itt találkozott Goethével és Clemens Brentanoval. Az ő befolyásuknak köszönhető, hogy a természettudományokról az irodalomra váltott. Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1801-ben írta meg, Goethe Wertherjének hatására első regényét "Hollins Liebesleben" (Hollin szerelmi élete) címmel.

1801 és 1804 között testvérével közösen európai körutat tettek. 1802-ben találkozott Frankfurtban későbbi feleségével Bettinával és Clemens Brentanóval beutazta a Rajna–vidéket. 1802-ben látogatást tett Coppetban Staël asszonynál és 1803-ban találkozott Párizsban a Schlegel házaspárral. Ezután Arnim továbbutazott Angliába és Skóciába, ahol még további egy évet töltött.

Visszaérkezése után Brentanóval közösen népdalgyüjteményt állítottak össze, amely végül 1805-ben jelent meg "Des Knaben Wunderhorn" (A fiú csodakürtje) címmel. A további kötetek megjelenését a porosz–francia háború akadályozta meg. A jénai és auerstedti vereség után Arnim követte a menekülő királyi családot Königsbergbe (a mai Kalinyingrádba), ahol a reformista Freiherr vom Stein környezetében politizált. 1807-ben Arnim Reichardt társaságában Goethéhez utazott Weimarba, ahol Clemens Brentano és felesége is tartózkodtak. Együtt utaztak Kasselba, ahol Arnim találkozott a Grimm fivérekkel.

Arnim 1808-ban Heidelbergbe költözött. Clemens Brentano követte őt és együtt fejezték be a népdalgyüjtemények szerkesztését. A második és a harmadik kötet is megjelent. Arnim Joseph Görresszel közösen újságot adott ki: Zeitung für Einsiedler (Remete Újság) néven. A szerkesztésben Brentano és Görres mellett a Grimm testvérek, Ludwig Tieck, Friedrich von Schlegel,Jean Paul Richter, Justinus Kerner és Ludwig Uhland is közreműködtek. Arnim 1808 végén elhagyta Heidelberget, és Berlinbe tartva meglátogatta Goethét. Arnim 1809-től Berlinben lakott. Többszöri próbálkozás után sem sikerült porosz köztisztviselői posztot elnyernie.

Berlinben publikálta első novelláskötetét "Der Wintergarten" (A Télikert), dolgozott Heinrich von Kleist berlini újságjainak is, 1811-ben pedig megalapította a Német Asztaltársaságot (később Keresztény-Német Asztaltársaság), egy patrióta egyesületet, amelyhez számos keresztény politikus, egyetemi tanár, tiszt és művész csatlakozott.

1810-ben Arnim eljegyezte Bettinát, 1811. március 11-én kötöttek házasságot. Hét gyermekük született: Freimund, Siegmund, Friedmund, Kühnemund, Maximiliane, Armgart, és Gisela, a házaspár azonban külön élt (Bettina Berlinben, férje pedig a birtokon, Wiepersdorfban). Az esküvő után együtt utaztak Weimarba, hogy Goethét meglátogassák. Bettina és Christiane olyan kegyetlenül veszekedtek, hogy az ifjú házaspár rögvest vissza is utazott Berlinbe. Goethe és Arnim viszonya egy életre elhidegült. 1813-ban a Napóleon elleni háborúban Arnim századosként szolgált egy zászlóalj élén. 1813 októberétől négy hónapig a "Preußischer Correspondent" (Porosz hìrnök) berlini napilapot szerksztette.

1814-től haláláig 1831-ig (szélütés) Arnim túlnyomórészt wiepersdorfi birtokán lakott és a berlini újságokban publikált novellákat, értekezéseket és cikkeket valamint több regénye is megjelent. Felesége és gyermekei nagyobbrészt Berlinben tartózkodtak. 1817-ben jelent meg "Die Kronwächter" (A Koronaőrök) erlső kötete.

1820-ban Arnim látogatást tett Ludwig Uhlandnál, Justinus Kernernél, a Grimm testvéreknél és egy utolsó alkalommal még Goethénél is. Élete utolsó éveiben gyakran voltak anyagi problémái, az irodalmi siker elmaradt. Achim von Arnim 1831. január 21-én halt meg Wiepersdorfban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hildegard Baumgart: Bettine Brentano und Achim von Arnim. Lehrjahre einer Liebe. Berlin-Verlag, Berlin, 1999 ISBN 3-8270-0271-0
  • Tobias Bulang: Barbarossa im Reich der Poesie. Verhandlungen von Kunst und Historismus bei Arnim, Grabbe, Stifter und auf dem Kyffhäuser. Lang, Frankfurt am Main, 2003 ISBN 3-631-50698-8
  • Dagmar von Gersdorff: Bettina und Achim von Arnim. Eine fast romantische Ehe. Rowohlt, Berlin, 1997 ISBN 3-87134-288-2