Francesco Hayez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Francesco Hayez
Önarcképe (1860)
Önarcképe (1860)

Született 1791. február 10.
Velence
Meghalt 1881. február 10. (90 évesen)
Milánó
Sírhely Cimitero Monumentale di Milano
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Hayez témájú médiaállományokat.
A csók (1859)

Francesco Hayez (Velence, 1791. február 10.Milánó, 1881. február 10.) olasz festő. A klasszicista és a romantikus irányvonalat képviselte. Hatással volt rá Ingres művészete.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Barzaghi: Hayez emlékműve Milánóban (1890)

Szerény anyagi körülmények közt élő család ötödik gyermekeként született. Korán megmutatkozott tehetsége a rajzolás terén, ezért nagybátyja beadta egy restaurátor műhelyébe inasnak. 1803-ban felvételt nyert a velencei Új Képzőművészeti Főiskola festő osztályába, ott három évig tanult. 1809-ben feltűnt egy festőversenyen, amelynek révén Rómába mehetett tanulni az Accademia di San Lucába. Rómában Antonio Canova volt a mestere.

1814-ben Nápolyba költözött, ahol Joachim Murat nápolyi királytól kapott megbízásokat. 1822-től élete végéig Milánóban élt és alkotott. Tanított az Accademia Brerában, ebben Luigi Sabatelli festő és rézmetsző támogatta, aki már 1808-tól ott tanított. 1850-től, Sabatelli halála után Hayez lett a brerai Accademia igazgatója. Hayez az 1830-as évek közepén a milánói volt királyi palotában az osztrák császárt dicsőítő freskókat festett. Sokoldalú egyéniség volt, művelte a portréfestést, ezen belül kitűnt a nőábrázolásban, irodalmi szereplők megjelenítésében, történelmi, bibliai, mitológiai alakokat és jeleneteket vitt vászonra és életképeket festett. Hayez is azon festők közé tartozik, kiknek műveit a késő utókornak kellett pontosan beazonosítani, mivel a dátum és az aláírás gyakran lemaradt festményeiről.

Emlékezete[szerkesztés]

Nagy tisztelet övezte festőművészetét. A milánóiak monumentális emlékművet emeltek neki, amit a szintén köztiszteletben álló milánói Francesco Barzaghi szobrászművész mintázott.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Arisztotelész (1811)
  • Ulysses (1813-15)
  • Laokoon (1812)
  • Carmagnola grófnak kihirdetik halálos ítéletét (1820)
  • Bianca Capello menekülése
  • Rómeó és Júlia utolsó csókja (1823)
  • Mária Magdolna (1825)
  • I. Ferdinánd osztrák császár portréja (1840)
  • Szicíliai vecsernye (1846)
  • Velencei nő (1853)
  • Sziciliai vecsernye (1856)
  • A csók (1859)
  • A jeruzsálemi templom megsemmisítése (1867)
  • Gioachino Rossini arcképe (1870)
  • Önarckép (1860 és 1879)
  • Egy váza virág a hárem ablakában (1881)

Galéria[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • L’opera completa di Hayez / pres. di Carlo Castellaneta ; apparati critici e filologici di Sergio Coradeschi. Milano : Rizzoli, 1971. 115 p. : ill. (Ser. Classici dell'arte 54.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Hayez témájú médiaállományokat.