Francesco Hayez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Önarcképe (1860)
A csók (1859)

Francesco Hayez (Velence, 1791. február 10.Milánó, 1881. február 10.) olasz festő. A klasszicista és a romantikus irányvonalat képviselte. Hatással volt rá Ingres művészete.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barzaghi: Hayez emlékműve Milánóban (1890)

Szerény anyagi körülmények közt élő család ötödik gyermekeként született. Korán megmutatkozott tehetsége a rajzolás terén, ezért nagybátyja beadta egy restaurátor műhelyébe inasnak. 1803-ban felvételt nyert a velencei Új Képzőművészeti Főiskola festő osztályába, ott három évig tanult. 1809-ben feltűnt egy festőversenyen, melynek révén a fővárosba, Rómába mehetett tanulni az Accademia di San Luca-ba. Rómában Antonio Canova volt a mestere.

1814-ben Nápolyba költözött, ahol Joachim Murat nápolyi királytól kapott megbízásokat. 1822-től élete végéig Milánóban élt és alkotott. Tanított az Accademia Breraban, ebben Luigi Sabatelli festő és rézmetsző támogatta, aki már 1808-tól tanított ott. 1850-től, Sabatelli halála után Hayez lett a brerai Accademia igazgatója. Hayez az 1830-as évek közepén a milánói volt királyi palotában az osztrák császárt dicsőítő freskókat festett. Sokoldalú egyéniség volt, művelte a portréfestést, ezen belül kitűnt a nőábrázolásban, irodalmi szereplők megjelenítésében, történelmi, bibliai, mitológiai alakokat és jeleneteket vitt vászonra és életképeket festett. Hayez is azon festők közé tartozik, kiknek műveit a késő utókornak kellett pontosan beazonosítani, mivel a dátum és az aláírás gyakran lemaradt festményeiről.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy tisztelet övezte az ő festőművészetét, a milánóiak monumentális emlékművet emeltek neki, az emlékművet a szintén köztiszteletben álló milánói Francesco Barzaghi szobrászművész mintázta.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arisztotelész (1811)
  • Ulysses (1813-15)
  • Laokoon (1812)
  • Carmagnola grófnak kihirdetik halálos ítéletét (1820)
  • Bianca Capello menekülése
  • Rómeó és Júlia utolsó csókja (1823)
  • Mária Magdolna (1825)
  • I. Ferdinánd osztrák császár portréja (1840)
  • Szicíliai vecsernye (1846)
  • Velencei nő (1853)
  • Sziciliai vecsernye (1856)
  • A csók (1859)
  • A jeruzsálemi templom megsemmisítése (1867)
  • Gioacchino Rossini arcképe (1870)
  • Önarckép (1860 és 1879)
  • Egy váza virág a hárem ablakában (1881)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L’opera completa di Hayez / pres. di Carlo Castellaneta ; apparati critici e filologici di Sergio Coradeschi. Milano : Rizzoli, 1971. 115 p. : ill. (Ser. Classici dell'arte 54.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Hayez témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]