Ion Luca Caragiale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ion Luca Caragiale
Élete
Született1852. február 1.
Haimanale
Elhunyt1912. június 9. (60 évesen)
Berlin
Sírhely
Nemzetiségromán
SzüleiLuca és Ecaterina Caragiale
HázastársaAlexandrina Burelly (1889. január 7.)
Gyermekei
  • Luca Caragiale
  • Mateiu Caragiale
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)komédia, dráma, karcolat, gúnyvers, vers
Irodalmi irányzatnaturalizmus
Alkotói évei1873 - 1912
Első művea Telegraf című újság Curiozități nevű anekdotikus rovatában
KitüntetéseiRománia Csillaga érdemrend
Hatottak ráEdgar Allan Poe, Émile Zola
Ion Luca Caragiale aláírása
Ion Luca Caragiale aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Luca Caragiale témájú médiaállományokat.

Ion Luca Caragiale (Haimanale, 1852. február 1.[1] – Berlin, 1912. június 9.) román író, drámaíró, költő, elbeszélő, újságíró, publicista. A román irodalomtörténet a legnagyobb drámaíróként és az egyik legfontosabb íróként tartja számon.

Élete[szerkesztés]

1852. február 1-jén született a Dâmbovița megyei Haimanale-ban, amely ma az ő nevét viseli. Édesapja, Luca Caragiale, és édesanyja, Ecaterina, színészek voltak. Iskoláit Ploiești-ben és Bukarestben végezte. 1868–1870 között Bukarestben tanult mimikát és szónoklatot nagybátyja, Iorgu Caragiale színiiskolájában. A fiatal Caragiale verseket írt titokban, de irodalmi debütálására csak jóval később került sor.

1870-ben családjával Bukarestbe költözött, és apja kívánságára írnokként helyezkedett el a Prahova megyei bíróságon. Caragiale a Familia folyóiratban debütált, és megismerkedett Mihai Eminescuval, mikor nagybátyjánál súgóként és írnokként dolgozott.

1871-ben apja halála után a Bukaresti Nemzeti Színháznál súgónak és írnoknak alkalmazták. 1873-1875 között a Ghimpele (A tüske) folyóiratnál dolgozott, első versei is itt jelentek meg. A következő években dolgozott az Alegătorul liber (A szabad választó), a Claponul (A kappan), a Timpul (Az idő) című újságoknál is. A színpadon Zűrzavaros éjszaka (O noapte furtunoasă) című művével debütált 1879-ben.

A korszak legfontosabb irodalmi mozgalmának, a Junimea-nak a kiemelkedő tagja volt, melyből 1892-ben elvi okok miatt kivált. 1881–1883 között Neamț és Suceava megyék tanfelügyelője volt, 1885-től a bukaresti Sf. Gheorghe líceumban tanított helyettesként. Ebben az évben, március 12-én, született Maria Constantinescutól törvénytelen fia, Mateiu Caragiale, aki szintén író lett.

1889. január 7-én/8-án összeházasodott egy artista lányával, Alexandrina Burelly-vel. Két lánya született tőle: Ioana (1889. október 24.) és Agatha (1890. november 10.), akik 1891 márciusában diftéria áldozatai lettek. 1893. július 3-án fia született, aki apja nevét kapta – Luca Ion lett. 1889-ben Eminescu halálának évében írta Caragiale az În Nirvana című cikket.

1901-ben plágiummal vádolták meg: a Năpasta (Megtorlás) című művét Kemény István egyik darabja másolmányának tartották. Azonban ez csak rágalomnak minősült és Barbu Ștefănescu Delavrancea védőbeszédének köszönhetően tisztázódott a dolog.

1903-ban Kolozsvárra akart költözni, de végül Berlinbe került, miután egy nagyobb összeget örökölt. 1905. március 14-étől végleg oda költözött. 1912. június 9-én halt meg berlini otthonában, testét a bukaresti Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. 1948-ban a Román Akadémia posztumusz tagjává választotta.

  • Caragiale fiatalon
    Caragiale fiatalon
  • Szobra a kolozsvári Óvárban
    Szobra a kolozsvári Óvárban
  • Arcképe a régi 1 milliós román lejen
    Arcképe a régi 1 milliós román lejen

Legfontosabb művei[szerkesztés]

  • O noapte furtunoasă (Zűrzavaros éjszaka), 1879
  • Conu Leonida față cu reacțiunea (Leonida naccsás úr és a reakció), 1880
  • O scrisoare pierdută (Elveszett levél), 1884
  • D-ale carnavalului (Farsang), 1885
  • Năpasta (Megtorlás), 1890
  • Momente și schițe (Pillanatok), 1900–1901
  • Reminescențe (Emlékek), 1915
  • Smărăndița

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Két sorsjegy. Novellák; ford. Nagy Elek; Állami Kiadó, Bukarest, 1949
  • Elveszett levél. Vígjáték; ford. Nagy Elek; Állami Könyvkiadó, Bukarest, 1949 (Színház)
  • Jegyzőkönyv. Karcolatok és humoreszkek; ford. Grandpierre Emil, Réz Ádám, Stella Adorján, összeáll. Grandpierre Emil; Szépirodalmi, Bp., 1951
  • Caragiale I. L. válogatott művei, 1-3.; ford. Fodor Sándor et al.; Állami Kiadó, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink)
    • 1. Színművek
    • 2. Novellák és karcolatok
    • 3. Karcolatok, cikkek és bírálatok
  • Leonida naccságos úr és a reakció; ford. Kiss Jenő; Művelt Nép, Bp., 1952 (Színjátszók könyvtára)
  • Két sorsjegy. Novellák és karcolatok; ford. Nagy Elek et al.; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956 (Kincses könyvtár)
  • Válogatott írások; ford., összeáll., bev. Kerekes György; Ifjúsági, Bukarest, 1960 (Tanulók könyvtára)
  • Ion Luca Caragiale válogatott művei, 1-2.; ford. Fodor Sándor et al., előszó Silvian Iosifescu; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960
  • Színdarabok; összeáll., bev. Kerekes György; Ifjúsági, Bukarest, 1961 (Tanulók könyvtára)
  • Goe úr. Karcolatok; Ifjúsági, Bukarest, 1966
  • Megtorlás. Dráma; ford. Fodor Sándor; Népi Alkotások Megyei Háza, Csíkszereda, 1970 (Színpadi füzetek)
  • Abu-Haszán; ford. Kerekes György; Creanga, Bukarest, 1970
  • Az élhetetlen Cănută; ford. Bálint Tibor, Kerekes György, Méhes György; Creanga, Bukarest, 1972 (Minden gyermek könyve)
  • Ötórai tea. Novellák, cikkek, jelenetek; ford. Ignácz Rózsa et al., bev. Páskándi Géza; Kriterion, Bukarest, 1972
  • Az elveszett levél. Vígjáték; ford., utószó Deák Tamás; Kriterion, Bukarest, 1975
  • Az elveszett levél; ford. Szilágyi Zoltán; Szolnoki Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1984 (A szolnoki Szigligeti Színház műhelye)
  • A helyzet. Karcolatok és pillanatképek; vál., ford., utószó Szász János; Kriterion, Bukarest, 1985 (Román írók)
  • Az elveszett levél és egyéb komédiák; ford., utószó Szász János; Kriterion, Bucureşti, 1988 (Román írók)
  • Farsang. Komédia; Réz Pál fordítása alapján színpadra alkalmazta Parti Nagy Lajos; Nemzeti Színház, Bp., 2005 (Nemzeti Színház színműtár)
  • Vígjátékok; ford. Kacsir Mária; Kriterion, Kolozsvár, 2005
  • I. L. Caragiale összes színpadi művei; ford. Seprődi Kiss Attila; Arca, Nagyvárad, 2008

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Január 30. is szerepel több helyen születési dátumának, de 1970-ben megtalálták a levéltárban az eredeti keresztlevelét, és abban születési dátumként február 1, szerepel. Forrás: Constantin Popescu-Cadem, Manuscriptum, 1977, VIII. évf. 2. szám 179–184 o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ion Luca Caragiale című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 89-91. o. (1979) 
  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9

További információk[szerkesztés]

  • Papadima, Liviu. Caragiale, firește. București: Editura Fundației Culturale Române (1999). ISBN 973-577-170-5 
  • Maiorescu, Titu. Comediile domnului Caragiale (1885) 
  • Cioculescu, Șerban. Corespondența dintre I.L. Caragiale și Paul Zarifopol (1935) 
  • Cioculescu, Șerban. Viața lui Ion Luca Caragiale (1940) 
  • Cioculescu, Șerban. Ion Luca Caragiale (1967) 
  • Cioculescu, Șerban. Caragialiana. București: Editura Albatros (2003). ISBN 973-24-0947-9 
  • Călinescu, Alexandru. Caragiale sau vârsta modernă a literaturii (1976) 
  • Manolescu, Florin. Caragiale și Caragiale, Jocuri cu mai multe strategii. București: Editura Humanitas (2000). ISBN 973-50-0210-8 
  • Tappe, Eric D.. Ion Luca Caragiale. New York: Twayne Publishers Inc. (1974). ISBN 0-8057-2199-1 
  • Genoiu, George & Cezar Alexandru Genoiu. I.L. Caragiale, față cu reacțiunea criticii: teorie și document. București: Editura Rampa și Ecranul (2001). ISBN 973-85558-0-9 
  • Fanache, Vasile. Caragiale. Cluj: Editura Dacia (1997). ISBN 978-973-35-0597-6 
  • Iorgulescu, Mircea. Marea trăncăneală: Eseu despre lumea lui Caragiale. București: Editura Compania (2002). ISBN 973-8119-57-X 
  • Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél
  • Életrajza a Világirodalmi Arcképcsarnokban
  • Goe úr
  • Miskolczy Ambrus: Modern mítoszok csapdáiban. Caragiale és Sebastian; Kriterion, Kolozsvár, 2011 (Gordiusz)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Ion Luca Caragiale témában.
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A többnyelvű Wikidézetben további idézetek találhatóak :ro:Ion Luca Caragiale témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ion_Luca_Caragiale&oldid=27054144”