Kakassy Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kakassy Endre
Élete
Született 1903. május 15.
Marosludas
Elhunyt 1963. október 18. (60 évesen)
Kolozsvár
Sírhely Házsongárdi temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Kakassy Endre, írói álneve: Régeni András (Marosludas, 1903. május 15.Kolozsvár, 1963. október 18.) közíró, szerkesztő, író, fordító.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1923), majd a bukaresti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1926 októberétől a Keleti Újság bukaresti tudósítója és szerkesztője; a lapban publicisztikai írások mellett verset, szépprózát is közölt. 1931-ben a Magyar Kurír c. bukaresti hetilap főszerkesztője, majd felelős szerkesztője.

A gazdasági világválság idején állás nélkül maradva egy ideig cégfestőként tartotta fenn magát. Az 1930-as évek közepén Brassóba költözött. 1934-től munkatársa, 1938-tól felelős szerkesztője a Brassói Lapoknak. 1942-ben a temesvári Déli Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd koholt vádak alapján börtönbe került. Szabadlábra helyezve az 1940-es évek második felében Kolozsvárt az Igaz Szó, Utunk, Korunk munkatársaként működött.

1935-ben a Brassói Lapok és a Népújság Ajándékregénytár c. sorozatában jelent meg Európa patkányai c. kalandregénye, Lőrinczi Lászlóval közösen írt A tyúk nem hibás! c. baromfi-tenyésztési tanácsadó füzetét az ÁGISZ Hasznos Könyvtár c. sorozatában adta közre 1936-ban. Ugyanabban az évben az ESZC és a Kolozsvári Magyar Színház közös drámapályázatán a bírálóbizottság előadásra érdemesnek minősítette A vörös kör c. színpadi alkotását.

Szerkesztésében jutott el az olvasókhoz az Erdélyi mesevilág c. gyermekkönyv (Arad 1943; 2. kiadás: Marosvásárhely, 1947). Viharos kézfogó c. egyfelvonásos népi játéka 1959-ben magyarul és románul, 1961-ben Temesvárt szerb fordításban is megjelent.

A román–magyar közös irodalmi múlt kutatója, a román–magyar kapcsolatok ápolásának cselekvő részese. Az 1950-es évek folyamán közölt cikkeivel és tanulmányaival, klasszikus és kortárs szerzők köteteinek gondozásával, valamint fordításaival a román irodalom magyar nyelvű népszerűsítésének kötelezte el magát. Fordításában látott napvilágot Leonid Petrescu Egy ebéd kalandjai c. tudománynépszerűsítő munkája (1955) és Valeriu Emil Galan Szomszédok c. kötete (1956); majd Kacsó Sándorral együtt ültette át Ion Călugăru Egy mihaszna gyermekkora c. regényét (1958; 2. kiadás 1964), Majtényi Erikkel Alexandru Vlahuță válogatott írásait (Hideg tűzhely mellett. Marosvásárhely, 1959). Számos irodalomtörténeti megemlékezést, esszét írt román írókról, s igazi műfajára az irodalompublicisztikai és filológiai erényeket ötvöző írói monográfiákban talált rá. A fiatal Eminescu c. könyve (1959) után jelent meg Eminescu élete és költészete c. nagy monográfiája (1962), amelyet az Írószövetség 1963-ban irodalomtörténeti és kritikai díjával jutalmazott, majd pedig a Mihail Sadoveanu (Egy nagy élet és egy nagy életmű története, 1964) c. posztumusz műve.

A kard c. történelmi színjátékát, amely iskolája, az enyedi kollégium 1704-i felégetését, Pápai Páriz Ferenc rektorságának idejét idézte fel, a kollégium fennállásának 350. évfordulója alkalmából Nagy Géza bevezetőjével a Művelődés (1972/10) közölte.

Irodalom[szerkesztés]

  • Nagy Pál: Kakassy Endre: A fiatal Eminescu. Igaz Szó, 1959/11.
  • Jancsó Elemér: Széljegyzetek – egy úttörő munkához. Az Eminescu-monográfiáról. Utunk, 1962/36;
  • Jancsó Elemér: Kakassy Endre: Mihail Sadoveanu. Igaz Szó, 1965/1.
  • Kacsó Sándor: Egy monográfia előzményeiről. Utunk, 1964/24; újraközölve Írók–írások. 1964. 128–34. *Dávid Gyula: Sadoveanu-kutatások elé. Korunk, 1965/11; újraközölve Találkozások. 1976. 207–12. Egy be nem fejezett monográfia.
  • Mózes Huba: A népköltészet édes gyermeke. Utunk, 1965/9.
  • Vita Zsigmond: Egy könyvsorozat terve. Utunk, 1981/32.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]