Veronica Micle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Veronica Micle
Veronica Micle - Foto02.jpg
Születési név Ana Câmpeanu
Született 1850. április 22.
Naszód
Elhunyt 1889. augusztus 3. (39 évesen)
Văratec(wd)
Állampolgársága román
Nemzetisége román
Házastársa Ştefan Micle(wd)
Foglalkozása író
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Veronica Micle témájú médiaállományokat.

Veronica Micle, eredeti nevén Ana Câmpeanu (Naszód, 1850. április 22. – Văratec(wd), 1889. augusztus 3.) román romantikus költőnő, Mihai Eminescu szerelmese.

Élete[szerkesztés]

Naszódon született Ilie Câmpeanu cipész és felesége, Ana gyermekeként. Édesapja nem érte meg a lánya születését: 1849-ben golyó által halt meg, amikor Avram Iancu csapatában harcolt a magyar szabadságharcosok ellen. Az anya 1850-ben Moldvába költözött, először Târgu Neamțba, majd 1853-ban Jászvásárra. Ana itt járt elemi iskolába, és ekkor kezdte használni a Veronica nevet. 1863-ban végzett a jászvásári központi lányiskolában. A végzősök vizsgaelnöke a jászvásári egyetem rektora, Ştefan Micle(wd) volt, akivel egymásba szerettek. A pár 1864. augusztus 7-én kötött házasságot a kolozsvári Bob utcai görögkatolikus templomban. Két lányuk született: Virginia és Valeria, akik közül az első költő, a második operaénekes lett.

1872. márciusban Veronica Micle Bécsben megismerkedett Mihai Eminescuval; kettejük kapcsolata életük végéig tartott. Eleinte a férfi látogatásokat tett az asszony irodalmi szalonjában, majd valamikor 1875–1878 között a barátságból szerelem született. A kapcsolatuk elég hullámzó volt, például 1877-ben Eminescu Bukarestbe utazott, hogy a Timpul szerkesztője legyen, és Micle ez évi verseiben az elhagyott nő szomorúsága jelent meg. Ştefan Micle 1879-ben bekövetkezett halála után a felesége elég rossz anyagi körülmények közé került. Bukarestbe utazott, és panziót keresett magának, Eminescu pedig a menyasszonyaként mutatta be, de kapcsolatuk továbbra is bonyolult volt. Közös gyermekük halva született 1880 májusában. Eminescut 1883-ban szifilisszel diagnosztizálták.

Az asszony 1887-ben végül Bukarestbe költözött, hogy lelkileg támogassa az akkor már súlyos depressziós Eminescut. A költő 1889-ben bekövetkezett halála után Veronica Micle a vărateci kolostorba(wd) vonult vissza, ahol összeállította a Dragoste şi Poezie (Szerelem és költészet) című kötetet egymásnak írt verseikből és hozzájuk fűzött magyarázataiból. Két hónappal Eminescu halála után arzénnal öngyilkos lett.

Târgu Neamţ-i háza, amelyet 1886-ban a kolostornak ajándékozott, 1987 óta emlékmúzeum.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

A Noul Curier Românban (NCR) mutatkozott be 1872-ben két romantikus novellával, amelyeket Corina álnéven jelentetett meg. Eminescu hatása alatt írt versei a Columna Lui Traianban jelentek meg 1874-ben, illetve a Convorbiri literaréban 1875-ben. Írt a Familia című irodalmi lapnak, illetve a Revista Nouănak és a Revista Literarănak.

2000-ben kiadták Eminescuval folytatott levelezését.

Művei[szerkesztés]

  • Rendez-vous, NCR, I, 1872
  • Plimbarea de mai în Iaşi, NCR, I, 1872
  • Poezii, Bucharest, Halman, 1887
  • Poezii, Prof. I. S. Mugur, Iaşi, Şaraga, 1909
  • Dragoste şi Poezie, Bucharest, Socec, Prof. Octav Minar.
  • Alphonse de Lamartine és Théophile Gautier verseinek fordítása, in Poesii, Bucharest, Halman.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Veronica Micle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]