Prohorovkai páncélosütközet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prohorovkai páncélosütközet
második világháború, Zitadelle hadművelet
Bundesarchiv Bild 101I-219-0553A-36, Russland, bei Pokrowka, russischer Panzer T34.jpg
Német katona vizsgál egy kilőtt szovjet T–34-es harckocsit Provorovkánál
Dátum 1943. július 12.
Helyszín Prohorovka, Szovjetunió
Eredmény német harcászati győzelem
Harcoló felek
Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom Flag of the Soviet Union.svg Szovjetunió
Parancsnokok
Hermann Hoth Pavel Alekszejevics Rotmisztrov
Haderő
316 db harckocsi kb. 800 db harckocsi
Veszteségek
522 katona,
3-6 harckocsi megsemmisült,
89 harckocsi megsérült
5500 katona,
300-356 harckocsi megsemmisült,
420 harckocsi megsérült

A prohorovkai páncélosütközet, más néven prohorovkai páncéloscsata, prohorovkai csata (németül: (Panzer)schlacht bei Prochorowka, oroszul: Сражение под Прохоровкой) a világtörténelem egyik legnagyobb páncélosütközete volt a Zitadelle hadművelet keretében, amelynek során a Wehrmacht megpróbálta a kurszki kiszögellést elfoglalni a szovjet Vörös Hadseregtől.

A csata 1943. július 12-én, a Szovjetunió kurszki területén (ma: Oroszország), Prohorovka falu közelében zajlott le, ahol a déli irányból támadó, Erich von Manstein parancsnoksága alatt lévő Dél Hadseregcsoport 4. páncéloshadseregének Hermann Hoth-vezette II. SS-páncéloshadteste ütközött meg a szovjet sztyeppi front 5. gárda-harckocsihadsereg alakulataival P. A. Rotmisztrov vezetésével. Az ütközet során a túlerőben lévő szovjet egységek óriási vereséget szenvedtek, harckocsijaik több mint felét elvesztették. Az ütközetbeni német veszteségek csekélyek voltak, így a köztudatban elterjedthez képest a csatát nem a szovjetek nyerték, mivel a németek megtartották állásaikat, sőt az este folyamán még előre is nyomultak.

A szemben álló felek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Melevoje–Berezovka térsége:

Prohorovka térsége:

  • sztyeppi front
    • 5. gárda-harckocsihadsereg (P. A. Rotmisztrov altábornagy, 793 harckocsi, 37 önjáró löveg)
      • 2. harckocsihadtest (A. F. Popov vezérőrnagy)
      • 2. gárda-harckocsihadtest (V. M. Badanov vezérőrnagy)
      • 5. gárda-gépesítetthadtest (B. M. Szkovorcov vezérőrnagy)
      • 18. harckocsihadtest (B. Sz. Baharov vezérőrnagy)
      • 29. harckocsihadtest (I. F. Kiricsenko vezérőrnagy)
    • 5. gárdahadsereg

A harcjárművek megoszlása: 501 darab T–34/76, 261 darab T–60 és T–70, 31 darab Churchill III és KV–1, valamint a 29. harckocsihadtest önjáró lövegei.

Németek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harcjárműveik száma összesen 316 darab. Ebből 4 darab Pz II (LSSAH), 93 darab Pz III (5 db. LSSAH, 34 db. DR SS, 54 db. T SS), 95 darab Pz IV (47 db. LSSAH, 18 db. DR SS, 30 db. T SS), 15 darab Tiger IE (4 db. LSSAH, 1 db. DR SS, 10 db. T SS), 43 darab Marder III (20 db. LSSAH, 12 db. DR SS, 11 db. T SS), 8 darab T–34 a DR SS állományában, valamint 58 darab StuG III (10 db. LSSAH, 27 db. DR SS, 21 db. T SS).

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A taktikai győzelem küszöbén álló német egységeket a német tábornokok tiltakozása ellenére, Hitler a szövetségesek két nappal korábbi szicíliai partraszállása miatt leállította, a legjobb páncélosalakulatokat kivonva és átvezényelte a keleti frontról. Így a csata helyi harcászati német sikere ellenére a hadjárat végül szovjet hadászati győzelemmé változott. A szovjetek még ezen a napon megindították a kurszki német csoportosítás északi szárnya (Model) közelében a Kutuzov hadműveletet közel 2400 páncélost és 900 000 katonát bevetve. Két héttel később, a kurszki csata további szakasza alatt, a déli jobbszárny felől a Polkovogyec Rumjancev hadműveletet is elindították a Kutuzovhoz hasonló erősséggel. A Wehrmacht többé már nem volt képes magához venni a hadászati kezdeményezést a keleti fronton.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]