T–60

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
T–60
T–60 harckocsi a parolai Finn Harckocsimúzeumban
T–60 harckocsi a parolai Finn Harckocsimúzeumban

Típus könnyú felderítő harckocsi
Fejlesztő ország  Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártási időszak 1941-1942
Gyártási darabszám 6292 db
Háborús részvétel Második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 4,1 m
Szélesség 2,3 m
Magasság 1,75 m
Tömeg 5,8 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 7–20 mm
Elsődleges fegyverzet 20 mm TNS ágyú
Másodlagos fegyverzet 7,62mm DT géppuska
Műszaki adatok
Motor 2 db GAZ–202 benzinmotor
Teljesítmény 2×52 kW (2×70 LE)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 44 km/h
Fajlagos teljesítmény 17,9 kW/t
Hatótávolság 450 km

A T–60 egy szovjet könnyű felderítő harckocsi, melyet 1941-1942-ig gyártottak, több mint 6292 db példányban. A típus a T–38 kétéltű felderítő harckocsit váltotta fel.

Története[szerkesztés]

A moszkvai 37. Gyár tervezőmérnökének, Nyikolaj Asztrov tervező csapatát bízták meg szárazföldi és kétéltű felderítő harckocsik tervezésével 1938-ban. Ők készítették a T–30A és a T–30B prototípusokat, valamint a T–40 kétéltű harckocsit 1940-től. Ez vezetett a T–40SZ (szuhoputnij, szárazföldi) változathoz, egy nehezebb harckocsi prototípushoz, amit a gyártáshoz túl bonyolultnak találtak. A T–30B prototípust T–40 alvázzal, de egyszerűsített szerkezettel és nehezebb páncélzattal, T–60 felderítő harckocsi néven fogadták el. 1941 júliusában, a Barbarossa hadművelet után elkezdték a sorozatgyártását.

Először 12.7 mm-es géppuskával tervezték mint a T–40-et, de később a fegyverzetét egy 20 mm-es TNSh lövegre cserélték. Így már képes volt 500 m-ről átütni egy 15 mm vastag páncélt merőleges irányból, azonban még ez is elégtelennek bizonyult az újabb német harckocsik páncélzata ellen. Kísérletek folytak a 37 mm-es ZIS–19-es ágyúval felfegyverzésre, de felhagytak vele az elegendő szovjet 37 mm-es lőszer híján.

A T–60 harckocsit a T–90 légvédelmi harckocsi tervezésénél is felhasználták, Ezt majd T–70-e könnyű harckocsi alvázára váltottak, végül azonban törölték sorozatgyártás nélkül.

Sikló harckocsi[szerkesztés]

A–40

Egy T–60-at alakítottak át 1942-ben vitorlázó kivitelűre. Úgy tervezték, hogy egy Pe–8 vagy TB–3 nehézbombázóval vontatható könnyű páncélosa legyen a partizán erőknek. Egy könnyített harckocsit használtak lőszer és fegyverzet nélkül, nagyon kevés üzemanyaggal. A módosítások ellenére a TB–3 bombázó hagyta a sikló harckocsit a gyenge aerodinamikája miatt kényszer leszállni, csak hogy a törést elkerülje. A T–60 a tervek szerint egy reptér melletti mezőn landolt és a szárnyak és a farok ledobása után visszatért a bázisára. A vontatáshoz elég erős repülőgépek hiányában a projektet törölték és soha nem folytatták.

Román TACAM T–60[szerkesztés]

A románok 34 elfoglalt T–60 harckocsit 1943-ban átalakítottak TACAM T–60 harckocsi-elhárítóra. A többségét a szovjetek elkobozták miután Románia átállt a szövetségesekhez 1944 augusztusában.

Források[szerkesztés]

  • Miller, Steven. Tanks of the World: From World War I to the Present Day. Osceola, WI: MBI Publishing (2000). ISBN 0-7603-0892-6 
  • Zaloga, Steven J., James Grandsen. Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two. London: Arms and Armour Press (1984). ISBN 0-85368-606-8 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a T-60 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz T–60 témájú médiaállományokat.