Valdemár svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Valdemár
Waldemar of Sweden (1240s) bust 2009 Skara (2).jpg

Svédország királya
Uralkodási ideje
1250 1275
Elődje XI. Erik
Utódja III. Magnus
Életrajzi adatok
Uralkodóház Folkung-ház
Született 1243
Elhunyt 1302. december 26. (59 évesen)
Nyköpingi vár[1]
NyughelyeVreta Monostor[2] vagy Riddarholm-templom,[2] Stockholm
Édesapja Birger Jarl
Édesanyja Svédországi Ingeborg
(Ingeborg Eriksdotter)
Házastársa Sophia of Denmark
Gyermekei
  • Ingeborg of Sweden
  • Marina Valdemarsdotter of Sweden
  • Richeza of Sweden, Queen of Poland
  • Erik Valdemarsson
  • Margareta Valdemarsdotter av Sverige
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valdemár témájú médiaállományokat.

Valdemár Birgersson (1243[3]1302. december 26.[1][3]) svéd király 1250-től 1275-ig.

Birger jarl („gróf”) fiaként született. Gyermekként – édesapját, a gazdag tartományúrt mellőzve – választották meg királynak az Erik-ház kihalása után. Birger kénytelen volt ebbe belenyugodni, és azzal, hogy a linköpingi dómban megkoronáztatta fiát, Valdemárt az egyház oltalmába helyezte.[4] Azonban haláláig Svédország koronázatlan királyaként uralkodott, így a gyermek Valdemár kezdetben édesapjával kormányzott,[3] annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot.[3] Természetesen Birger halálával kirobbant hatalomért életre-halára menő testvérviszály.[4] Valdemár királynak felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen.[3] X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának.[3] Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben III. Magnus néven elfoglalta a királyi trónt.[3] Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.[3] Később visszatért és hitvese szülőhazájának, Dániának a segítségével kierőszakolt magának egy részt a birodalomból.[4] Azután Magnus elfogatta és börtönbe záratta.[4] Egy időre szabadon engedték, de 1288-ban politikai fogolyként a Nyköpingshus nevű erődbe zárták és ott is halt meg 1302-ben.[4]

Gyermekei[szerkesztés]

  • Második feleségétől, Lucardistól[1] nem született gyermeke.
  • Valdemárnak volt két törvénytelen gyermeke is Dániai Juttától:[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m http://fmg.ac/Projects/MedLands/SWEDEN.htm#_Toc190776909
  2. ^ a b http://archive.is/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  3. ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
  4. ^ a b c d e Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 99. oldal
  5. http://nygaard.howards.net/files/177.htm
  6. ^ a b c Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  7. Népem története – Svédország a középkorban, 100. oldal, (Bár a kötet szerzője szerint csak a dán Huitfeldt említi.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
XI. Erik
Svédország uralkodója
12501275
részben Birger kormányzása alatt
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
III. Magnus