Valdemár svéd király
| Valdemár | |
_bust_2009_Skara_(2).jpg) | |
| Svédország királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1250 – 1275 | |
| Elődje | XI. Erik |
| Utódja | III. Magnus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Folkung-ház |
| Született | 1243 |
| Elhunyt | 1302. december 26. (59 évesen) Nyköpingi vár[1] |
| Nyughelye | Vreta Monostor[2] vagy Riddarholm-templom,[2] Stockholm |
| Édesapja | Birger Jarl |
| Édesanyja | Svédországi Ingeborg (Ingeborg Eriksdotter) |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Sophia of Denmark |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valdemár témájú médiaállományokat. | |
Valdemár Birgersson (1243[3] – 1302. december 26.[1][3]) svéd király 1250-től 1275-ig.
Birger jarl („gróf”) fiaként született. Gyermekként – édesapját, a gazdag tartományúrt mellőzve – választották meg királynak az Erik-ház kihalása után. Birger kénytelen volt ebbe belenyugodni, és azzal, hogy a linköpingi dómban megkoronáztatta fiát, Valdemárt az egyház oltalmába helyezte.[4] Azonban haláláig Svédország koronázatlan királyaként uralkodott, így a gyermek Valdemár kezdetben édesapjával kormányzott,[3] annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot.[3] Birger halála után kirobbant az életre-halálra menő testvérviszály a hatalomért .[4]
Valdemár királynak felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen.[3] X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának.[3] Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben III. Magnus néven elfoglalta a királyi trónt.[3]
Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.[3] Később visszatért és hitvese szülőhazájának, Dániának a segítségével kierőszakolt magának egy részt a birodalomból.[4] Azután Magnus elfogatta és börtönbe záratta.[4] Egy időre szabadon engedték, de 1288-ban politikai fogolyként a Nyköpingshus nevű erődbe zárták és ott is halt meg 1302-ben.[4]
Gyermekei
[szerkesztés]- Valdemár első házasságát Dániai Zsófával[1] (1242 – 1286), IV. Erik dán király leányával[5] kötötte. kötötte 1250-ben.[6] Házasságukból hét gyermek született:
- Erik Valdemarsson[1] (? – 1261)
- Ingeborg Valdemarsdotter[1] (1263 – 1292)
- Katalin Valdemarsdotter[1] (? – 1283)
- Erik Valdemarsson[1] (1272 – 1331)
- Richiza Valdemarsdotter[1] (1273 – 1293) ∞ II. Przemysł lengyel fejedelem,[6] lányuk Erzsébet Richeza cseh és lengyel királyné
- Marianna Valdemarsdotter[1] (? – 1299?) ∞ Rudolf II von Diepholz[6]
- Margareta Valdemarsdotter[1] (? – 1288 után)
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 http://fmg.ac/Projects/MedLands/SWEDEN.htm#_Toc190776909
- 1 2 https://archive.today/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
- 1 2 3 4 5 Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 99. oldal
- ↑ Archivált másolat. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 4.)
- 1 2 3 Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Népem története – Svédország a középkorban, 100. oldal, (Bár a kötet szerzője szerint csak a dán Huitfeldt említi.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző uralkodó: XI. Erik |
 |
Következő uralkodó: III. Magnus |
| Yngling-ház (970–1060) |    | |
|---|---|---|
| Stenkil-ház (1060–1125) | ||
| Ulfing-ház1 (1125–1130) | ||
| Sverker-ház2 (1130–1222) | ||
| Erik-ház (1156–1234) | ||
| Folkung-ház (1229–1234, 1248/1250–1318, 1319–1364) | ||
| Mecklenburgi-ház (1364–1389) | ||
| Valdemár-ház3 (1388–1412) | ||
| Griffin-ház (1396–1439) | ||
| Wittelsbach-ház (1441–1448) | ||
| Knutsson-ház (1448–1457) | ||
| Oldenburg-ház (1457–1523) | ||
| Vasa-ház (1523–1654) | ||
| Pfalz-Zweibrücken-Kleeburg-ház (1654–1720) | ||
| Hessen-Kassel-ház (1720–1751) | ||
| Holstein-Gottorp-ház (1751–1818) | ||
| Bernadotte-ház (1818–) | ||
1Más néven Estrisson-ház, valójában II. Olaf (†975) férfiági leszármazottjai, ebből következően az Yngling-ház. 2Lehetséges, hogy a Stenkil-ház mellékága. 3Valójában az Ulfing-ház mellékága, ebből következően Yngling-ház. | ||
