Szerb monostor (Ráckeve)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ráckevei Szerb Monostor
Serbian Orthodox Church, 2005 Rackeve05 036.jpg
Vallás Keresztény
Felekezet ortodox
Egyházmegye Buda, szerb ortodox egyház
Építési adatok
Építése 16. század
Stílus gótikus - barokk
Elérhetőség
Település Ráckeve
Cím 2300, Viola utca 1.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráckevei Szerb Monostor témájú médiaállományokat.

A Ráckevei Szerb Monostor Magyarország egyik legrégebbi monostora, és a szerb ortodox egyház Budai Egyházmegyéjében található két monostor egyike. Budapesttől délre, 40 kilométerre található a Csepel-szigeten, a kisváros Ráckeve központjában (szerbül: Srpski Kovin).

Történet[szerkesztés]

A hagyomány szerint, mely gyakran feledésbe merül, ez a monostor egy középkori örökség, amelyet a 12. század első felében alapítottak. Alapítónak Ilona királynét tartják, aki I. Uros szerb nagyzsupán leánya, és II. (Vak) Béla magyar király felesége volt. A monostor alapításának idejében Ilona királyné uralkodhatott kiskorú fia II. Géza (1141-1161) helyett.[1] Miután a törökök 1439-ben megostromolták, és első ízben elfoglalták Szendrőt ( szerbül: Smederevo ), átkeltek a Dunán, és két alkalommal is kifosztották Kevevárát ( szerbül: Kovin ), és a környező falvakat. Akiknek sikerült elmenekülni, azok Magyarország felé indultak, és elérték a Csepel-szigetet. 1440. október 10-én I. Ulászló király a kovini menekülteknek egy korai gótikus templomot ( két kápolnával és harangtoronnyal ) adományozott, továbbá földet a környező királyi birtokok közül. Ettől az időtől létezik a Csepel-szigeten Felsőkeve (szerbül: Gornji Kovin) vagy Ráckeve (szerbül: Srpski Kovin) az Istenszülő Elszenderedésének szentelt templomával, valamint Keresztelő Szent Jánosnak, és az csodatévő ingyenes orvosoknak, Szent Kozmának és Szent Damjánnak szentelt kápolnáival (az első a templom délkeleti, a másik a délnyugati oldalán). A parókiális templom vélhetően a 16. század közepén alakul monostorrá. Nincs egyértelmű bizonyíték erre a feltevésre, de az 1546. évi török népszámlálás három szerzetest és egy szerzetespapot regisztrált Ráckevén, ami arra enged következtetni, hogy a templom mellett már a monostor is működött. Az első megbízható adat 1680. évből való, ami már bizonyítja a monostor meglétét a Csepel-szigeten. Mária Terézia idejében, a monostorok számának csökkentését előíró rendelet után az 1777. évben a szerzetesek egy kis csoportja (vélhetően) Josif Stanojević archimandrita vezetésével elhagyta a Ráckevei Monostort, és a Grábóci Monostorba költözött. A ráckevei templom ismét parókiális templommá vált. Több mint két évszázad elteltével a magyarországi szerbek e csodálatos szentélye újfent monostor lett Andrej Pandurović igumen atya vezetésével.

Andrej Pandurović igumen atya

Építészet[szerkesztés]

Kezdetekben, a 13. század végén a templom egy nagyobb, egyhajós korai gótikus stílusú, 15x20 méteres téglalap alaprajzú épület volt, hozzávetőlegesen 175 m2 hasznos alapterülettel. A falak közel 90 cm vastagságú terméskőből készültek, volt továbbá két bejárat, kilenc kétrészes ablak, és tizenhat támoszlop. Hozzávetőlegesen ezekből az időkből származik a keleti oldalon különálló harangtorony, amely szintén terméskőből készült, azonban manapság már csak az első ( földszint ) és a második szinten találhatók ilyen kövek. Az alapterülete 7,4x7,2 méter, és a falak vastagság közel 2,5 méter, a torony magassága mintegy 50 méter egy keskeny piramis formájú kupolával. Miután az 1440. évben a templomot a szerbeknek adományozták a harmonikus és arányos gótikus épület (a kápolnákkal) kisebb átalakítások után ortodox imahellyé változott. A keleti oldalon rendezték be a megfelelő méretű oltárt. Kétségtelen, hogy a templom eredeti ikonosztáza alacsony építésű volt, és csak néhány, a bánáti Keveváráról hozott ikont tartalmazott. A mai ikonosztáz az 1770. évből származik, bár akkoriban még kevesebb ikonnal készült. Csak a négy alapkép készült korábban, az 1746. évben, és ezek ismeretlen orosz vagy ukrán mesterek munkái lehettek. A többi ikont, azokat is melyek szokatlan helyen az alapképek alatt vannak, voskopojai ( település a mai Albánia területén ) mesterek készítették. Az ikonosztáz több vízszintes zónára tagozódik. Az első a parapet, amely nincs kifestve. A második a Királyi Ajtó próféták 14 medalionjával, az oldalajtók felettük ikonokkal, majd pedig a fő ikonok. A negyedik zónában a Kereszt, a keresztre feszítési jelenettel, valamint a Szent Apostolok ikonjai faragott keretekben.

Egy vélhetően korábban összeomlott torony alapzatára épült 1756-ban a barokk harangtorony díszes kupolájával. A korábbi alapzattal együtt a földszintet követően a toronynak három emelete van, rajta pedig faszerkezetű réz lemezekkel borított kupola. A kő építmény magassága 26,1 m, a kupola a kereszttel együtt pedig 14,3 m, így a torony teljes magassága 40,4 m. A szerb barokk építészetben a különálló harangtorony rendkívül ritka jelenség.

Királyi Ajtó

Freskók[szerkesztés]

A déli falon található bronz tábla felirata szerint a templom falait az évszázadok során három alkalommal díszítették freskókkal. Először az 1320. évben ( ennek ma már semmilyen nyoma nem látható ), majd 1514. esztendőben ( ennek egy részlete látható, az Istenszülő Szűz Krisztussal, ahol az 1765-ös festés leomlott ), majd utolsó alkalommal 1765. évben. A Keresztelő Szent János Kápolnába vezető déli ajtó felett található felirat is megemlíti a templom háromszori festését. Az oldalkápolnák festése 1771-ben készült a feliratok tanúsága szerint.[2]

A ráckevei Istenszülő Elszenderedése Templom, valamint két kápolnájának freskóit a voskopojai Teodor Simeonov mester készítette. Szintén megőrizték az utókor számára a szerződést, amelyet a mester a megrendelőkkel kötött.[3] Minthogy a templom gótikus stílusban épült, az ikonfestőnek komoly nehézséget jelentett a hagyományos bizánci és szerb templomi festészet alkalmazása a szekciókra osztott (gótikus) falakon. Az egész templom, és a kápolnák, a földtől egészen a gótikus ívek csúcsáig, valamint az oszlopok is az arányoknak megfelelően szerb szentek és uralkodók képeivel vannak díszítve. Az oszlopok találkozását kisebb, apostolokat, mártírokat, angyalokat, főangyalokat ábrázoló képek díszítik. A falak alsó szekciójában, az oszlopok között, nemanja-házi szerb uralkodók, továbbá Lázár és Uroš fejedelmek életnagyságú képei találhatóak. A templom és a Keresztelő Szent János kápolna közötti átjáró feletti freskó Szűz Máriát és szüleit, Joákimot és Annát ábrázolja, és az 1765. évben készült. A kép melyen szülei bemutatják a Szüzet egyedülálló a szerb festészetben. A kompozíció a Deézisre hasonlít, azonban itt az Istenszülő, és szülei a kép szereplői.[4]

Források[szerkesztés]

  1. (szerbül) Vojislav Matić: Pravoslavni manstir Srpski Kovin, Platoneum, Újvidék 2009. ISBN 978-86-85869-36-5
  2. (szerbül) Sreten Petković: Živopis crkve Uspenja u Srpskom Kovinu ( Rackeve-u ) , Zbornik Matice srpske za društvene nauke 23, Újvidék 1959.
  3. (szerbül) Dinko Davidov: Spomenici Budimske eparhije , Prosveta, Belgrád 1990. ISBN 86-07-00480-8
  4. (szerbül) Ljiljana Ševo: Jedna neuobičajena tema u srpskom slikarstvu – Bogorodica između Joakima i Ane u crkvi Uspenja Bogorodice u Srpskom Kovinu , Niš i vizantija, Zbornik radova, Niš 2007 helytelen ISBN kód: 86-83505-76-0