Forster Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Forster Gyula
László Fülöp Elek festménye
László Fülöp Elek festménye
Született 1846. december 21.[1]
Esztergom
Elhunyt 1932. július 18. (85 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgársága magyar magyar
Nemzetisége magyar magyar
SzüleiForster János
Foglalkozása író
Tisztség Műemlékek Országos Bizottságának elnöke
Iskolái
Írói pályafutása
Jellemző műfajok értekezés, tanulmány
Fontosabb művei A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (1906)
A Wikimédia Commons tartalmaz Forster Gyula témájú médiaállományokat.
Forster Gyula arcképe

Pusztakéri[3] báró Forster Gyula (Esztergom, 1846. december 21.Budapest, 1932. július 18.) jogi és művészeti szakíró, az MTA tagja (1899-1904), a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Forster János primatialis jószágkormányzónak fia. A gimnáziumba Esztergomban járt, ezután a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven át Párizsban tanult, a Collège de France-on. 1870-ben a közalapítványi ügyigazgatósághoz joggyakornokká nevezték ki. 1872-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-én miniszteri tanácsos lett, erről az állásáról azonban 1887. január 2-án lemondott. 1887 és 1911 között a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1887. október 24-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd 1895-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. 1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák írása továbbá levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítése céljából.

Felesége szobi Luczenbacher Erzsébet (1854–1943)[4] volt, akitől négy fiúgyermeke származott:[5]

  • Gyula (1874. május 31. – 1939[6]), cs. és kir. követségi titkár
  • Pál (1876. október 15. – ?) cs. és kir. alkonzul
  • Dezső (1879. február 20. – 1950. június 30.)
  • Jenő (1885. június 15. – 1937. május 11.), felesége báró Gerliczy Erzsébet.

Szakírói munkássága[szerkesztés]

  • Forster Gyula szerkesztette a III. Béla magyar király emlékezete című díszkiadványt (Budapest 1900) és az ő szerkesztése alatt jelentek meg a Műemlékek Országos Bizottságának Magyarország műemlékei című kiadványai (I. és II. kötet 1905—06).
  • Számos értekezést írt, sokoldalú tevékenységet fejtett ki a tudomány és művészet érdekében.
  • A műemlékek védelme a magyar és külföldi törvényhozásban (Budapest 1906), című művében mintegy előkészítője volt az ingó műemlékek védelmére tervezett és 1912-ben tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Nevét viselte a Forster Központ, amely 2016-ban szűnt meg.
  • Róla nevezték el a Forster Gyula-díjat, mellyel a műemlékvédelem területén sikereket elért személyeket díjazzák.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Gyula Forster, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=2232
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  3. Révai lexikon
  4. Luczenbacher Erzsébet életrajzi adatai. Magyar Családtörténeti Adattár. (magyarul) Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (Hozzáférés: 2016. szept. 16.) (HTML) arch
  5. Forster (pusztakéri), báró. [Kempelen]. A péchujfalusi Péchy család valamint a kapcsolódó családok családfái (magyarul) (Hozzáférés: 2016. szept. 16.) (HTML)[halott link]
  6. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939). Arcanum Digitális Tudománytár. (magyarul) Budapest: Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (1939. ápr. 23.) (Hozzáférés: 2016. szept. 16.) (HTML)[halott link]

Források[szerkesztés]