Kényszervallatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kényszervallatás (más szóval kínvallatás) egy hivatali bűncselekmény, amelyet ma már számos ország joga illetve nemzetközi egyezmény tilt.

Története[szerkesztés]

A kínvallatást évszázadokon keresztül a foglyul ejtett emberektől vallomás, beismerés kicsikarása érdekében használták. Hosszú ideig tehát legális eszköz volt és hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg a vallatásnak ezt a módját betiltották, majd a kapcsolódó cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánították.

Magyarországon[szerkesztés]

  • Magyarországon a Büntető törvénykönyv határozza meg, a hivatali bűncselekmények között, megadva a büntetési tételét is. Az 1978. évi V. törvény az állam és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények között szabályozta.
  • A hatályos Btk. XV. Fejezetének IV. címe tartalmazza a hivatali bűncselekményeket, melyeket a törvény új, önálló fejezetben szabályoz. A fejezethez tartozó bűncselekmények egyike a kényszervallatás.

Tényállása[szerkesztés]

Az a hivatalos személy követi el, aki vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából erőszakot, fenyegetést vagy más hasonló eszközt alkalmaz.[1]

Az elkövető[szerkesztés]

A bűncselekmény elkövetője tettesként csak hivatalos személy lehet.

A bűncselekmény passzív alanya[szerkesztés]

A kényszervallatás passzív alanya, azaz a bűncselekmény elkövetési tárgya, bármely természetes személy lehet.

Az elkövetési magatartás[szerkesztés]

Az elkövetési magatartás maga a kényszerítés, ami az elkövető olyan külső ráhatása a passzív alanyra, amely őt a cselekvési szabadságától megfosztja, vagy abban korlátozza.[2]

Elkövetési mód[szerkesztés]

A kényszervallatást erőszak vagy fenyegetés illetve más hasonló eszköz alkalmazásával lehet elkövetni.

Motívuma[szerkesztés]

A kényszervallatás olyan kényszerítés, amelyet vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából alkalmaz (követ el) a tettes.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nagylexikon 10. kötet 776. old.
  2. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog különös része, 131. old.

Források[szerkesztés]

  • Büntető Törvénykönyv
  • Magyar nagylexikon

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]