Hamis vád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hamis vád a Büntető Törvénykönyv által több szakaszban is részletesen tárgyalt bűncselekmény. Az alapeset definíciója: 233.§. (1) Aki
a) a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol
b) más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt adatot hoz a hatóság tudomására
bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hamis vád alapján büntetőeljárás indul.
(3) Ha a hamis vád alapján a vádlottat elítélik, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

233.§.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jogi tárgy: az igazságszolgáltatás zavartalan és törvényes működéséhez fűződő társadalmi érdek; a konkrét ügyben érintett személy személyi szabadsága, emberi méltósága, valamint egyéb jelentős érdeke.
  • Passzív alany: az elkövetőn kívül bárki lehet, akinek jogát vagy jogos érdekét az elkövetési magatartás sérti vagy veszélyezteti.
  • Elkövetési magatartás: kettős. Egyrészt lehet a bűncselekmény elkövetésével való hamisan vádolás. Vádolás lehet bármely olyan tényállítás, mely a büntetőeljárás megindítására alkalmas (tehát határozzon meg egyértelműen egy elkövetőt benne), emellett legyen kifejezett és konkrétan megjelölt. Ha a vád nem alkalmas büntetőeljárás megindítására, az nem számít bűncselekménynek (például olyasvalamivel vádol meg valakit, ami a természeti jelenségekkel vagy a fizika törvényszerűségeivel ismereteink szerint nem valósulhat meg). A vádolásnak olyan időpontban kell történnie, amikor a cselekmény büntethetősége még fennáll, de még nem indult meg az eljárás. Aki önmagát vádolja hamisan, az nem hamis vádért, hanem a hatóság félrevezetéséért fog felelni. A vádolásnak hatóság előtt kell történnie, valótlannak kell lennie, és ezt az elkövető tudatának át is kell fognia. A részlegesen hamis vád is hamisnak minősül.

Másrészt lehet az elkövetési magatartás, ha valaki bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Koholt a bizonyíték, ha az ügy szempontjából lényeges tényeket vagy a történeti tényállást úgy befolyásolja, hogy a bíróság hamis vagy torzított feltevésből indulhatna ki. Az hozhatja létre, aki szándékosan hamis tárgyi bizonyítási eszközt készít vagy a már létezőt megváltoztatja. Ebben az esetben is fontos, hogy a koholmánynak a hatóság tudomására kell jutnia.

  • Befejezettség: befejezett, ha a hamis vádat a hatóság előtt szóban előadják vagy a vádat tartalmazó irat illetve a koholt bizonyíték a hatóság tudomására jut. Kísérlet csak abban az esetben lehet elképzelhető, ha az elkövető a maga részéről elindítja a hatóság általi megismeréshez vezető folyamatot, de az nem válik mégsem sikeressé.
  • Tettesség: bárki lehet, a hamis bizonyítási eszközt előállító személy esetleg bűnsegédként felel.
  • Szándékosság: mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal megvalósítható. Fontos, hogy az elkövető tudata fogja át mindegyik tényállási elemet. Ha nem így van, akkor rágalmazásért vagy becsületsértésért felelhet.
  • Minősített esetek: a büntetőeljárás különböző szakaszaihoz kapcsolódik.
  • Egység, többség, bűnhalmazat: a rendbeliség a sértettek számához kapcsolódik. Rágalmazás, becsületsértés, hamis tanúzás nem kerülhet vele halmazatba. Közokirat-hamisítás esetében azonban már elképzelhető halmazat.

234.§.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

234.§. Aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével azért vádol hamisan, mert gondatlanságból nem tud arról, hogy tényállítása valótlan vagy a bizonyíték hamis, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Ez a törvényhely rendeli büntetni a hamis vád gondatlan alakzatát, méghozzá annak is a hanyag változatát. Tudatos gondatlanság ugyanis gyakorlatilag elképzelhetetlen. Az a lényeges, hogy az elkövető kellő körültekintéssel vagy figyelemmel meggyőződhetett volna a vád vagy a bizonyíték valótlanságáról. Fontos továbbá, hogy ezt kész tényként közölje, a feltételezésre alapuló vádolás nem valósítja meg a bűncselekményt. Ugyancsak nem bűncselekmény, ha valaki olyan tények alapján teszi meg a feljelentését, amelyekről csak utóbb derül ki, hogy mégsem valóságosak.

235.§.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

235.§. Aki
a) mást nyomozó hatóság, ügyész, bíróság vagy szabálysértési hatóság előtt szabálysértés, illetőleg nyomozó hatóság, ügyész, bíróság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétség elkövetésével hamisan vádol
b) más ellen szabálysértésre vagy fegyelmi vétségre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz az a) pontban megjelölt hatóság tudomására, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Az alapesethez képest enyhébb megítélést biztosító szabályozás ez, enyhébben bírálja el ugyanis azt a hamis vádat, aminek az alapja fegyelmi vétség vagy szabálysértés. nyomozó hatóság lehet: rendőrség, ügyészség, vám- és pénzügyőrség. Szabálysértési hatóság bármely szerv, mely jogosult a szabálysértés elbírálására. Csak szándékosan követhető el a bűncselekmény, gondatlan alakzata ugyanis rágalmazást valósítana meg.

236.§.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

236.§. (1) Ha hamis vád folytán eljárás (alapügy) indult, ennek befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.
(2) Korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csemáné Váradi Erika - Görgényi Ilona - Gula József - Lévay Miklós - Sántha Ferenc: Magyar büntetőjog. Különös rész, 2. kötet. CompLex Kiadó, 2006. ISBN 963-224-867-8