Rémhírterjesztés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rémhírterjesztés a köznyugalom elleni bűncselekmények csoportjába tartozó bűncselekmény. E bűncselekmény során zavar vagy nyugtalanság keltésére alkalmas hamis tényállítások vagy híresztelések által sérül a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek.

A magyar szabályozás története[szerkesztés]

Az 1961. évi V. tv. 218. §-a rendelkezett a rémhírterjesztésről.


A hatályos szabályozás[szerkesztés]

Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[1]

Elkövetési magatartás[szerkesztés]

A bűncselekmény elkövetési magatartása a zavar vagy nyugtalanság keltésére alkalmas valótlan vagy elferdített tény állítása, híresztelése. Tény minden múltban lejátszódott vagy a jelenben folyamatban levő emberi cselekedet, magatartás, egyéb esemény. Tényállítás közlés arról, ami a múltban létezett vagy a jelenben fennáll, a tény híresztelése mások által tett tényközlés továbbítása. Feltétel, hogy a tényközlés vagy híresztelés valótlan legyen és az emberek nagyobb csoportjában – (első ránézésére nem állapítható meg a számuk) – zavar – (harmonikus életviszonyok megbomlása) – vagy nyugtalanság – (kiegyensúlyozatlanság) – keltésére alkalmas legyen.

A bűncselekményt csak közveszély színhelyén – olyan helyzet, amikor nem meghatározott személyt vagy anyagi javakat fenyeget a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége – nagy nyilvánosság előtt lehet elkövetni.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [Btk]]. 270. §