Természetes személy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A természetes személy a jogtudományban az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelöli.

A természetes személy önállóan jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanyává válhat.[1]

Meg nem született személy[szerkesztés]

Az édesanyja méhében fejlődő magzat, világrajövetele előtt. Jogképessége feltételes, az élve születés tényétől mint feltételtől függ. Öröklési jogi képessége is éppen ez okból kifolyólag feltételes.

Cselekvőképtelen személy[szerkesztés]

Saját autonóm döntéshozatalra ideiglenesen vagy végérvényesen képtelen természetes személy. A cselekvőképtelenséget bíróság mondhatja ki, amely ezzel egyidejűleg egy törvényes képviselőt is kijelöl, aki a cselekvőképtelen személy érdekében, a nevében eljár.

Gyermekkorú vagy kiskorú személy[szerkesztés]

Bizonyos életkort még el nem ért gyermek, aki a személyiségi jogaival korlátozottan élhet. Sok esetben szülei, gondviselői járnak el érdekében.

Elhalt személy[szerkesztés]

Az elhalt személy alapvetően nem rendelkezik személyiségi jogokkal, ugyanis azok általában az élő személyeket illetik meg. Bizonyos alapjogok azonban az elhalt személyeket is megilletik, például kegyeleti jog, orvosi titoktartáshoz fűződő jog.

A természetes személyekkel kapcsolatba hozható információk az ún. személyes adatok.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Besenyei Lajos, Bíró György: Személyek joga, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2010, ISBN 978-963-9360-45-7

Források[szerkesztés]

  1. Természetes személy. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)